Tudd, hol a helyed!

Ez az első intelem,

Amit az iskolába lépve kaptam,

Amikor egy kérdésre néma választ adtam.

„Mi lesz így veled?

Ha nem tanulsz, noha megvan az eszed.

Csak seggelni kéne és te mégsem teszed.”

Mert ez a trükk, a gyereket a padba kell szegezni

Nehogy véletlen tapasztalatot tudjon szerezni.

És senki nem veti tanárok és miniszterek szemére,

Hogy így van ez már vagy kétszáz, vagy ezer éve.

A módszer lekezelő, gőgös, újabban „unortodox”,

Számos néven így nevezik, ha valami poroszos.

Ne gondolkodj, engedelmeskedj, és minden jó lesz,

Hidd vakon, hogy csak mi tudjuk, mi a jó neked.

Arról azonban nem szól se jelentés, se dal,

Hogy épp csak a jelenre nem készít fel, sebaj.

Miközben vezetőink, döntéshozóink a múltba révednek,

A világ minket egy új korszakba léptetett.

És az egészben a legzavaróbb itthon,

Hogy éppen elavult tudás birtokosainak munkája biztos.