Egészen pontosan azt mondta, hogy ahol a vallás magánügy, ott korrupcióba, bűnbe, kegyetlenségbe fordul az élet. Hozzátette: Hitlerék is magánügynek tekintették a vallást, "jött is utána Gestapo, Auschwitz, börtön".

E kijelentés Mindszenty bíboros 1946-ban elhangzott szavai voltak.

Különös, hogy éppen Semjén idézte ugyanezt a vallásszabadság korában. Ismerve a KDNP kereszténységhez fűződő sajátos viszonyát – ami nagyjából a víz és a bor párhuzamát is példázza –, új, riasztó jelentést kap.

Nincs ez másképpen akkor sem, ha Balog Zoltán, Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere mondja ugyanezt. Igaz, tekintve a hazai oktatást, munkaerőpiacot, munkatörvénykönyvet és úgy általánosan mindent, amiért Balog felel, megokoltnak tűnik a kijelentés:

„Bízz Istenben… másra úgysem számíthatsz.”

Mindezek dacára sem tisztázott, hogy a hit mennyiben tartozna bármely közösségre. Már csak azért sem, mert attól, hogy Magyarországra rásütik a keresztény jelzőt, számos más vallás képviselteti magát itt, akik e kijelentés miatt okkal érezhetik magukat diszkriminálva.

Nem véletlen az sem, hogy egyre nagyobb számban hagyják el a keresztény egyházat többek közt Balog és Semjén urak áldatlan tevékenysége miatt.

Ilyen az az eset is, hogy ma, amikor kórházak szenvednek forrás- és részben ebből fakadóan munkaerőhiányt, amikor az iskolák nívója, hasonló okokból meredeken zuhan, az egyébként református lelkész Balog miniszter szerint inkább templomokat kéne építeni.

Ugyanakkor szép eufémia arra is, hogy erre az országra már keresztet vethetünk.

A képzett fiatalok a szó legszorosabb értelmében menekülnek az országból, amelyik többre tartja templomait – amik egy 2000 éves mítosz komor mementói csupán –, mint a jövőt, amelyet most kéne felépíteni.

Így ennek az ámokfutásnak apropóján épülő templomok legfeljebb sírboltok lehetnek majd azoknak, akiket éppen Balog miniszter hozzá nem értése küld az éhhalálba. Kár, hogy ez nem csupán az ő felelőssége.