Őrület van. Úgyhogy higgadtnak kell maradni, mert az őrület magával rántja az embert, és az sose jó, onnantól az őrültek nyertek.

Szóval.

Összefoglalnám Mihancsik Zsófia ukrán-orosz-szakadár-magyar problematikával (remélem, a problematika eléggé píszi kifejezés) kapcsolatos véleményét: hogy rohadna meg az összes magyar politikus, akinek van pofája a magyar életekért aggódni.

A logika pedig a következő - szó szerinti idézet következik:

„Debalceve körzetében körbevettek egy kárpátaljai katonai egységet, emiatt félő, hogy kárpátaljai áldozatai lesznek az ukrajnai konfliktusnak”

, mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke...

(...)

Az érdekes, amit Németh Zsolt mondott. Németh Zsolt ugyanis – az orosz médiával szemben – nem vádolta etnikai részrehajlással az ukrán hadvezetést, ő egyszerűen csak attól tart, hogy „kárpátaljai”, azaz etnikai magyar áldozatai is lesznek a konfliktusnak.

Az etnikai gondolkodásmód torzszüleménye ez. A kárpátaljai etnikai magyarok ugyanis ukrán állampolgárok. Ha az ukrán állam harcban áll egy nagyhatalmú agresszorral és kihelyezett szabadcsapataival, akkor az valamennyi állampolgárát érinti, „vérségi” hovatartozásuktól függetlenül. Németh Zsolt – és a fideszes politikusok összes ilyen irányú – „aggodalma” azt jelenti, hogy pusztuljanak az ukránok, ruszinok, zsidók, tatárok, bolgárok, lengyelek, de a magyarok érinthetetlenek, mert ők minden állampolgársági köteléket felülíró módon „más faj”, nem beszélve arról, az etnikai alapon elgondolt magyar állam védelme alatt állnak.

Tehát az etnikai gondolkodás torzszüleménye...

És akkor itt és most abbahagyom az írást, mert innentől vállalhatatlan gondolatok következnének. Talán hétfőn menni fog.

valasz.hu