Palkovics szerint Magyarország sokkal többet költ oktatásra, mint az OECD átlag, alig van diplomás munkanélküli és általában is úgy suhanunk, mint a sasmadár.

Ha visszagondolok, ezt minden évben elmondja valaki (általában több valaki) és értem én, hogy azok a hívek, akik nem érintettek (sem fiatalként, sem diplomásként, sem szülőként) nagyon tudnak örülni a szárnyalásnak. Csakhogy.

Forrás: KSH/kolozsvaros.com

Ez itt a költségvetés oktatási kiadásait mutató adatsor. Még a 2015-ös adat sem lezárt, leginkább az látható, hogy mi történt a 2010-es kormányváltást követően.

Az óvodai kiadások egyértelműen drasztikusan megnövekedtek, miközben az alapfokú oktatásra 2010-ben a Bajnai kormány

• (nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a válság csúcsán vagyunk) 440 398 millió forintot,
• a középfokú oktatásra pedig 254 311 milliót költött,

ez együttesen 694 709 millió forint.

Négy évvel később az Orbán-kormány erre a két területre mindösszesen 676 849 milliót költött, tehát 17 860 millió forinttal kevesebbet.

Ez 17,86 milliárd forint elvonás.

A felsőoktatásból is elég nagyarányú volt az elvonás.

Tehát magából az oktatásból kivonták a pénzt. Kizárólag az óvodai oktatás költsége emelkedett és az oktatással összefüggő egyéb kiadások, ami nem közvetlenül az oktatásra fordított összeg. Mindeközben az infláció nem állt meg abban a négy évben, tehát a forrásszűkülés még ennél is nagyobb volt.

Forrás: KSH/kolozsvaros.com

Ebből a statisztikából az látható, hogy brutálisan csökken a felsőoktatásban továbbtanulók száma. Kivéve a külföldi hallgatók számát, mert az képes volt majdnem megduplázódni.

Forrás: 444.hu/EUROSTAT/kolozsvaros.com

Bár nagyon érdekes Palkovics úr mesedélutánja, de mintha a számok nem éppen őt igazolnák. És itt egy eléggé mellbevágó ábra – bár Palkovics az OECD tagországokkal hasonlítja össze hazánkat, de sokkal érdekesebb, ha a környező, hasonló adottságokkal és azonos szintről induló országokhoz mérjük magunkat – nem sok hozzáfűznivalóm akad.

Ha a fenti adatokhoz hozzávesszük, hogy a diplomások elvándorlása aggasztóan magas, miközben az oktatásba egyre kevesebben kerülnek be, semmi jóra nem számíthatunk.

Az alapfokú és középfokú képzés esetében érdekes lenne látni, hogy hogyan oszlanak meg a kiadások az állami és az egyházi intézmények között (bár azt tudjuk, hogy az állam háromszor annyi pénzt fordít egy egyházi iskolában tanuló diákra, mint egy állami iskolában tanulóra), akkor még a jelenleginél is jóval aggasztóbb helyzettel szembesülünk.

Lehet hazudozásra, csúsztatásokra, torzított adatokra hivatkozva sikerpropagandát folytatni, de mi lesz a választás után?

Mert a tények tények maradnak és sokan csak akkor fognak szembesülni a valósággal, amikor már késő lesz. 

Szerző: Tamás Róbert/kolozsvaros.com