Azok a szegénységben élő gyerekek, akik rendszeres és tartalmas étkezéshez egyedül a menzán jutnak hozzá, sok társukhoz hasonlóan elutasítják "reformételeket", és inkább nem esznek. A lelkiismeretes konyhásoknak ez nagy dilemma: az előírás betartását nézzék, vagy azt, hogy legalább az iskolában jól lakjanak a szegény gyerekek - írja a HVG.

Még ha egyetlen élelmezésvezető sem fogja nyíltan elismerni, íratlan szabályként eddig (is) belekalkulálták a menzaétrend megtervezésébe, hogy az óvodába, iskolába járnak-e szegény gyerekek – már azokon a konyhákon, ahol tényleg odafigyelnek rájuk. Egymástól függetlenül több közétkeztetőnél dolgozó forrás is elismerte ezt a hvg.hu-nak, de kivétel nélkül azt kérték, nevüket ne tüntessük fel. A szeptembertől hatályos, új szabályok miatt ugyanis a figyelem előterében van a menzareform, csak eddig arról nem beszélt senki, hogy a bő egy hónapja kötelező só-, cukor- és zsírtartalom-méricskélés mellett létezik egy rejtett szempont: legalább a menzán lakjon jól a gyerek, ha otthon sokszor nincs mit ennie.

Ahogy arról részletesen írt a HVG a cikksorozatukban, többszöri halogatás után a mostani tanévtől indult el az új közétkeztetési rendelet átültetése a gyakorlatba. Amelyik szolgáltató nem eszerint főz, büntethetik, sokan viszont az utolsó pillanatig kivárva tényleg csak szeptember 1-től álltak át, ami több helyen drasztikus váltást jelentett az eddig sem agyondicsért menzakajákhoz képest. Így a várakozásoknak megfelelően sok intézményben nem megy könnyen a reform, forrásaink szerint a panaszok számánál csak a moslékban landoló ételek mennyisége nőtt nagyobb arányban, bár a minisztériumtól legutóbb azt a választ kaptuk, hogy hozzájuk „nem érkezett a rendelet célját, indokoltságát megkérdőjelező hivatalos észrevétel".

A tárcának nyilván nem elég hivatalos, de a virtuális közvéleményt jól tükrözi az internet, azon belül is az általunk elindított Menza Monitor. A visszajelzések alapján a gyerekek fújolnak, a szülők meg ki vannak akadva az – idézzük – „ehetetlen”, „íztelen”, „felismerhetetlen” ételek miatt, a legfőbb kritika pedig a lecsökkentett sómennyiség miatt érkezik. Aztán befutott egy konyhai dolgozó levele arról, náluk hogyan kap gellert – az amúgy helyesen – a gyerekkori elhízás ellen hozott jogszabály megvalósítása. „A mi iskolánk sok hátrányos helyzetű gyerek otthona. Ezek a gyerekek szinte csak az iskolában étkeznek, tehát ők biztos nem híznak el chipstől. Mindig megették az ételt, most, mióta van ez az új étkezés, rengetegen inkább nem esznek. Pedig pont nekik szükségük lenne rá!” – írta a konyhán dolgozó asszony. Amikor megkerestük, elmondta, egyszer maga az igazgató sem akarta elhinni, hogy az elé tálalt lé nem más, mint a rendeleti előírásokat maximálisan betartva készült leves. „A kis sómennyiség miatt olyan volt, mintha víz lenne, benne kis zöldséggel."

"Nem maradhatnak éhesek"

Egy kisvárosi élelmezésvezető már egy tavalyi cikkünkben felvetette a problémát: mi lesz a tartalmas, ahogy ő fogalmazott, „húzós”, laktató ételek nélkül azokon a helyeken, ahol sok hátrányos helyzetű gyerek rendszeres, meleg étkezésre elsősorban az óvodában, iskolában számíthatott. Ugyanezt most megerősítette több, különböző szolgáltatóknál dolgozó forrásunk.

„Mi nagy területet fedünk le, ezen belül van olyan iskolánk, ahol ez létező szempont volt eddig is. De ezután is az marad. Minden konyhavezetőm tudja, bármi is a központi előírás, ennyi mozgástere igenis van. A lényeg, hogy a gyerek nem maradhat éhes” – mondta egy Kelet-Magyarországon működő közétkeztető vezető munkatársa. Így amennyire csak lehet, dacolnak a rendeletben megadott grammokkal, de jól akarnak főzni ezután is. „A mi feladatunk elsősorban akkor is a gyerek élelmezése, nem pedig a jogszabályok betartása. Én például úgy állok hozzá, hogy a gyerek a vendégem, vagyis maximálisan ki kell őt szolgálnom” – magyarázta.

Szerinte „mindig is voltak népszerű és nem népszerű ételek, és utóbbiból mindig több van”, csakhogy némelyik új előírás betartása a gyakorlatilag képtelenség – már ha nem akarják, hogy a végeredmény ehetetlen legyen. Tudják, hisz megtapasztalták: tesztjelleggel végigfőztek egyes menüsorokat kidekázva, sőt, kigrammozva mindent, ami kötelező. „Kívánom mindenkinek, hogy kóstolja meg. Az ízélmény össze sem mérhető” – jegyezte meg.

Pénteken és hétfőn többet, hogy átvészelje a hétvégét

Mivel sok hátrányos helyzetű gyerek hétvégén nem kap megfelelően enni otthon, hétfőre és péntekre sokkal laktatóbb ételeket kell betervezni, erősítette meg több forrásunk. „Pénteken azért, hogy könnyebben túlélje a következő két napot, és hétfőn, hogy feltöltsön” – fogalmazott az egyikük. Így szándékosan olyan ételsort állítanak össze, „amiben van volumen”, és még népszerű is a gyerekek körében. Egymástól függetlenül ugyanolyan típusú ételeket soroltak fel: húsos étel, sok krumplival, vagy tésztás, pörköltes fogás. Az egyik helyen az élelmezés megtervezője azt mondta: náluk ezért van hétfőn mindig tartalmas feltéttel valamilyen „kenyeres” tízórai – bár szeptember 1-től ez már csak teljes kiőrlésű lehet, amiről nem minden gyerek tudta, miért „barna”.

Az ország egy teljesen más részén, Hajdú-Bihar megye több kisebb településén ugyanezt tapasztalja L. Ritók Nóra, a mélyszegénységben élő gyerekeket segítő Igazgyöngy Alapítvány igazgatója. „Katasztrofális a helyzet, még a valóban rászoruló gyerekek sem eszik meg az újfajta ételeket. Mi is látjuk, és halljuk is az iskolákban, hogy a levesbe bele sem ütik a kanalat, a párolt zöldségeket meg sem kóstolják,  de a gyümölcs sem fogy. A felsősök körében különösen rossz a helyzet, ráadásul náluk a kortárs csoportok hatása is nagy, és még vissza is húzzák egymást” – sorolta a pedagógus. Szerinte az sem segít, hogy van, ahol a tanárok próbáltak rászólni a gyerekekre, hogy kötelező levest is enni, de a szigor inkább ellentétes hatást vált ki.

Előbb nyúl a kenyér után, mint a céklás túrókrémhez

„Ez így nem működik, mert otthon teljesen más ízekhez vannak szokva, így éhesen is előbb nyúlnak még egy szelet kenyér után, mint a céklás túrókrémhez. Az egészséges táplálkozás pénztárcafüggő, ezért a szemléletváltás így nem megy: hiába a tejtermék és a zöldség az egészséges, ha a legszegényebb családokban a paprikás krumpli és a krumplis tészta a sztenderdkaja, és az ünnepi étel alapanyaga sem jobb a csirke far-hátnál vagy az olcsó húspépnél” – magyarázta L. Ritók Nóra. Azt is meg kell érteni, hogy a fogyasztókat bombázó üzenetek a legrosszabb helyzetben élő gyerekeket is elérik, ezért ők is pizzát szeretnének, és hamburgert enni, kólát inni. „Lehet bírálni őket, hogy a családi pótlék megérkezésekor miért vesznek ilyesmit, de neki az egy más életszínvonalat jelent, amit ők is el szeretnének érni, még ha egy hónapban ez csak egyetlen napon is lehetséges számukra. Viszont ez sem az egészséges táplálkozás felé visz” – tette hozzá.

Az alapítvány több faluban segít szegény családokat, így pontosan látják a hátteret, ami miatt ezektől a kicsiktől képtelenség elvárni, hogy nyitottak és befogadóak legyenek az új ételekkel, hiszen a szüleik sem azok. „Van egy főzőklubunk, ahol próbálkoztunk azzal, hogy a megtermelt cukkiniből, például cukkinifasírtot készítsenek, de ez még a felnőtteknél sem ment át, mert ezt a zöldségféle nekik nem ismerős. El kell választani a mennyiségi és a minőségi éhezést, utóbbi azt jelenti, hogy ezeknek a gyerekeknek a szervezete nem kapja meg a megfelelő tápanyagokat. Ezt csak az egész család életszínvonalának emelésével, és ezzel együtt zajló tudatosítással lehetne megszüntetni” – mondta a pedagógus.

A reform terepe az iskola lehetne, de az ilyen drasztikus és gyors változtatás nem jelenthet megoldást. „Ehhez asszisztencia, tudatos pedagógiai munka kellene, ott lenni velük, egy asztalnál enni a gyerekekkel, rábeszélve őket, példát mutatva nekik. És a tanórákon is időt szánni a témára, akár együtt elkészítve és megkóstolva a salátákat. Amit a család nem tud, azt az iskolának kell bepótolnia, innen kell plusz segítség, de ehhez persze többletforrás kell” – jelentette ki a mélyszegénységben élő gyerekekkel foglalkozó pedagógus.

„Más azt mondja a gyerekének: lesz ott játék"

L. Ritók Nóra írt arról, hogy egy általuk segített családban egyik reggel azzal indult óvodába egy kisfiú: „megyek az óvodába húst enni. Gyere te is, anyu.” Az édesanyja ugyanis a 3 éves gyerek számára a beszokást azzal próbálta könnyebbé tenni, hogy azt mondogatta neki, ott majd finom húst ehet. Így is lett, pár nappal később már az előbbi mondattal hívta anyját is a kicsi. „Más azt mondja a gyerekének, lesz ott játék, rengeteg, meg sok gyerek, akivel lehet játszani, választhatsz jelet magadnak, lesz ott fogkeféd, zsákod, kedves óvó nénid. (…) És van, aki azt mondja a háromévesnek: az óvodában lesz hús” – számolt be a pedagógus szeptemberi tapasztalatairól.

Természetesen mindez elsősorban olyan térségekben lehet jellemző, ahol több a szegénységben élő gyerek. Beszéltünk olyan nagy közszolgáltató cégekkel is, ahol azt mondták, náluk ennyire élesen vagy nem jelenik meg ez a kérdés, vagy nem jut el hozzájuk. Bár az egyik vezetője hozzátette, ők eddig is ügyeltek erre, ezért tervezik direkt túl a pékáru mennyiségét. „Egy kenyéren ne múljon már, volt, hogy a napköziből is visszaszaladtak érte a konyhára, ha egy gyerek éhes maradt” – mondta. A vezető szerint a reform miatti elégedetlenség náluk is érzékelhető, sok a panasz. Példaként a kötelező halételt említette, amit nagyon kevés gyerek volt hajlandó megenni. „Pedig halpogácsát csináltunk, hogy hasonlítson a fasírtra, amit szeretnek” – jegyezte meg.

Még a kedvezményes étkezésre jogosultak is otthagyják

„A legéhesebb gyerek sem eszi meg az ehetetlen ételeket. Egy gyerek így működik” – jelentette ki Salamon Eszter, az Európai Szülők Magyarországi Egyesületének elnökségi tagja a hozzájuk érkező visszajelzések alapján. Mivel több önkormányzat a hosszú távú közbeszerzési rendszerük miatt már korábban kötelezővé tette a többször elhalasztott rendelet alkalmazását, náluk nemcsak szeptember óta gyűlnek a tapasztalatok – amik szerinte egy szóval: siralmasak. „Még a kedvezményes étkezésre jogosult gyerekek is otthagyják az ehetetlen ételeket, vagyis ahol a családban legalább 3 gyereket nevelnek, vagy tartósan beteg gyerekük van, illetve rendszeres nevelési segélyre jogosultak. De nemcsak akkor éhes egy gyerek, ha otthon nem kap elég és megfelelő ételeket, hanem az is probléma, ha például egy heti több alkalommal sportoló diák nem jut elegendő tápanyaghoz az új szabályok miatt” – mondta.

„Nem csak a sóval van baj, az új alapanyagok is idegenek. Amelyik gyerek megteheti, szendvicsen, csokin és csipszen él egész nap, és este sem biztos, hogy kap meleg ételt, hiszen a legtöbb családban már nem főtt étel a vacsora” – magyarázta a szülői szervezet vezetője, aki szerint sok iskolában egyértelműen visszaestek az ebédbefizetések. „Ezzel az egész reformmal az a legnagyobb baj, hogy a családok kizárásával, a szülők bevonása nélkül akarják kierőszakolni, pedig otthoni támogatás nélkül nem megy. Tudunk olyan példát mutatni akaró iskolai igazgatóhelyettesről, aki eddig is rossznak tartotta a menzakaját, de megette a gyerekekkel együtt, hogy lássák. Most azt mondta, az újfajta ételek egy részét már ő is képtelen letolni a torkán, sőt, volt, hogy felajánlotta a gyerekeknek, kimegy, és hoz nekik pizzát” – mondta az Európai Szülők Magyarországi Egyesületének vezetője.

40 ezer gyerek nem eszik eleget

Szeptember végén indult a civil Nemzeti Minimum-csoport, amely a gyermekéhezés megoldásában szeretne segíteni. Adataik szerint ma Magyarországon legalább 40 ezer gyerek nap mint nap nem jut minőségi ételhez, és több mint százezer fiatal rendszeresen éhezik. Egy több mint száz előadó részvételével zajló, 12 órás koncerttel próbálták felhívni a figyelmet a problémára, amely megfogalmazásuk szerint „önmagán túlmutató kérdés, összefügg a szülők szegénységével, a vidéki munkanélküliséggel, az állam szociálpolitikájával”. Nem politizálni akarnak, a mindenkori kormánytól kérték, hogy dolgozzon ki olyan gyermekétkeztetési hálózatot, amellyel minimalizálni lehet az éhező gyerekek számát Magyarországon, és garantálja erre a fedezetet az állami költségvetésben.

hvg.hu