Tisztelt Kongresszus!

Kedves Barátaim!

Tisztelt Főpolgármester Úr!

Köszönöm, hogy ismét bizalmat kaptam Tőletek. Megtisztelő. Az ország legnagyobb, legerősebb, egyetlen kormányképes pártjának elnökévé választottatok. Ha a szövetségeseinket is magunkhoz számítjuk – azt hiszem, ez így helyes –, akkor ráadásul Magyarország legrégibb, legmélyebb hagyományokkal és legerősebb lelkiséggel rendelkező politikai közössége vagyunk. Ennek fényében a legkevesebb, amit mondhatok, hogy megtisztelő. Azt sem akarom eltitkolni, hogy megható is. A magamfajta, faluról jött és utcai harcok világához szokott férfiaknál az érzelgősség inkább a gyengeség jele, afféle gyerek- vagy asszonydolog. De szeretném, ha tudnátok, hogy a támogatás és a szeretet, amit Tőletek kapok most már évtizedek óta, mélyen megérint, sőt néha megrendít. Ha nem is látszik rajtam gyakran, és néha el is viccelem, kérem, higgyétek el, hogy nem marad viszonzatlan, egyikőtök szeretete sem viszonzatlan a szívemben.

Barátaim!

Bajtársak vagyunk, és szavak nélkül is tudjuk, hogy egy vérből valók vagyunk. A bajtársiasság a legfontosabb dolog. Politikai pártként és szövetségesekként is ezen fordul meg a sorsunk. Bárki lojális tud lenni a másikhoz, ha annak igaza van. Hozzám is könnyű lojálisnak lenni, ha igazam van. A bajtársiasság azonban több ennél, jóval túl van ezen. A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor Te tévedsz, s akkor is számíthatok Rád, amikor én tévedtem. És, Barátaim, ugyan melyikünk nem tévedett még az elmúlt harminc év során? De összetartottunk, de zártuk a sorainkat, vállt a vállnak vetettük, őszinték voltunk egymáshoz, és végül minden nehézségből mindig kilábaltunk. Ezért vagyunk mi fent, és az egymást folyton-folyvást eláruló liberális baloldal pedig ezért van lent. Ronald Reagan ezt nevezte a tizenegyedik parancsolatnak. Igen, a politikában szükség van a tizenegyedik parancsolatra. Ez úgy hangzik, ne mondj rosszat a fideszes társadról. Ezt majd még gyakorolni kell. És ahogy belföldi ellenlábasaink fogynak, s egyre inkább komolyan vehető ellenfél nélkül maradunk, ez a tizenegyedik parancsolat is egyre fontosabbá válik. Egyre kevésbé az ellenfél támadásai és egyre inkább a bajtársiasság abroncsai tartják össze a közösségünk dongáit.

Tisztelt Küldöttek!

Miért vállaltam? Miért vállaltam újra, amikor nyilvánvaló, hogy nem leszek már fiatalabb? Aki túljut életútjának felén, mint én, jól teszi, ha hátralévő éveivel okosan gazdálkodik, mert oly sokan vannak, akiknek nem jutott belőlem annyi, amennyi kellett és jó lett volna, így aztán nekem se jutott belőlük elég. És unokáim számának örvendetes gyarapodásával azt hiszem, ez egyre inkább így lesz, de Veletek, a Ti életetekben sincs ez másként. Tudjátok miről beszélek, ezért ne felejtsetek el ma este köszönetet mondani a feleségeteknek vagy férjeteknek és a gyerekeiteknek, amiért támogatják a munkátokat. Nekem is gyakrabban kellene. Köszönöm, Ani! Ráadásul a Fidesz generációs megújulása is jól halad. Nyugodtan és szép tempóban jönnek a fiatalok is – támogatónak, aktivistának, önkormányzati képviselőnek, polgármesternek vagy éppen miniszternek. Igazi néppárt vagyunk. Egy igazi néppárt arról ismerszik meg, hogy szervezeti életritmusa a hétköznapi életritmusával egyező, s a mienk ilyen. Itt a legidősebb küldöttünk, Hidvégi Nándor Mernyéről nyolcvanhat évesen. Isten éltesse! És itt a legfiatalabb küldöttünk, Brenner Dominik a maga tizenkilenc évével a XV. kerületből. Hajrá, Dominik! A mi kormányunkban harmincnyolc-negyven éves miniszterek dolgoznak együtt hetvenéves miniszterekkel. A jövőnk hosszú évtizedekre biztosítva van, a tapasztalatok halmozódnak, és át is adjuk őket egymásnak. Közösségünk életét, rendezett életét a józan ész, a belátás és az ambíciók egyensúlya biztosítja. Úgy hiszem, elnökként ezt az egyensúlyt kialakítani és fenntartani a legfontosabb feladatom. Azt hiszem, az is feladatom, hogy segítsem érvényre jutni az erényeinket. Segíteni a bölcsességet a tudatlansággal szemben, a bátorságot a kétkedéssel szemben, az igazságot az igazságtalansággal szemben, a mértékletességet a mértéktelenséggel szemben.

Barátaim!

Bölcs, bátor, igazságos és mértéktartó közösségre van szükségünk, mert a hatalom és a felelősség, amit viselünk és gyakorolunk, természeténél fogva bele-belemar az emberbe és az emberi kapcsolatokba. S nekünk ilyenkor nemcsak a politikai, de az erkölcsi egyensúlyunkhoz is gyorsan vissza kell találnunk. Eddig úgy vezettem a Fideszt, talán nem túlzok, hogy ez rendre sikerült, s ígérem, hogy az embert próbáló kormányzati munka ellenére erről a jövőben sem feledkezem el. Meg fogok felelni egyszerre a pártelnöki és a miniszterelnöki kötelességeimnek is.

Kedves Barátaim!

Summa summarum, a Fidesz rendezett, sőt a politika világában szokatlanul rendezett állapotban van. Világos program mentén tesszük a dolgunkat. Ellenfeleink egyre mélyebbre ássák magukat itthon, s szépen gyarapodik azon külföldi politikusok, pártok, sőt országok sora is, akik és akiknek csapatai megnyúlt képpel és fejükön flastrommal somfordálnak haza a budai vár falai alól. A helyzet úgy áll, hogy most viszonylag csekély kockázattal találhattunk volna új gazdát a kisködmönnek. Ha akartuk volna, most válthattunk és újíthattunk volna. Jó okom volt arra, hogy ne álljak elő ilyen javaslattal. Tudjátok, a mi közösségünkben, a Fideszben az az ökölszabály, hogyha valaki nagyon akar egy pozíciót, ha láthatóan eszi érte a fene, akkor azt semmiképpen nem kaphatja meg. Nem kaphatja meg, mert a pozíció utáni sóvárgás vége csak a bukás lehet, politikai, szakmai és leginkább emberi, erkölcsi bukás. Higgyétek el nekem, láttam ilyet éppen eleget. Ezért fontos, talán a legfontosabb szabály a Fideszben, hogy itt munkát osztanak, nem pozíciót és főként nem hatalmat. És megmondom Nektek őszintén, hogy nagyon örülök, hogy jelöltetek és megválasztottatok erre a munkára. Kellő szerénységgel, de egyenesen meg kell mondanom, hogy azért örülök, mert most jön a java. Ami eddig történt, sem volt éppen kismiska, de az igazán nagy dolgok most következnek, és ebből semmiképpen sem szeretnék kimaradni.

Tisztelt Kongresszus!

Kormányzópárt vagyunk. Fel kell tenni a kérdést: mit végeztünk eddig? Az eddig megtett utunkat egy bizonyos szellemi horizonton úgy foglalhatjuk össze, hogy harmincéves munkával létrehoztunk egy új és valódi, mármint a valóságban is kipróbált és működő államelméleti modellt. Létrehoztunk egy kereszténydemokrata államot. Egy közép-európai és magyar kereszténydemokrata államot. A mai magyar állam a kereszténydemokrácia és nem a liberális demokrácia alapján áll. Demokrácia igen, liberalizmus nem. Ez a mi programunk. Visszatekintve jól látszik, hogy ide két lépésben, két rendszerváltáson keresztül jutottunk el. Az első rendszerváltással megszüntettük a szovjet világot. Szovjet zászlók ki, kommunista zászlók le, szabadság zászlai pedig föl. Ez volt az első, a felszabadító, a kiszabadító liberális rendszerváltás, a nagy és szárnyaló első szerelem. Aztán következett a Fidesz és a rendre feltámadó vagy inkább feléledő szocialisták közötti küzdelem a jövő meghatározásáért. Húsz zavaros év. Végül szocialista rémkormányzás és gazdasági összeomlás, lázadás, sodródás a fizikai erőszak és az anarchia felé. Máig sem értem, hogy nem értik meg a szocialisták, hogy hajszálon múlt, hogy 1990 után másodszor is ép bőrrel megúszták. Igény lett volna rá. Hogy nem értik meg, hogy rajtunk, csak rajtunk múlott, hogy az utcai forradalom helyett az alkotmányos forradalmat választottuk. Ha megértenék, bizonyára szerényebbek és visszafogottabbak lennének. Aztán 2010-ben mi megfogadtuk Antall József tanácsát: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.” Hát mi tetszettünk, csináltunk egy forradalmat, kétharmados alkotmányos forradalmat, egy második rendszerváltást. A szárnyaló első szerelem után ez volt a megfontolt házasság.

Tisztelt Kongresszus!

A 2010-es, második rendszerváltás iránya nem hátrafelé mutat, nem rendszervisszaváltás. A második rendszerváltás iránya is előrefelé van, kiteljesíti az elsőt, sőt értelmet ad, megadja az első rendszerváltás értelmét. Ahogy a házasság szokta a szerelemét. Ezt rögzíti, vési kőbe a 2011 húsvétján – az épp akkor – elfogadott alkotmány, az Alaptörvény, ami a Fidesz történetének is egyik csúcspontja. Az akkori alkotmányos csaták hőse pedig az elnök, akit mi adtunk Magyarországnak, Schmitt Pál elnök úr, akinek mindig külön oldala lesz a mi történetünk históriáskönyvében. Vivát az elnöknek! Vivát, vivát, vivát! Ha az első liberális, akkor a második nemzeti rendszerváltás volt, hiszen ezzel állítottuk helyre és dúcoltuk alá alkotmányos pillérekkel a nemzeti szuverenitásunkat. Emlékezzetek, milyen bátor döntés volt, és micsoda pergőtűzben kellett kitartanunk. A hídon át kellett menni, és mi át is mentünk, amikor megkaptuk a választóktól az első kétharmados alkotmányos felhatalmazást. És ezt a második rendszerváltást nevezhetjük keresztény rendszerváltásnak is, mert a liberális szabadság helyett a keresztény szabadság szellemében rendeztük be. A keresztény szabadság a politikában nem valami elvont dolog. Nagyon is konkrét, érthető és kézzelfogható. Világpolgárság helyett hazafiak. Internacionalizmus helyett hazaszeretet. Azonos neműek kapcsolatának propagálása helyett házasság és család. Drogliberalizáció helyett gyermekeink védelme. Migráció helyett határvédelem. Bevándorlók helyett magyar gyerekek. Multikulturális zagyvalék helyett keresztény kultúra. Erőszak és terror helyett rendezettség és biztonság. December 5-ei nemzetárulás helyett nemzetegyesítés. Ez a keresztény szabadság. Mindez Magyarországon ma már közhelyesen nyilvánvaló, sőt lassan mindenki természetesnek veszi.

Ismerjük jól a saját fajtánkat. A magyar ember már csak olyan, hogy gyorsan megszokja a jót, a rosszra viszont nem szívesen emlékezik. Ez lehet az oka, hogy a kelleténél gyorsabban és mélyebben megbocsájt azoknak, akik nekirontottak. És meglepődik, ha a nagyvonalúság méltánylása helyett újabb és újabb nyílvesszőket kap a hátába vagy vasat az oldalába. Ezért nem léptek le a színről 1990 után, és ezért vannak még most is a politika porondján a december 5-ei nemzetárulók, akik 2006-ban utcai lovasrohamokat vezényeltek, Révész Máriusz képviselőtársamat véresre verték, akik az országot pénzügyi csődbe és gazdasági összeomlásba lökték, az embereket pedig a devizahitel csapdájába csalták. Nem is tudják, milyen szerencséjük van a magyar néppel. A jóhoz, Barátaim, a rendezetthez, a biztonságoshoz könnyű hozzászokni, de nekünk, felelős politikai vezetőknek tudnunk kell, honnan indultunk, és hogy mekkora utat tettünk meg. Hogyan tudhatjuk ezt meg? Fellapoztam a tíz évvel ezelőtti, 2009-es Népszabadság lapszámait. Tudjátok, ez egy újság volt. Mit írt akkor, a szocialista kormánypárti lap? Csak címeket idéznék. „Rendőrverés nap mint nap”. „Ismét tíz százalékot súrolja a munkanélküliség”. „Csökkenő ipari, növekvő lakossági áramár”. „Ismét felvonult a magyar gárda Kiskunlacházán”. „Csökkenhetnek a gyermekétkeztetésre szánt pénzek”. „Visszavágják az otthonteremtési támogatást”. És találtam egy interjút is, amelyben az MSZP cenzor-nagyasszonya lendületes nyilatkozatban azt közölte, életforma-forradalom zajlik az országban. Bravó!

Kedves Barátaim!

Utcai erőszak és gazdasági megszorítások. Ez volt az életünk a szocialista-liberális Magyarországon. Egyszerűen méltatlan volt hozzánk, magyarokhoz. Méltatlan volt hozzánk, akiknek ezeréves állama, fantasztikus kultúrája, világhírű felfedezései, ősi gazdahagyománya, tekintélyes ipari kultúrája és pénzügyi műveltsége van, és aki máig ontja magából az újabb és újabb, világszínvonalon tehetséges nemzedékeket.

Barátaim!

Gyorsan hozzászoktunk a közállapotokhoz, amelyek közt ma élünk. Pedig 2010-ben nyolcvanöt százalék fölött volt az államadósság, többsége a külföldiek kezében. Itt ültek a nyakunkon az unió és az IMF helytartói.

Ma hetven százalék alatt vagyunk, az adósság négyötöde magyar kézben van, így a magyar családoknak fizetjük a kamatokat. A helytartókat kitessékeltük, a gazdasági függetlenségünket helyreállítottuk. Ma nyolcszázötvenezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben. A csehek mellett mi teljesítünk Európában a legjobban. A minimálbér duplájára nőtt, az átlagkeresetek pedig ötven százalékkal növekedtek. Az adórendszerünket Európa-szerte méltányolják, és dübörög a családvédelmi akcióterv. Egymillió gyerek kap ingyen tankönyvet. Az idősek ránk bízott pénzének értékét megőriztük, sőt növeltük, s a gazdaság teljesítményéből az idősek is részesülhetnek. Idén újra lesz nyugdíj-kiegészítés és nyugdíjprémium. Kormányzópárt vagyunk, hát el kell mondanom, hogy felújítottunk hetvenhét kórházat, ötvennégy rendelőintézetet, száznégy mentőállomást. Szolgálatba állítottunk nyolcszáz új mentőautót. Az orvosok bére nyolcvankét százalékkal nőtt, az egészségügyi szakdolgozók 2022-ben a 2016-os bérek több mint kétszeresét fogják keresni. Visszaszereztük a stratégiai közművek jó részét. A médiaipar, a bankszektor és az energiaipar többsége újra nemzeti kézben van. Klímavédelemben olyan országokat előzünk meg, akik előszeretettel tekintik magukat klímaharcosoknak. Egyszóval mi, magyarok felkészülten fogadjuk a következő évtized kihívásait.

Tisztelt Küldöttek!

Ez mind szép, jó és igaz, de az igazán nagy dolgok az előttünk álló évtizedben következnek. Most erről szeretnék néhány szót mondani nektek. Először is végleg magunk mögött fogjuk hagyni a szegénységet. Az unió­nak nem mi vagyunk a lieblingjei, mégis az áll a Magyarországról szóló jelentésében, hogy 2010 óta több mint egymillió ember tudott kitörni a szegénységből Magyarországon. De nekem ez még így is elfogadhatatlan. És tudom, hogy Nektek is az. Mi vagyunk azok, akik sohasem hitték el, hogy a szegénységet ne lehetne felszámolni. Azt javaslom, most se adjuk be a derekunkat. Vállaljuk, hogy lesz mindenkinek munkája. Lesz mindenkinek otthona. Lesz minden gyereknek bölcsőde, óvoda, iskola, napi étkezés és tankönyv is. Lesz támogatás a szegény fiataloknak is, és jut mindenkinek tisztes időskor. Mi leszünk az a párt, amelyik elmondhatja magáról, hogy felszámolta a szegénységet Magyarországon.

Az előttünk álló évtized, kedves Barátaim, másik nagy munkája a cigányság helyzetének rendezése lesz. Ne ijedjünk meg ettől. Sokak fejszéje beleszorult már ebbe a fába. A mienk nem fog. Az előjelek biztatóak. A romák világában sok minden megváltozott, de tudjátok, még ma is nehéz világ az. A szegénység náluk is csökkent. A munkából élő cigányok száma megkétszereződött, a munkanélkülieké pedig felére esett. A felsőoktatásban részt vevő ci-gány fiatalok számát megdupláztuk. Lehetet-len nem látni e mögött az egyházak, a civil szer-vezetek, a kormányzati szervek összefogását és Balog Zoltán sokéves személyes elköteleződésének eredményeit. Köszönjük, Miniszter Úr!

Kedves Barátaim!

És nem szívesen maradtam volna ki a Magyarország szuverenitásáért folytatott harc döntő szakaszából sem. A dolgok most kezdenek komolyra fordulni Európában. Most már nem egyedül állunk a küzdőtéren, mint Pisti a vérzivatarban, hanem egy tekintélyes hadoszlop tagjaként. Lengyelek, csehek, szlovákok, magyarok, remélem, ma estétől az osztrákok újra. És csak idő kérdése, hogy az olasz szabadság is újra zászlót bontson. S utánuk több is jön talán. Mi vagyunk azok az országok, akik nem brüsszeli birodalmat, hanem az európai nemzetek szövetségét akarjuk. Akik nem akarják magukat bevándorlótársadalommá, kevert néppé átalakítani, hanem meg akarunk maradni annak, akik vagyunk. A keresztény kultúrából kisarjadt büszke európai nemzetek akarunk maradni.

Tisztelt Küldöttek!

Az unió tagjai vagyunk, és azok is maradunk. Nem akarjuk kenyértörésre vinni a dolgot azokkal az országokkal, akik multikulturális országokká alakították a saját otthonukat. Elvégre az ő hazájuk, az ő otthonuk, az ő életük. De ez itt a mi hazánk, a mi otthonunk, a mi életünk. E fölött a magyarokon kívül más nem rendelkezhet. Soha senki más.

Tisztelt Kongresszus!

Éppen ezért megegyezésre kell jutnunk Európa két fele között, és mi meg is akarunk egyezni. Pontosan úgy, ahogy a magyar és a közép-európai érdekek megkívánják. Bár az unió nyugati és keleti fele láthatóan más utat követ, más eszmények vonzásában él, és más erényeket tisztel, az együttélés formái még ilyen körülmények között is kialakíthatóak. Azt reméljük, hogy a bizottság új elnök asszonya megbirkózik ezzel a méretes feladattal. Ránk számíthat.

Tisztelt Küldöttek!

Egy ilyen együttélésnek persze világos feltételei vannak. Először is odaát el kell fogadniuk, hogy nekünk jogunk van a keresztény szabadság törvényei szerint berendezni az életünket, és fel kell hagyniuk az álla­maink és kormányaink elleni nyílt támadásokkal. Nem vagyunk hajlandóak többé európai pénzből finanszírozni a velünk szemben ellenséges Soros-féle álcivil szervezetek garmadáját. Mi nem küldünk hozzájuk efféle fizetett politikai aktivistákat, hát ők is vigyék haza Közép-Európából a sajátjaikat. A megegyezés feltétele az is, hogy fel kell hagyniuk a közép-európai országok kormányaival szembeni rejtett akciókkal is. Nem juttathatnak hatalomba nekik tetsző politikai pártokat ilyen eszközökkel. Ibizából egy is elég volt. Az Európai Unió költségvetése nem arra való, hogy a liberálisoknak tetsző csapatokat, a nekik tetsző médiumokat és az ő céljaikat szolgáló bevándorlókat finanszírozzák, tüntetésszervezőket és aktivistákat képezzenek ki és vessenek be nálunk. Mi is látjuk, legfeljebb nem mondjuk, hogy Macedónia folyamatos belpolitikai instabilitásáért, Románia évek óta tartó kormányzati bajaiért és térségünk néhány más országának nehézsé­geiért az ő rejtett támadásaik a felelősek. Igen, a nemzetközi baloldal, Washington és Brüsszel nemzetközi politikába beépült liberális hálózatai jelentik a legnagyobb veszélyt a közép-európai térség békés, nyugodt életére és gazdasági eredményeire. Politikai trükkökkel és fake news hálózatok tucatjaival kell szembenéznünk. Ha valóban egyben akarjuk tartani Európát, akkor ezekkel a praktikákkal fel kell hagyni. Ezért volt helyes, sőt méltó és igazságos, hogy a Soros-megbízott Timmermans alól kirántottuk a bizottság elnöki székét.

Barátaim!

És persze mi nemcsak követelünk, de teljesítünk, és ha kell, segítünk is. Mi elvégezzük a házi feladatunkat a gazdaságban, erősítjük az unió pénzügyi fegyelmét, és magas növekedést eredményező munkával járulunk hozzá az európai gazdaság növekedéséhez. És megvédjük Európa külső határait. A mi orszá­gainkon keresztül egyetlen migráns se teszi be a lábát Európa területére. És ha a déliek nem tudnak megbirkózni az európai határok védelmével, hát segítünk, ha kérik.

Tisztelt Conte Miniszterelnök Úr!

Kedves Giuseppe Barátom!

Ha kell, készséggel átvesszük az olasz államhatár egyes szakaszainak védelmét. S ha Ti nem boldogultok, bár Ti engedtétek be őket, vállaljuk jelentős számú migráns hazaszállítását Olaszországból oda, ahonnan jöttek. Csak egy szavadba kerül, és már megyünk is.

Tisztelt Kongresszus!

És abban is hiszek, hogy az előttünk álló évtized a közép-európai országok évtizede lesz. Európának ez a sarka visszanyeri a kommunizmus előtti varázslatos színeit. Külön-külön is szép jövő előtt állunk, együtt pedig különösen. Régi fényükben mutatják meg magukat történelmi városaink. A kiemelkedő gazdasági növekedés után betörünk az innováció, a kutatás és a fejlesztés magasabb régióiba is, egyetemeink pedig ismét elfoglalják kiemelkedő helyüket Európa térképén.

Semmi okunk a kishitűségre. Itt, Magyarországon a világ legmodernebb gyá­rait, a világ legmodernebb technológiáit, fejlesztési központjait magyar munkások és magyar mérnökök működtetik, sőt irányítják. Ők mind a mi sokat szapult iskoláinkból és egyetemeinkről kerültek ki, mégis megállják a helyüket itthon, de bárhol a világban. Köszönet érte!

És a következő évtizedben, tisztelt Kongresszus, össze fogjuk kapcsolni a gazdasá­gainkat is. Megjelennek Európa térképén a közép-európai multinacionális nagyvállalatok. Összekötjük út- és vasúthálózatainkat. Európa gyorsan fejlődő és irigyelt országai leszünk. Nem beszélve a közbiztonságról, a keresztény kultúra nyújtotta otthonosság érzéséről és a nemzeti büszkeségről, amely kijavítja elromlott testtartásunkat, kiegyenesít, és felemeli mindannyiunk fejét.

Budapest–Belgrád vasútvonal, V4-vasút, a Liget kulturális negyed, új hidak a Dunán. Győr, Szentgotthárd, Esztergom, Kecskemét után Debrecen is autóipari központ lesz. Pécs előtt Vári Attilával óriási lehetőségek nyílnak. Miskolc városképe végre mosolygós lesz, és beérik Kriza Ákos munkája, ha lesz méltó és a kormánnyal együttműködő utóda. Már csak a szegedieket várjuk. Nem értjük, miért akarnak kimaradni a fejlődésből, és végképp nem értjük, hogy miért akarnak migráns­-várossá válni.

Mert illúzióink ne legyenek, amikor a betelepítési kvótát ismét megvétózzuk – ez a kényelmes feladat leginkább rám szokott hárulni –, akkor majd ők a nagyvárosokkal akarnak megállapodni. És ha baloldali kézen marad, Szeged lesz az első számú betelepítési célpont, ahogy azt a polgármester oly’ büszkén a képünkbe is mondta a német szocialisták vezetőjének a karján. Ha a szege­diek tényleg ezt akarják, egyszerűbb lenne inkább Timmermans barátunkat fölkérniük polgármesternek.

Tisztelt Küldöttek!

És azt a reményemet sem rejtem véka alá, hogy Közép-Európa gazdasági fejlődése magával hozza politikai együttműködésünk izmosodását is. Szurkolunk Morawiecki barátunknak, szurkolunk Babiš miniszterelnök úrnak, és reméljük, Pellegrini miniszterelnök úr is sikerre vezeti csapatait a soron következő választáson. Úgy látom, eljön az az idő is, amikor a baltiak, a románok és a balkániak is belépnek a nagy közép-európai menetelésbe. S mindezt a következő tíz évben.

Tisztelt Kongresszus!

S ha mindez nem volna elég az előttünk álló évtizedre, még azzal is számolhatunk, hogy a világhatalom erővonalai is a szemünk láttára rendeződnek át. A G7-országok világhatalmi rendje helyett máris itt a G2, az Egyesült Államok és Kína párosának világa, s nekünk, európaiaknak ebben kell megtalálni a helyünket, kiszakítani a magunk részét, és kijelölni az európai befolyási övezeteket. Ma már a mi ellenlábasaink vezére, Macron elnök úr is erről beszél. Minket persze ugyanezért korábban holdkóros idiótáknak minősítettek.

A fásult és küldetésüket vesztett országoknak ez persze veszély, de nekünk, akik tele vagyunk életerővel, nekünk, akik most akarjuk behajtani a történelem magyarok felé fennálló adósságát, nekünk ez nem veszély, hanem lehetőség. Újrapozicionálni Közép-Európát, benne a Kárpát-medencét és Magyarországot. Ez a mi nagy-nagy esélyünk. Láthatjátok, izgalmas évtized előtt állunk. Köszönöm, hogy nem hagytatok ki ebből, sőt elnökként rám bíztátok a bonyolult hadművelet irányítását.

Tisztelt Kongresszus!

Végül beszéljünk arról is, hogy két hét múlva önkormányzati választások lesznek. Barátaim, az ellenzéki oldalon is történt néhány dolog a parlamenti választás óta. Először is egy Gyurcsányból két Gyurcsány lett; az egyik idehaza, a másik pedig Brüsszelben gáncsolja a magyarok ügyét. Egy ideig úgy tűnhetett, hogy az ellenzék elásta a belső harcok csatabárdját. Az elmúlt két nap óta azonban a vak is látja, hogy valójában inkább egymást ásnák el. Azt is mondhatnánk, hogy a jó zuglói szocialista párját ritkítja.

Választási esélyeiket a magyar nép humora már megénekelte, miszerint elmegy a szocialista polgármesterjelölt a feleségével szavazni. Este eredményhirdetés, az MSZP jelöltjének három szavazat. Mire az asszony: „Józsi, neked van valakid…”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sokan látják úgy, hogy szerencsés a csillagok állása, de én mégis arra kérlek benneteket, hogy semmit ne bízzatok a vakszerencsére. Mert nekünk semmit sem adnak ingyen. A leckét ismerjük, és megfizettük az árát. Ha nem dolgozunk napestig, és nem dolgozunk körömszakadtáig, soha nem is leszünk sikeresek. Mindenkit fel kell keresnünk, mindenkihez el kell mennünk, és mindenkit el kell vinnünk szavazni. Ismeritek a törvényt: a kommunisták mind ott lesznek, legyünk ott mi is!

Nagy győzelmet arathatunk, és az igazság az, hogy meg is érdemlitek ezt a győzelmet. Megérdemlitek, mert Ti voltatok azok ott, helyben, a faluitokban és a városaitokban megismertettétek az emberekkel a büszkeség és a célkitűzés bátorságának érzését. Láthatjátok, hogy ez az érzés felemelő. Ez a legtöbb, amit egy kormányzópárt adhat az embereknek. Egy jó döntéssel felemelhetsz egy várost, egy gazdasági ágazatot, az emberek egyik vagy másik csoportját, de ha visszaadod egy ország önbecsülését, és visszaadod a célkitűzéshez szükséges lelki- és képzelőerőt, akkor mindenkit, egy egész nemzetet emelhetsz fel egyszerre. És Ti éppen ezt tettétek. Legyetek büszkék erre, és soha ne felejtsétek el, hogy Ti voltatok azok, akik ezt megtették.

Barátaim!

A vereséghez szokott, a „csak rosszabb ne legyen” életérzésbe beleragadt magyaroknak Ti mutattátok meg, hogyan kell győzni. Hogyan kell győzni, ha a brüsszeli bürokraták, ha az IMF, ha a migránsok, ha a gazdasági csőd vagy éppen az árvizek jönnek szembe. Ti mutattátok meg Magyarországnak, hogyha nagy erők mozdulnak meg, akkor nem elfutni vagy meghunyászkodni kell, hanem szembefordulni és szilárdan megállni.

Barátaim!

A hazánkért vívott csata nem valamiféle balsors, balszerencse és nem kényszeredett kötelesség. Éppen ellenkezőleg: vissza nem térő lehetőség, hogy megmutassuk erényeinket és ember mivoltunkat. És mi megmutattuk az egész országnak, hogy nem azért jöttünk a világra, hogy ostoba jószág módjára elszenvedjük az életet, hanem hogy ember módjára emelkedettséget, szépséget és boldogságot teremtsünk magunk körül.

Igen, nagy erők mozdultak meg. Igen, igaz­ságtalanul nehéz harcot kell vívni velük. De kérlek Benneteket, ne átkozzátok a sorsotokat, hanem örüljetek neki. Örüljetek a próbatételeknek, az erős ellenfeleknek, és örüljetek, hogy még abban a korban és állapotban vagytok, hogy még harcolhattok és tehettek valami fontosat. Örüljetek, hogy a hazának szüksége van Rátok, és hogy talán éppen Ti lesztek azok, akik személyes helytállása elbillenti a mérleg nyelvét a győzelem felé. Örüljetek, hogy ilyen nagy erők mozdultak meg Európában és Magyarország körül, mert amikor nagy erők mozdulnak meg, csak akkor jöhetünk rá, hogy nem állatok, hanem szellemek vagyunk.

Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
 

Elhangzott 2019. szeptember 29-én a budapesti BOK Sportcsarnokban

magyarhirlap.hu