De az már nem érthető, ha a múlt értelmezésének vágya felülírja mai felelősségünket. Nem kell megkerülni Öszöd konfliktusait, kell és lehet beszélni róluk, de benne ragadni a csapdájukba, -klasszikust idézve- ez több mint vétek, ez hiba..A politikai álmoskönyvek szerint nem egyengeti a normális viszonyt a közös ellenfél ellen küzdők között sem az, ha egymás politikusait leárulózzuk, sem az, ha sisteregve utáljuk. Mert egy politikusi mondatot sosem zár le a végén a pont. Arra mindig válasz jön, a válaszra viszontválasz, egyre hangosabban és dühösebben. És téglánként bontjuk le a remény amúgyis ingatag építményét, az esélyt egy jobb országra.

Ezt akkor is így gondolnám, ha hinnék az "árulás" mítoszába. De nem hiszek. Nem voltak "belső árulók", az mszp kitartott miniszterelnöke mellett. De nem hiszek az "Őszödi rém" Fidesz-rajzolta torzképében sem. Őszöd nem "hazugságbeszéd", hiszen a változás sürgetésében, gazdasági modernizáció és szociális jóvátétel eddig eltakart kudarcaival való szembenézésben bizonyosan igaza volt. De nem lett "igazságbeszéd" sem - ahhoz, ha már előbb nem, de legalább Őszöd után azonnal nyilvánosan, az ország, a parlament előtt is el kellett volna hangzania. És nem lett azért sem, mert öngyötrő, szenvedélyes és igaztalan túlzásokat tartalmazott, félresöpörve a baloldal meglévő teljesítményét is..Ha ma kellene felelnem az akkori beszéd utolsó, most is felidézett mondatára: "Kell még valamit mondanom, Ildikó?", már mást válaszolnék. Azt mondanám, kell. Csak nem itt. Egy országra tartozik, hogyan lehet egyszerre számot vetni a gazdasági lehetőségekkel, és segíteni az elesettek felemelkedését. Hogy milyen a szociálisan is fenntartható fejlődés. Hogy hogyan lehet egy nem gazdag országban igazságosabbá reformálni az egészségügyet, oktatást, nyugdíjt.

Sajnálom és restellem, hogy ezt a vitát nem előbb és nem nyilvánosan kezdtük el. Ez 2oo6 májusában még a mi hibánk volt. 2006 szeptemberétől a Fidesz bűne, amely nem vitázni akart, hanem rombolni. Nem vigasztal, hogy most az ő fejükre dőlnek a megoldatlanul maradt kérdések. .Mert az ország is ott van a romok alatt. És ebből nagyobb baj lehet, mint Őszödből.

LEndvai Ildikó / Facebook