A látszat minden diktatúra fontos eszköze, amivel azt igyekszik hangoztatni, hogy minden demokráciánál demokratikusabbak.

Igaz, ezt a gondolatot Georges Orwell kiválóan szemléltette Állatfarm című művében. A „Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél” szállóigévé lett idézet kiválóan szemlélteti ezt a magatartást.

Így lehetséges az, hogy az olyan kiemelten fontos ügyeknél, mint a Dózsa György úti gázolás elkövetője, nem kerül csak házi őrizetbe. Hogy a Fővárosi Törvényszék mi alapján súlyozza a bűncselekményt, nem tudjuk, de azt, hogy kisebb anyagi kár okozásáért nagyságrendekkel súlyosabb elbánásban részesült Gulyás Márton, ennek tükrében olyan súlyos méltánytalanságnak vagyunk kénytelenek elfogadni, ami újabb bizonyítéka az igazságügy súlyos válságának.

Most a Czeglédy ügyben sikerült új érdekes összefüggésre felhívni a Sztárklikk hasábjain. Az üggyel épp eleget foglalkozott több arra érdemes lap is, így mi nem részleteznénk azt. Sokkal fontosabbnak tűnik az ügy apróbb mellékszála, mely a hazai igazságszolgáltatás bizalomvesztésének legújabb igazolása is lehet.

„a Csongrád Megyei Főügyészség indítványára a nyomozási bíró egy személy előzetes letartóztatását a múlt héten megszüntette és enyhébb kényszerintézkedésként elrendelte lakhelyelhagyási tilalmát a terhelt mozgását ellenőrző technikai eszköz alkalmazása mellett.”

Ez nem is lenne különösebb probléma, teljesen értelmezhető lépés az ügyészég részéről, ha nem tart bent egy költségvetési csalási ügyben – nem úgy, mint egy emberéleteket fenyegető magatartásáról ismert személy esetében.

A dolog pikantériája azonban az, hogy amikor a portál le akarta ellenőrizni értesülései hitelességét, rá kellett döbbennie, hogy a hivatal semmilyen közleményt nem tett közzé az ügyben. Így a Magyar Távirati Iroda helyett az illetékesekhez kellet fordulniuk, ahol bár megerősítették a hírt, a következő – nem minden ingerültséget nélkülöző – választ kapták:

„A kérdésének második felére engedje meg, hogy mellőzzem a válaszadást, a főügyész kompetenciája annak eldöntése, hogy a konkrét ügyben ad-e ki, és ha igen milyen tartalommal sajtóközleményt."

Vajon ez mely az ügyészség felelősségteljes hozzáállását bizonyítja, vagy olyan elképesztően lekezelő magatartásról tanúskodik, ami alapjaiban teszi kétségessé, hogy az érintettek a „jó és méltányosság művészetének” érvényesülését képviselik?