A kirobbant felháborodás jelezte, hogy sokan érzékelik, a rezsim immár arra a területre lépett, ahol a huszadik században a különféle elnyomó rendszerek nem ritkán magát az embert is megsemmisítették. 

A listákból, listázásokból könnyen válnak temetői helyrajzi számok. 

Ez a megrendítő fejlemény volt a háttere az ATV tegnapi Csatt című vitaműsorának. Csakhogy ennek a műsornak semmi köze a demokráciák nyilvános vitáihoz: Mrázzal, Kiszellyvel és a többi pribékkel nem lehetséges tisztességes vitát folytatni, mert nem arra vannak. Miközben a rettegő, dadogó demokraták hízelegve a keresztnevükön szólítják a „kollégákat”, azok higgadtan fecskendezik be mérgező üzeneteiket a nézők agyába, tudatalattijába. 

Na, erre vannak.

Tegnap Kiszelly és két úgynevezett demokrata mellett Lánczi Tamás, a Figyelő főszerkesztője ült a Csatt stúdiójában, Vagyis az az ember, aki Schmidt Mária utasítására összeállította ezt a világszégyen névsort. Lánczi már fiatalon is notórius figura. Feketekeretes szemüvege mögül valójában egy szörnyeteg néz rezzenéstelen arccal vitapartnereire. Azt mondta, azért közölte ezt a névsort, hogy megmutassák, "kik azok, és hogy miként működik az a hálózat, akik Magyarország és a magyar kormány ellen dolgoznak, akik azért dolgoznak, hogy Magyarországon valami teljesen más legyen, mint ami az elmúlt ezer évben volt".

Lánczi szerint tehát a listán lévők: a CEU oktatói, a Magyar Helsinki Bizottság, az Amnesty International, a TASZ, a Transparency International munkatársai, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekekért Alapítvány dolgozói stb., fel akarják számolni az ezeréves Magyarországot. 

Lánczi immár nem csak egy nyilas lelkületű propagandista, hanem egy jövőbeli lehetséges tömeggyilkosság szellemi előkészítője, miközben az ATV műsorvezetője, Simon András és demokrata vendégei ostobán, de csöppet sem ártatlanul asszisztálnak neki. Más napokon meg Rónai Egon és más demokraták.

Közös a bűnük, közös a felelősségük. 

Ez a lista ebben a pillanatban még nem konkrét halálos ítélet, de idővel azzá válhat. Orbán, Schmidt Mária, Lánczi és társai szisztematikusan készítik fel Magyarországot arra az időszakra.
Chikán Attila, Orbán egykori gazdasági minisztere a könnyeivel küzdött a tévében, amikor beszámolt róla, hogy ő is felkerült a magyar állam potenciális halállistájára. Megrendítő pillanat lehetett ez neki, akkor megértette, hogy kik ezek. 

Az ország viszont még mindig nem érti. Nem érti, nem akarja érteni a médián burjánzó ellenzéki értelmiség sem, s ahelyett, hogy végre bojkottálná ezeket a „demokratikus vitákat”, a lelküket és szolgálataikat ajánlgatják. Az ellenzéki pártok pedig épp most készülnek alkut kötni Orbánnal, és hűségesküt tenni neki. 

Ő pedig futni hagyja őket, így a Parlament ablakaiból nézhetik majd végig, hogyan válik fegyencteleppé a hazájuk.

Bruck András