A globális szinten is egyre súlyosabb energiaválság hatásait a legtöbbször fogyasztói oldalról elemezzük, de a teljes kép megértéséhez legalább ilyen fontos a kereskedők és a fogyasztók közötti kapcsolat, illetve a földgáz- és az árampiac közötti összefüggések megvizsgálása. Az energiaiparban várható konszolidáció az eddiginél közvetlenebb, a partneri együttműködést előtérbe helyező irányba tolja a kereskedők és a felhasználók kapcsolatát. - írja a Portfolio

Sosem látott magasságokba emelkedtek az árak mind a földgáz-, mind a villamosenergia-piacon, így a fogyasztók és a kereskedők a „megszokottól” eltérő kockázatokkal kénytelenek szembenézni a két energiahordozó piacán.

Magyarországon – az EU-ban bevett gyakorlatnak megfelelően – októbertől októberig tartó gázévről beszélünk (jellemzően ekkor kezdődik a fűtési időszak), így a gázpiaci tenderidőszak még a szeptember végi-október közepi piaci sokk előtt lezárult: a felhasználók megkötötték a szerződéseiket. A földgáznál a jelenlegi energiaválság így nem ellátási gondokat, hanem – az esetleges fizetési nehézségeken túl – inkább a kereskedőknél jelentkező ár- és kreditkockázatokat hozott.

Már nem működik a hazardírozás

Az energiapiacokon már ma sem ritka kereskedői csődök gyakori oka, hogy a korábbi évek csökkenő ártrendje miatt elterjedt az adott körülmények között jövedelmező, de rendkívül kockázatos, alapvetően shortolásra épülő működés. Csökkenő árak mellett a kereskedő az ügyféllel való leszerződés után, a szállítás megkezdéséig mindig tudott olcsóbban vásárolni, ám ez a pár éve még sikeres hazardírozás ma már nem működik, és a korábban erre alapozó cégek kétnaponta dobják be a törülközőt – nem csak a magyar, hanem az európai energiapiacon is.

"Ha ez megtörténik, a fogyasztó hiába vásárolt jó időben, alacsony áron, a kereskedő csődje miatt az immár nagyságrendekkel magasabb piaci áron kezdheti elölről a beszerzését. A shortoló kereskedő pénzügyi problémája nem csak a retail, hanem a nagykereskedelmi piacokra is kihathat, így akár dominó módjára dőlhetnek be cégek" - mondja Szépfy Márton, a MET Csoport magyarországi kereskedelmi tevékenységért felelős igazgatója.

Magyarországon a fogyasztók jelentős része a fenti kockázatokat magában hordozó fix áras konstrukcióban szerzi be a földgázt, de a hazai gázkereskedők a szerződések árképleteiben körülbelül tíz éve elkezdték alkalmazni a holland gáztőzsde (TTF), illetve a kelet-közép-európai térséget legjobban leképező, a régiónk földgázárát meghatározó osztrák gáztőzsde (VTP) indexét. A lokális piac árazása szempontjából hosszabb távon a fejlődő magyarországi gáztőzsde (CEEGEX) jelentősége is megnőhet.

A tőzsdei árhoz indexált termékeket leginkább a komoly fogyasztással és – a cég energiaigényére tekintettel – energetikai szakértelemmel rendelkező fogyasztók vállalják. A kockázatokat és a hosszú távú megrendelésállományt kezelendő, általában az ő szerződéseikben is van ugyanakkor árfixálási lehetőséget biztosító opció.

Az extrém árkörnyezet nem csak a földgáz piacán érzékelhető, hanem minden energiatermék, így a villamos energia, az olaj, a szén és a szén-dioxid-kvóta ára is drasztikus emelkedést mutat. A villamosenergia piaca két éve araszol felfelé, de idén ősszel a földgázhoz hasonlóan itt is meredek emelkedést tapasztalhattunk. Idén októberben voltak napok, amikor ezen a piacon a korábbi évek 30-50 EUR/MWh-s áraival szemben a 250-300 EUR/MWh-s árszintet is elértük.

Mi a különbség a gáz- és árampiaci helyzet között?

Bár a gáz- és áramkereskedők kockázatai általában hasonlóak, a jelenlegi piaci körülmények között különbséget is mutatnak.

A gázpiacon a jelenlegi árkörnyezetben elsősorban az jelent kockázatot, ha az ügyfélkör a szerződött alapmennyiségnél többet fogyaszt, mert kérdés, hogy a fix áron szerződött ügyfélkört a kereskedő a drasztikusan megemelkedett spot piacról el tudja-e ellátni, a jelentkező igényeket ki tudja-e szolgálni.

Ami a kilátásokat illeti, az időjárás szerepe az idei fűtési szezonban is meghatározó lesz. Az ellátásbiztonságot nem fenyegeti veszély, a magyarországi gáztárolók feltöltöttsége meghaladja ugyanis az európai átlagot, ám egy megszokottnál hidegebb tél további áremelkedést válthat ki. A tőzsdék határidős árai alapján tavasszal, a fűtési szezon végén normalizálódhatnak valamelyest az árak, de várhatóan jóval magasabb szinten fognak stabilizálódni, mint az elmúlt években megszokhatták a piaci szereplők.

A gázpiaccal szemben – ahol a fogyasztók még a piaci sokk előtt megkötötték a szerződéseket – az árampiacon a legtöbb ügyfél az árak folyamatos emelkedése ellenére (árcsökkenésben bízva) még nem szerződött, így aztán nem tudják, hogy milyen áron fognak jövőre vételezni; csupán az tűnik biztosnak, hogy ez jelentősen magasabb lesz a megszokottnál.

A szerződéskötés rendkívül magas árkörnyezetben történik, amelyben már felmerül a kérdés: mi van, ha ezt a költséget a fogyasztó nem tudja kigazdálkodni?

Ebben az esetben a partner iparági kockázatának terhe már a kereskedő vállát is nyomni kezdi.

"A fogyasztók esetleges fizetési késedelmei, pénzügyi, végső soron működési és életben maradási nehézségei így továbbgyűrűznek a kereskedő felé, ami megkívánja a kereskedő–ügyfél kapcsolat átértékelődését" - teszi hozzá Szépfy Márton.

Az új helyzetben alapvetően megváltoztak a szerződések szerinti fizetési ütemezések is. A halasztott díjfizetési konstrukció felől az energiapiac egyre inkább az előre fizetés, de legalább a szállítás időpontjában történő fizetés irányába konszolidálódik.

A kereskedő helyzetét nehezíti, hogy vannak időszakok, amikor – az extrém piaci környezet hatására – mind a határidős, mind az opciós piac működése ellehetetlenül, így a kereskedés egyre inkább átterelődik a tőzsdén kívüli (OTC), bilaterális piacra. Ez a folyamat igazolja a válság idején működő általános törvényszerűséget: ha a tradingvilág szabályrendszere valamelyik gyenge láncszemnél elszakad, helyette újra előtérbe kerül a régi, biztos kapcsolatokat igénylő nagykereskedelmi piac.

A fogyasztói szemléletnek is változnia kell

Mivel a vállalatok működési költségében az energiaköltségek aránya jelentősen megnő, a fogyasztói szemlélet is óhatatlanul megváltozik. Felértékelődik a tudatos hozzáállás, a biztosabb tervezés és a bizalmi tényező, vagyis a kereskedő és a fogyasztó közötti folyamatos, nyílt párbeszéd. Az iparágban várható konszolidáció az eddiginél közvetlenebb, személyesebb és a partneri együttműködést előtérbe helyező irányba tolja a kereskedők és a felhasználók kapcsolatát.

Míg az elmúlt években megszokott, a maitól eltérő árkörnyezetben, a bőséges kínálat és alacsony árak korában a beszerzések megtervezésében az ár volt az elsődleges szempont, az energiakrízis miatt ez a gyakorlat aligha maradhat fenn.

A jelenlegi árak mellett már biztosan nem lehet energiát beszerezni úgy, mint egy tonna kockacukrot – a fogyasztó többé nem engedheti meg, hogy ne fordítson kellő figyelmet a beszerzésre és a biztos alapokon álló kereskedő kiválasztására.

Az ügyfél számára egy néhány eurócenttel kedvezőbb árajánlatnál sokkal fontosabb szempont lesz, hogy amikor „helyzet van”, milyen megoldást várhat a kereskedőtől, és az hogyan segít a beszerzési folyamaton keresztül, stratégiai és kockázati szinten is kezelni a váratlan problémákat. Ha a kereskedő és a fogyasztó partnerként tekintenek egymásra, és közösen terveznek például a várható fogyasztással, akkor a felhasználók a „dobozos megoldásoknál” jóval optimálisabb és kedvezőbb konstrukciókat kaphatnak, rendkívüli helyzetben pedig gyorsabb és fájdalommentesebb megoldásokat vehetnek igénybe.

"Az árválság rávilágított arra, hogy az energiabeszerzés kérdésében elengedhetetlen a folyamatos párbeszéd, a partnerségre épülő együttműködés. A felek csak így tudják segíteni egymást a kockázatok mérséklésében" - fogalmaz a MET Csoport magyarországi kereskedelmi tevékenységéért felelős igazgatója.

Iparági források szerint az utóbbi időben megnőtt azon fogyasztók száma, akiknek az élő szerződésük ellenére a jelenlegi, nem ritkán nagynevű kereskedőjük felfüggesztette az ellátását. A kisebb méretű és a nagyobb kockázatokat vállaló kereskedő cégek közül jelenleg nem egy – mivel nem tudja viselni a fedezetlen pozíciók okozta veszteség terhét – a végfogyasztói szerződéseit felmondja, így a nagy ügyfeleit vagy adott esetben akár a saját kereskedő cégét is megpróbálja „eldobni”.

Az idei év után ezért várhatóan minden energiabeszerző kétszer is meggondolja majd, hogy kisebb garázscégeket részesítsen előnyben minimális árelőnyért cserébe.

A helyzet hatására a gáz- és az áramkereskedői piac várhatóan centralizálódik, és könnyen elképzelhető, hogy mindkét piacon mindössze három-négy olyan szereplő marad, amely konzervatív, de a fogyasztói számára megfelelő ellátásbiztonságot nyújtó stratégiát követ.

Az egyik fő tanulság az iparág és a fogyasztók számára is, hogy senkinek sem szabad kizárólag rövid távon gondolkodnia. A mostani kritikus energiapiaci állapothoz hasonló extrém helyzeteknek sajnos mindig lesznek áldozatai, de jó eséllyel nem azok, akik hosszú távon is fenntartható módon tervezik meg a működésüket, és nem vállalnak extrém kockázatokat a beszerzés során.

Kényszerpályán a cégek

A fogyasztói oldalon sok cég jelenleg kényszerpályán mozog, ezért nagyon fontos, hogy párbeszédet kezdjen a beszállítójával, különben a csődöt kockáztatja, hiszen a jövő évi üzleti modellje – már csak az energiaárak előre nem látott változása miatt is – veszteséges lehet. Nem beszélve arról, hogy nem csak az energiaárak, hanem számos árupiaci termék, alapanyag ára is emelkedett, amely áremelkedés hatása (például a logisztikai költségemelkedés révén) szinte a teljes értékláncon tovább gyűrűzik.

Az energiatermékek piacán tapasztalt drámai áremelkedés a gazdaság teljes értékláncán érezteti hatását, így a jelentőségét nem lehet marginálisnak tekinteni. Az energiaköltségek növekedését kiegészíti, és a gazdaság helyzetét súlyosbítja az egyéb nyersanyagok drágulása is, ami miatt sok termelő vállalat általános költségemelkedéssel szembesül.

Annak ellenére, hogy az energiaintenzív iparágakat képviselő cégek – amelyek költségszerkezetében az energiaköltségek jelentős hányaddal bírnak – döntő többségénél megvan az iparági tapasztalat és tudás a kockázat felismerésére, illetve kezelésére, ilyen energiaárak mellett a világgazdaság sok szereplője nehezen tud fenntartható módon működni. Ha nem sikerül (a végterméke áremelésén keresztül) az őt érő költségemelkedést a vevőire áthárítani, akár be is zárhatja az üzletet. Jó néhány nagy energiafogyasztó vállalat már ma is azt a lehetőséget mérlegeli, hogy a hosszú távú talpon maradás érdekében bizonyos tevékenységeit ideiglenesen felfüggeszti.

Számos hazai vállalkozásnál most nem az a kérdés, hogy mennyi pénzt termelnek, hanem az, hogy mekkora lesz a veszteség és a tulajdonos meddig bírja ezt.

"Az energiakereskedő ilyen helyzetben is tud segítséget nyújtani a fogyasztójának, de ennek feltétele, hogy a felek között a kommunikáció proaktív, nyílt és folyamatos legyen" - hangsúlyozza Szépfy Márton.

Portfolio