A napokban kijött friss Freedom House Nations in Transit jelentés szerint Magyarországon a demokratikus intézményrendszer maradékának minősége gyengébb, mint Albániában, Észak Macedóniában (még jó, hogy időben befogadtuk Gruevszkit), vagy Szerbiában. Mellesleg Magyarország 2020 óta nem demokrácia az FH szerint. A jelentésből ugyanakkor nem derül ki, hogy mi is zajlik a mélyben. Erről szól ez a gyorselemzés.

Az FH szakértői szerint tavaly a  demokratikus intézményrendszer minősége gyorsabban romlott, mint bármely más volt szocialista országban, Oroszország kivételével. Példának okáért, Albániában volt vezető tisztviselőket börtönöznek be korrupcióért, ezzel szemben Magyarországon a végrehajtói maffia elleni per egy szűk körre koncentráló kirakatper. A Rogán felé vezető szálak tabusítva vannak, a legfontosabb szereplők a közhatalom védelmét élvezik.

Az autoriter bezárkózás megnyilvánul abban is, hogy Magyarország az egyetlen EU-s tagország, mely látványosan nem hajlandó világosan állást foglalni az orosz agresszióval szemben. Nem mintha az amerikai külpolitika a demokrácia feltétlen barátja lenne. A katasztrofális afganisztáni beavatkozástól kezdve az iraki háború igazolására behazudott vegyi fegyvereken át a latin-amerikai diktátorok és katonai puccsok támogatásáig lehetne sorolni az eseteket, ahol az amerikai birodalmi építkezés aláásta a demokráciát. De ettől függetlenül nem lenne nehéz világosan állást foglalni a véres orosz imperializmus ellen, az ukrán nép önrendelkezése és élethez való joga mellett. Ezt a magyar állampárt mégsem hajlandó megtenni. Ráadásul a térségben több ország túljutott az autoriter-populista hullám legsúlyosabb részén, pl. Csehország és Szlovénia nemrég kiszavazta a jobboldali populistákat a hatalomból. Ezzel szemben a magyar demokratikus intézményrendszer teljesen összeomlott, ahogy a lenti ábra mutatja.

ÁBRA. A DEMOKRATIKUS INTÉZMÉNYRENDSZER MINŐSÉGÉNEK ALAKULÁSA KÖZÉP-KELET EURÓPÁBAN. FORRÁS: FREEDOM HOUSE.

Magyarországon már rég nincs demokratikus közélet, nemcsak az ellenzéknek nem osztottak lapot, de mára semmilyen társadalmi szereplőnek nincs érdemi beleszólása a hatalomgyakorlásba. A státusztörvény-ügyben összehívott kormányunk és pártunk a közelmúltban egy egyeztetést, de a szakszervezetek és diákok nem kaphattak szót, csodás egy egyeztetés lehetett. Kinyilatkoztatás- és PR- kormányzás, érdemi érdekegyeztetés semmi.

A társadalmi nyomásgyakorlásra az állampártnak rendre három válasza van: kifárasztás, fenyítés és kooptálás. A pedagógusok ügyében ez tökéletesen lekövethető. A kifárasztás taktikáját jól mutatja a tüntetések ignorálása. Mondjuk ez nem új, „Előbb-utóbb megunják, hazamennek,” ahogy Gyurcsány Ferenc is megmondta anno. A kifárasztás taktikája tehát nem új. Ami új, hogy a cinizmus mellé immár páratlan hatalom párosul. A fenyítések taktikájára kiváló példa a státusztörvény: fegyelmi eljárás bevezetése, a próbaidő meghosszabbítása, a rendkívüli felmentés intézményesítése, a pedagógusok szólásszabadságának korlátozása, hogy csak a legszaftosabbakat említsem. De ide tartozik a tüntető diákokra uszított rohamrendőrök, gumibotok és sokkolók ügye is.

Végül a kooptálás. A kormány rendre kísérletet tesz arra, hogy felülről kijelöljön számára elfogadható partnereket, igyekszik nevelni Fidesz-közeli szakszervezeteket, akik persze sokat nem tudnak elérni, de legalább szép az irodájuk. A szakszervezeti szerepfelfogás egy sajátos megnyilvánulása volt az például, amikor az év elején Cser Ágnes felszólította az orvosokat, hogy „mondjanak le az idei 11 százalékos bérfejlesztésükről, és ne harcra buzdítsanak.” A Cser Ágnes-féle EDDSZ az elmúlt években rendre kiállt a kormány egészségügyi intézkedései mellett, sokszor épp az egészségügyben dolgozók kárára.

Az állampárt üzenete világos, ha csendben maradsz nem vágjuk le a fejed, csak az egyik kezed, cserébe kapsz egy tál lencsét.

Ezen a ponton láthatóvá válnak a Freedom House és hasonló jelentések korlátai is. Az FH ugyanis a demokráciát egy csupasz intézményrendszerrel azonosítja. A választások biztosítják a többség akaratának érvényesülését, alkotmányos jogok garantálják a kisebbségek védelmét, a bíróságok és a média mint független intézmények korlátozzák az államhatalmat, és kész is a demokrácia. Ez az intézményi megközelítés ugyanakkor elfedi a demokrácia társadalmi fenntarthatóságának kérdését. Nem véletlen, hogy az FH-jelentés keveset beszél a szakszervezetekről vagy a társadalmi egyenlőtlenségekről. Ezek ugyanis túlmutatnak a liberális intézmények formális dimenzióján. Az intézmények kulcsfontosságúak a demokráciához, viszont  az egyenlőtlenségek ellen hatékonyan fellépni tudó társadalmi szervezetek nélkül nem konszolidálható a demokrácia.

A demokrácia formális megközelítése uralja a nyugati demokráciaexport politikáját, amibe a Freedom House is illeszkedik. Ez a demokráciaexport inkluzív gazdaság és társadalmi rendszer nélkül súlyos ellentmondásokhoz vezet. Erre jó példa Ukrajna. Miután a nyugatbarát liberális elit a narancsos forradalom után, majd a Majdan utáni korszakban hatalomra került Ukrajnában, a nyugati kapcsolatok megerősítésével párhuzamosan az ismert gazdasági liberális intézkedéseket erőltette, megszorításokkal és liberalizációval. Az e politikák által generált gazdasági veszteségektől való félelem a Janukovics oroszbarát, Nyugat-ellenes populista Régiók Pártja kezére játszott. Janukovics a megszorító intézkedések és a kereskedelmi liberalizáció bírálatából tőkét kovácsolt, és a munkavállalók és a hazai ipari kapacitások védelmét ígérte.

E gazdasági viták hozzájárultak az ukrajnai fegyveres konfliktus kiélezésééhez a 2010-es évek közepén, ami a mai háború előzményének tekinthető. A Donyec-medence, azaz a Donyecki és Luhanszki régió Ukrajna erősen iparosodott része, az ország gépipari kapacitásának közel 50 százaléka itt koncentrálódott a háború előtt. A térség háború előtti 6,5 millió lakójának 38 százaléka volt orosz. A Donyec-medencében számos iparváros van, mely az orosz exportra termelő gépgyártásra szakosodott. E településeket hátrányosan érintették a megszorítások, az EU-val kötött szabadkereskedelmi egyezmény, az orosz irányú kereskedelem megszakadása, valamint az EU, Ukrajna, és Oroszország közötti eszkalálódó kereskedelmi háború. Yuri Zhukov, az amerikai Michigani Egyetem professzora települési szintű adatokat elemezve kimutatta, hogy a kelet-ukrajnai szeparatista lázadók azokon a településeken voltak aktívabbak 2014-15 közt, melyeket jelentős gazdasági sokk ért.

A Donyec-medence azon településein, melyek jobban ki voltak téve a gazdasági sokkoknak, nagyobb volt a lázadók intenzitása és hamarabb kerültek a lázadók ellenőrzése alá, valamint tovább maradtak a lázadók ellenőrzése alatt, mint azok a települések, ahol a munkaerő kisebb sokkokat élt át, függetlenül attól, hogy a településen mennyi orosz élt. Azaz nem egyszerűen a kelet-ukrajnai orosz kisebbség lázadt fel az ukrán vezetőség ellen, az oroszpártiságot a gazdasági sokkok jobban magyarázzák, mint az etnikum. Putyin ezt a lehetőséget használta ki, és az oroszpárti lázadást először alacsony lánggal égő polgári-katonai konfliktussá, majd pedig imperialista háborúvá eszkalálta. Putyint egyáltalán nem mentik fel a demokratikus-liberális elit gazdaságpolitikájának ellentmondásai.

Azt viszont alátámasztja ez az eset is, hogy a formális intézmények önmagukban elégtelenek a demokrácia konszolidálásához, ha közben a gazdaságpolitika hatására széthullik a társadalom.

A társadalmi és gazdasági feszültségek ereje szorosan összefügg a magyar demokrácia hanyatlásával is. Ami Magyarországon mára kialakult, az egy kaszárnyakapitalizmus, egy autoriter államkapitalizmus, aminek célja az elitek feltőkésítése, aminek az árát az egyszerű ember fizeti meg. Onnan is tudjuk, hogy kaszárnyakapitalizmus van, hogy a nemzet csendőre felel a humánerőforrásokért.

Az állampárt gazdaság- és munkaerő-politikája szorosan összefügg a demokrácia felszámolásával. Gondoljunk csak arra, hogyan létesítenek erőltetett menetben akkumulátorgyárakat, a helyiek véleményének és a törvények megkerülésével, vagy azok egyszerű átírásával. Nem cél, hogy magas hozzáadott értéket előállító képzett és egészséges munkaerő termeljen. A cél, hogy könnyen kizsákmányolható, csereszabatos munkaerővel összeszereljünk valamit. Korábban német autókat. Holnap távol-keleti akkumulátorokat. A modell ugyanaz. Ez a modell hosszú távon nem fenntartható demokratikus keretek közt. Ahhoz, hogy Orbán Viktor lentről felfelé ossza újra a vagyont és jövedelmet, fel kellett számolni a demokráciát.

A kaszárnyakapitalizmus működését tökéletesen mutatja két trend. Egyrészt nemrég járta be a sajtó egy részét a hír, hogy Magyarországon fog a leggyorsabban nőni a milliárdosok száma 2022-27 közt az egész világon a Knight Frank elemzése szerint. Emésszük ezt a hírt mielőtt tovább lépünk. Magyarországon fog a leggyorsabban nőni a milliárdosok száma 2022-27 közt az egész világon. 2027-re 66 690 dollármilliomos lesz hazánkban a tanulmány szerint, ami 2022-höz képest 109%-os növekedést jelentene.

Mindeközben Magyarország az egyetlen ország Közép-Európában, ahol az elmúlt évtizedben csökkent a munka részesedése a nemzeti jövedelemből a tőke javára, ahogy az alábbi ábra is mutatja. A munkások jussa a gazdasági tortából sosem volt túl magas, de Orbán Viktor alatt rendkívül alacsony szintre zsugorodott. Míg a német gazdaságban megtermelt jövedelem 60 százaléka a munkásokhoz, 40 százaléka a tőkéhez kerül, Magyarországon ez az arány fordított, a munka részesedése 45% körül van, és csökken. Nő a gazdaság, de a jövedelem egyre nagyobb része kerül a gazdasági elithez és egyre kisebb része a bérből és fizetésből élőkhöz. Ez nem a rendszer sikertelenségét, hanem sikerességét mutatja, ugyanis épp ez a cél. Ez a társadalomból kivont jövedelem kell ahhoz, hogy az elit hízzon, a dollármilliárdosok száma pedig megduplázódjon a következő öt évben.

ÁBRA: A BÉRHÁNYAD ALAKULÁSA KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN. FORRÁS: EURÓPAI BIZOTTSÁG AMECO ADATBÁZIS.

Kaszárnyakapitalizmus kapcsán vehetjük megint a tanárok ügyét. Pedagógushiány van, mert semmit nem ér a pedagógusok bére. Mi az állampárt válasza? Béremelés? Ne vicceljünk, az ellentétes lenne az összeszerelő üzem kaszárnyakapitalista modelljével. Van helyette más „megoldás,” mint pl. hogy a heti munkaidőt 48 órára emelik, elrendelik a pedagógusok átvezényelhetőségét más településekre, bevezetik a vasárnapi munkavégzést, vagy hogy de facto megszüntetik a pedagógus szakszervezetek létjogosultságát, mindezt egy húzásra, az ún. státusztörvényben. Újra, ez a munkaerő-politika kivitelezhetetlen lenne demokratikus keretek közt.

De azt is látnunk kell, hogy ez nem magyar kuriózum. Sajnos ez világtrend, Magyarország a demokrácia hanyatlásának és az autoriter kapitalizmus felemelkedésének egyik, de nem az egyetlen képviselője.

2023-ban a Freedom House jelentésben 29 volt szocialista országból 11 ország demokrácia pontszáma romlott. A V-Dem Intézet (Varieties of Democracy) jelenleg a legnagyobb demokráciakutató intézet, a svéd Göteborgi Egyetemen működik. Nos, a V-Dem legfrissebb jelentése szintén nemrég jött ki, mely szerint az autokratizálódás harmadik hulláma új csúcsot ért el: 2022-ben 42 ország autokratizálódott és csak 14 ország demokratizálódott.

Ahogy nő a gazdasági-politikai elitek étvágya, úgy csökken a demokrácia tere világszerte. Bolsonaro Brazíliája tökéletes példa volt erre. Az eliteknek elege lett a sok újraelosztásból, kerestek hát magunknak egy verőembert, aki megállítja a profitráta csökkenését, megfegyelmezi a szegényeket, és a politikai viták fókuszát eltereli a gazdasági újraelosztásról a kultúrharcra. Ugyanaz, mint Magyarországon. Csak a különbség az, hogy a brazil baloldal magára talált, a választók pedig elzavarták a jobboldali populista Bolsonarót. De ugyanez a dinamika állt a világ másik felén, a Fülöp-szigeteken megválasztott Duterte politikai sikere mögött is.

A helyzet tehát siralmas. És még lehet rosszabb is. De sosem teljesen reménytelen. Az előbb azért említettem Brazíliát, mert ott sikerült a helyi Orbánt elzavarni. Igaz, kellettek hozzá erős szakszervezetek és egy erős baloldal. Ettől Magyarország messze van. De az irány látszik. Társadalmi kohézió és azt kiharcolni tudó társadalmi szervezetek nélkül a demokrácia nem fenntartható. A képlet végeredményben egyszerű. Autoriter kapitalizmus vagy szociáldemokrácia. Lehet választani. (Mérce)