Egy háromszériás sikert sem adnak ingyen. A mögött koncepció, felkészülés, ésszerűség és pontos kivitelezés van. Más klubokból jövő, eltérően szocializált embereket egy közös cél érdekében pályára küldeni a siker reális reményével professzionális munkát kíván meccsek előtt, alatt és után. Oka van annak, hogy ezt a professzionalizmust nem magyar kapitány alatt érték el egyébként magyar emberek, akik azonban maguk is jórészt nyugati klubok "rezsimjei" alatt élnek (ideértve Dárdait is). Amit most ünneplünk, az nem a köznapi magyar készségek, hanem azok meghaladása. A köznapi készségeinket nem túl pontosan, de valamit értve írta le éppen Storck -- ezeken kellett felülkerekednie.

Amin neki felül kellett kerekednie -- amit én ezen a blogon a társadalmi kompetenciák hiányának, legalábbis töredezettségének nevezek, és oka a társadalmi versenyképtelenségünknek --, azon kéne a futballnál sokkal fontosabb, életbevágó területen, a politikánkban is túllépni. A fociboldogságunk felhőtlen, viszont figyelmeztet a politikánk társadalomellenességére, sikerellenességére, romlottságára és kilátástalanságára -- a magyar foci megelőző negyven évére. Orbán kint van a meccsen, talán magának is tulajdonítja (ahogy neki is sokan) a diadal egy részét, pedig a lényeg éppen az, hogy a focisiker az Orbán Magyarországa elleni lázadás. Erről megbizonyosodni elég, ha összevetjük az esti körúti jeleneteket (a boldogságot) a rendszeresen mért, állandósult képpel, amely egyébként minket a világ egyik legboldogtalanabb népének mutat.

Persze, hogy el lehet vonatkoztatni a politikától a foci feletti örömben. Jól is tesszük, ha így teszünk. De nem lehet elvonatkoztatni a foci -- és bármi: üzlet, tanulás, politika, háború és más versengő életformák -- eredményességének alapjától: az átlátható, mérhető, inspirált, szisztematikus, kitartó munkától, amely jó stratégián, hajlékony taktikai húzásokon, az eredmények reális értékelésén, majd a közös ünneplésen alapul. Amint látjuk most a válogatott szereplése kapcsán. De nyilvánvalóan nem láthatjuk a politikában. A foci célja a győzelem, ahogy egy jó politikáé is. De a győzelmet máshogy mérik: a hatékony politikában talán leginkább a közjó gyarapodásával, a korrupt, diszfunkcionális magyar politikában ellenben a foci felívelésével -- írom azoknak, akik a válogatott szereplését a magyar politika sikerének tartják, és ezzel összetévesztik pl. egy miniszterelnök feladatát az MLSZ-elnökével vagy a szövetségi kapitányéval. A magyar politika a saját területén ma éppen olyan kudarcos, mint a focink volt a múlt évtizedekben, mert ugyanazon képességhiánytól szenved.

Ha minimum egy Bernd Storck politikai alteregója irányítaná az országunkat a maga professzionalizmusával -- más országban élnénk, mint a felcsúti lelátó jelképezte orbáni magyar ország. És miért ne akarhatnánk a (persze, csendes) boldogságot a köznapi életünkben is? Miért elégszünk meg a futó benyomásával egy futball EB kapcsán? Polgári Konzervatív Párt. www.pkp.hu

hafr.blog.hu