„Istenem... Elakad a lélegzetem. Ez volt Vágó István utolsó bejegyzése, péntek este. Feleltem, de viszontválasz már nem jött. Persze, késő van már- gondoltam. De nem tudtam, hogy ennyire, ilyen végzetesen késő. Akkor örömmel lájkoltam, hogy figyelt rám, és hogy egyetértünk, ugyanazzal érveltünk. Most az örvendező lájkot a sírósra kellene átváltoztatnom. Nincs szívem hozzá. Valahogy ez tenné véglegessé bennem, hogy elment. Nem akarom tudomásul venni.”