Magyarországon kisebbfajta botrány keletkezett abból, hogy emlékívet bocsátanak ki Azerbajdzsán volt elnöke, Gejdar Alijev tiszteletére. Volt, aki Hitler és Alijev között vont párhuzamot; mások szerint Alijev a "kommunista feudalizmus" képviselője volt; gyakran emelték ki Alijev KGB-s múltját, vagy egyszerűen csak "puccsista maffiózónak" nevezték Azerbajdzsán tíz éve elhunyt elnökét.

Alijev életrajza azonban inkább arról győz meg, hogy Azerbajdzsánban joggal tisztelik életművét.

Gejdar Alijev (Heydər Əliyev) 1923-ban született Nahicsenvánban, apja vasutas, anyja háztartásbeli volt.

Építésznek tanult Bakuban, az Azerbajdzsán Ipari Intézetben, de a háború miatt nem fejezte be ezen tanulmányait. 1941-ben már a szovjet titkosszolgálatok, az NKVD munkatársa, s 1954-től az azerbajdzsáni KGB második embere. Kitűnően, anyanyelvi szinten beszélt oroszul (akárcsak fia, a jelenlegi elnök, az egyetemi tanulmányait Moszkvában végző Ilham Alijev). Az '50-es években befejezi egyetemi tanulmányait (történészként).

1967-ben Brezsnyev Jurij Andopovot nevezi ki a KGB élére, ő pedig Gejdar Alijevet teszi meg az azerbajdzsáni KGB vezetőjének. Alijev volt az első azerbajdzsán nemzetiségű személy a köztársasági KGB (titkosszolgálatok) élén.

Forrás: oroszvilag.hu

Az Azerbajdzsán SZSZK a '60-as évek végén lehangoló képet mutatott: az ipar – leszámítva az olajipart – fejletlen volt, a kolhozok rossz hatásfokkal működtek, a felszín alatt izzott az azeri-örmény ellentét, a korrupció (vzjatocsnyicsesztvo), a klánok közötti összefonódások mindent átszőttek.

Új seprű jól seper: Gejdar Alijev korrupcióellenes harcot kezd a köztársaságban, nem kímélve a "kivételezett" pártelitet sem. A korábbi gyakorlatot félresöpörve, nagy megrökönyödésre, adatokat gyűjtet a pártvezetőkről is. Andropovnak imponál Alijev tevékenysége, s meggyőzi, hogy fogadja el az Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkárának posztját.

1969-ben immár első titkárként folytatja a harcot a korrupció ellen. Számos, korrupcióban érintett magas rangú hivatalnokot tartóztatott le (néhány embert ki is végeznek). Leváltják a köztársaság belügyminiszterét, főügyészét. Három év alatt lecserélik a köztársaság teljes vezetőségét. Felhasználva a tömegtájékoztatási eszközöket, a sajtóban, rádióban, televízióban közzéteszik a korrupcióban érintett személyek nevét. Megtiltják, hogy a helyi magas rangú hivatalnokok családtagjai azerbajdzsáni jogi egyetemekre járjanak. Maga Gejdar Alijev Andrej Koncsalovszkijnak adott interjújában ezt a lépést azzal indokolta, hogy célja a köztársaságban kialakult korrupciós hálók szétszakítása volt (mivel klánrendszerek tartották kezükben az állásokat).

Alijev korrupcióellenes harcában, melyet a helyi elit ellen folytat, a néphez fordul támogatásért (miközben persze a Kreml jóindulatát is a háta mögött tudhatja). Alijev – a korábbi párttitkárok szokásától eltérően – a "nép közé" kezd járni, piacokat, gyárakat, köztereket látogat, emberekkel beszélget. Szinte korát megelőző módon folytat PR tevékenységet.

Alijev gazdasági reformokba kezdett. Diverzifikálni igyekezett az azerbajdzsán gazdaságot. 1970-ben Leonyid Brezsnyev – első szovjet párttitkárként – ellátogat Azerbajdzsánba. Meggyőződve Alijev sikereiről, Moszkva késznek mutatkozik finanszírozni Baku gazdasági terveit.

Forrás: oroszvilag.hu

A '70-es években új gyárak, üzemek épülnek az Azerbajdzsán SZSZK-ban, méghozzá lehetőleg hazai források és szakemberek igénybevételével. Fejleszteni kezdték a mezőgazdaságot (többek között nagyszabású szőlőtelepítésekkel).

Alijev támogatja az azerbajdzsán nemzeti kultúrát. Kötelezővé teszi a pártvezetőség számára a Filharmónia látogatását. Alijev idején válik országosan ismertté az azerbajdzsán énekes, Muszlim Magomajev.

Végül Gejdar Alijev vezetése alatt Azerbajdzsán dotált köztársaságból donor köztársasággá válik.

Gejdar Alijev végig élvezte Brezsnyev, majd Andropov támogatását (Alijev szerint Andropov olyan reformokon gondolkodott, melyek kiterjesztették volna a magántulajdon szerepét, de korai halála miatt nem tudta ezeket megvalósítani). Andropov főtitkárrá választása után Moszkvába hívja Alijevet, aki a Szovjetunió miniszterelnökhelyettese lesz (soha korábban azerbajdzsán nemzetiségű személy nem ért el ilyen magas pozíciót a Szovjetunióban). Andropov 1984-es halála után az is felmerült a nyugati sajtóban, hogy Alijev lehet a SZKP KB következő  főtitkára (amire igazán nem volt komoly esély. Alijev visszaemlékezése szerint azért, mert az ország élére nem engedtek volna egy azerbajdzsánt, a főtitkári pozíciót orosznak, esetleg ukránnak vagy belorusznak tartották fenn).

Gorbacsov főtitkárrá választása után Gorbacsov és Alijev személyes kapcsolata megromlott. A Gorbacsov által kezdeményezett alkoholellenes kampány során kivágják az azerbajdzsáni szőlőket, ami órási érvágás a köztársaság számára (a '80-as években az összes szovjet bor harmadát az Azerbajdzsán SZSZK-ban palackozták).

Gorbacsov igyekezett kiszorítani a brezsnyevi korszakból hátramaradt embereket, így Alijevet is. Alijevet igyekeznek rávenni, hogy mondjon le, de ez csak azután következik be, hogy 1987-ben infarktust kap, majd ezután nyugdíjba helyezik. A Szovjetunió lemondott kormányfőhelyettese visszavonul szülőföldjére, Nahicsevánba.

1987-ben a Kaukázus már a robbanás szélén állt. Örmény értelmiségiek és Hegyi-Karabah népe azt követelte, hogy az örmény többségű, Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabah ASZSZK-t csatolják Örményországhoz.

1988-ban háború tör ki Karabahért az Örmény és az Azerbajdzsán SZSZK között, ami, mivel a Kreml ölbe tett kézzel nézte a fejleményeket, jelezte a Szovjetunió széthullását. Örményországból és Karabahból elűzik a török azerbajdzsánokat, Azerbajdzsánban örménypogromok kezdődnek (1988 február, Szumgait, becslések mintegy 100 örményt koncolnak fel a városban).  1990 janurjában Bakuban zajlik véres örménypogrom. Az örmények lényegében mind elmenekülnek a városból, ezzel véget ér Baku több évszázados "örmény" története.

Forrás: oroszvilag.hu

1990. január 20-án szovjet tankok vonulnak be Bakuba. A szovjet hadsereg tüzet nyit a bevonulás ellen tüntető civilekre – az eredmény mintegy 130 halott (január 20. gyásznapnak számít a független Azerbajdzsánban).

Gejdar Alijev 1990-ben visszatér a politikába (Bakuba). A vérrel áztatott Azerbajdzsán, Baku népe – talán a '70-es évek nyugalmára és jólétére emlékezve – nagy szimpátiával fogadta Alijevet, akit azonban a szovjet hatóságok távozásra szólítanak fel. Alijev visszatér Nahicsevánba. Nahicsevánból lesz képviselő az azerbajdzsáni törvényhozásban.

1991-ben a kommunista Ajasz Mutalibov lesz Azerbajdzsán első választott elnöke. Mutalibov nem sokáig marad elnök. 1992-ben a hodzsali pogrom megroppantja népszerűségét, az azerbajdzsán Népfront nyomására lemond.

Mutalibov után az azerbajdzsán Népfront elnöke, a pántürk gondolkodású Abulfaz Elcsibej szerzi meg a hatalmat. Elcsibej a karabahi háború győzelemes befejezését ígéri, szabadpiaci reformokat, s a Törökországhoz való közeledést támogatja, török és angol tőkét kíván az országba vonzani (Margaret Thatcher Elcsibejt támogatva Bakuba látogat). Elcsibej elnöksége idején azonban folytatódik az azerbajdzsán állam szétesése, az országban kaotikus állapotok alakulnak ki (az Alijev vezette Nahicseván is de facto önállósodik).

Az oroszellenes Elcsibej ellen Szuret Huszeinov tábornok vezetésével puccs kezdődik 1993 nyarán (orosz fegyverek támogatásával). Az oroszok által felfegyverzett Huszeinov azzal fenyegetőzött, hogy Baku főterén nyilvánosan fogja felakasztatni Elcsibejt. Elcsibej és Huszeinov között Alijev folytat közvetítő tárgyalásokat. Végül Elcsibej Nahicsevánba menekül és abban bízik, nyugati segítséggel visszatérhet Bakuba. Az azeri parlament lemondatja Elcsibejt, a házelnök Gejdar Alijev lesz az ország ideiglenes elnöke. Az alkotmánynak megfelelően Elcsibejt végül népszavazás fosztja meg elnöki mandátumától. Az 1993 őszén tartott elnökválasztásokon Gejdar Alijev arat győzelmet.

Gejdar Alijev elnöksége idején megkezdődik a széthullás szélére került Azerbajdzsán konszolidációja.

Alijev felmondja az Elcsibej által a nyugati cégekkel kötött, Azerbajdzsán számára előnytelen olajkoncessziókat. Megalapozza az Azerbajdzsánra ma is jellemző pragmatikus politikát, amely ugyan jó kapcsolatokra törekszik Oroszországgal, de a nyugati országokkal is.

1994 májusában Azerbajdzsán fegyverszünetet köt Örményországgal, de facto elismerve Hegyi-Karabah (ideiglenes?) elvesztését.

1994 őszén karabahi veteránok puccsot szerveznek Alijev ellen, aki tévébeszédben a lakossághoz fordul, az emberek segítségét kéri. A bakui tömegtüntetés demonstrálja kiállást Gejdar Alijev mellett, aki ezt követően sikeresen stabilizálhatja hatalmát. 1995-ben tisztogatásokat hajt végre az ellene puccsot szervező hadsereg vezetőségében.

Földreformot hajt végre, 1995-ben elfogadják Azerbajdzsán alkotmányát. Az ország megkezdi ma is tartó békés fejlődését. 1998-ban ismét Azerbajdzsán elnökévé választják.

Alijev már a '90-es évek végén szívproblémákkal küszködik (2003 tavaszán szívinfirkarktust kap, miközben beszédet mond az általa alapított katonai akadémia hallgatóinak). 2003-ban már súlyos beteg. A 2003-as elnökválasztásokon nem indul, lemond a részvételről fia, Ilham Alijev javára, akit Azerbajdzsán elnökévé választanak.

Forrás: oroszvilag.hu

Összességében Gejdar Alijevet joggal tisztelheti Azerbajdzsán. Jól menedzselte az Azerbajdzsán SZSZK-t a '70-es években, a '90-es években pedig egy, a széthullás szélére jutott országot konszolidált, maga mögött tudva a nép széles rétegeinek támogatását.

(Andrej Koncsalovszkij: Vremja vlasztyi, heydar-aliyev.org) / oroszvilag.hu