„Jól szituált, stabil egzisztenciájú, könnyen zemberesíthető, fehér családok – főleg rendes, vidéki magyarok – jelentkezését várja a „kormány”, közpénzből nyújtandó nagy összegű (a szociális juttatások leépítéséből is származó) ajándékért!”

Kirívóan igazságtalan társadalmi újraelosztásról van szó a CSOK esetében is. Azok kaphatnak támogatást, sőt ajándékot, akik megállnak a maguk lábán, akiknek boldogulásához esetleg bizonyos akadályokat kellene a „kormánynak” eltávolítania, de nem nagy összegű ajándékot adnia! Ám a „kormány” nem sajnálja a közpénzt, ha zembereket, pontosabban szavazókat akar magához kötni – legyen szó a Vajdasági Magyar Szövetségnek szánt 50 milliárdról, esetleg erdélyi magyaroknak építendő kórházról vagy éppen a CSOK-ról.

Jellemző, hogy – egybehangzó sajtóhírek szerint – az egész program várható költségeiről semmiféle számítás sem készült. Jellemző az is, hogy a demokratikus ellenzék – szórványos, gyenge bírálatoktól eltekintve – nem meri támadni ezt a mai viszonyaink közepette csak gyalázatosnak nevezhető programot.

Mert nézzük csak meg, milyen helyzetben tanúsít a „kormány” ilyen „nagylelkűséget” – kiknek a javára és kiknek a kárára!

Óriási összegek hiányoznak az egészségügyből – ennek kárát elsősorban a rossz anyagi körülmények között élők érzik. Az oktatás hibbantnak tűnő – valójában átgondoltan társadalomellenes, mobilitást csökkentő – központosítása, anyagiakban való lerohasztása, a továbbtanulási lehetőségek aljas szándékú korlátozása szintén a legelesettebbek gyermekeit sújtja. Megalázó körülmények közé taszította a hatalom a rokkantak sokaságát; megteremtette a tíz- vagy inkább százezrek számára teljes kilátástalanságot jelentő közrabszolgaságot. A fentebb említett oktatási átalakítások hatékonyan szavatolják, hogy közrabszolga maradhasson, kinek nevelője közrabszolga…

Milliók élnek reménytelen szegénységben, miközben a gazdagok, főleg a hatalom kegyencei, hihetetlen ütemben gazdagodnak – viszonyaink dél-amerikai jellegűek.

Hatalmas összegeket fordítanak stadionépítésre – s az elkészült stadionok fenntartására is kell a pénz, hisz nézők alig vannak, a költségekhez hozzájáruló, komoly bevételt hozó programok szervezésére korlátozottak a lehetőségek.

Kriminalizálják a hajléktalanságot; a szegénység egyéni hiba vagy inkább bűn; csak azok a gyermekek éheznek – hallottuk, olvastuk –, akiknek szülei hanyagok, nem gondoskodnak gyermekeikről. A gazdagság megérdemelt, egyéni érdem gyümölcse…

Az állam gyakorlatilag kivonult a szociálpolitikából. Egész régiók szegregálódnak, szegregátumok jöttek-jönnek létre az oktatásban – megörökítve a mai viszonyokat.

A magyar társadalom olyan fokig szakadt szanaszét, mint a Puszták népe időszakában. De hisz folyik is a cselédek sokaságának nevelése – a Döbrögiknek kiszolgáltatott közrabszolgák számára fölemelkedés, ha jobb helyen cselédek lehetnek. A CSOK persze valamelyest föllendítheti az építőipart, főleg annak a maffiaállamhoz közeli részét: valami csurran-cseppen majd az építkezéseken foglalkoztatott közrabszolgáknak is talán…

És akkor óriási jövedelemátcsoportosítás történik, évek óta, a tehetősebbek javára. Meg kell említeni még a „kormány” körüli intézményeket, oligarchákat – például a „közmédiát”, a „Magyar Művészeti Akadémiát”, bizonyos alapítványokat, „sikeres” gázszerelő polgármestereket, mindenhol nyerő – a Keresztapával stadionok VIP páholyában szotyizó – rokonokat, vállalkozókat.

Fölmérhetetlen, mibe kerül a társadalomnak a rezsim fenntartása – még kevésbé megbecsülhető, a kártételek legalább részben mennyi idő alatt és milyen áron lesznek  majd orvosolhatók.

Gyalázatos, ami történik, gyalázatos, amire készül a „kormány”.

És akkor nincs demokratikus ellenzék, amely elvszerűen, kellő határozottsággal merne szembeszállni a maffiaállammal.

Napról napra elkeserítőbb a helyzet.

gepnarancs.hu