"Elég volt, hogy egyre kevesebb jut azoknak, akik gürcölnek, gyereket nevelnek, egymásról gondoskodnak, becsülettel próbálnak fennmaradni, miközben egyre több jut a léhűtőknek, a hazudozó milliárdos szélhámosoknak, az állam védelmét élvező ügyeskedőknek. Elég volt abból, hogy mindent elvesznek, amiért az emberek megdolgoztak, és mindent eladnak, ami az emberek közös vagyona."
(Részlet Orbán Viktor – a 2007. szeptember 18-ai Fidesz-gyűlésen elmondott – beszédéből.)

A fideszes uralom alatt álló Debrecenben a kormánypárti többségű közgyűlés a tiltakozások ellenére úgy döntött, pénzt kér az ingyenes ételosztások szervezőitől is a közterület használatáért. Az összeg ugyan  jelképes, 35 forint négyzetméterenként, ennek ellenére a döntés a  város vezetése szociális érzéketlenségének ékes bizonyítéka. Úgy jártak el, mint a kedves vezető, aki amikor a felcsúti kisvasutat támadta az ellenzék, mint egy ovis dacosan kijelentette:

„ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig”.

A 20 százalékról elhíresült városban – úgy hírlik – nem változott semmi, csak a névtábla cserélődött. A rossz nyelvek szerint a várost a háttérből továbbra is Lali király irányítja, a volt polgármester protokoll szerepet lát el. Szinte nincs is olyan hét, hogy mosolyogva ne adna át valamit, ne vágna át szalagot, netán ne jelentene be valami irtózatosan fontosat.

Most, hogy közeledik a karácsony, a fideszes városvezetés úgy gondolta, a szeretet jegyében meg kell adóztatni a karitatív akciókat is. Lehet, attól tartanak a hölgyek, urak, hogy Soros átveszi az irányítást a városban, a civil szervezeteket „ráuszítja” a határtalan önbizalmú városi potentátokra. Vagy csak egyszerűen, úgy hitték, bármit megtehetnek, a város csöndben marad, némán tűr mindent, mint ahogyan eddig is tette. Hiszen a településen minden a Fidesz kezében van, aki pofázni mer(ne) azonnal mehet(ne) a süllyesztőbe. Egy-két hangos ellenzéki képviselő kivételével, csöndes beletörődésben telnek a debreceni hétköznapok. A mélyben itt is forr az indulat, de az egzisztenciális félelem nagyúr. A fortélyos félelem a keleti végeken is mindennapos vendég.

November hónap utolsó vasárnapján – ahogyan több éve mindig – barátaim meleg ebéddel várták a debreceni nehéz sorsú embereket. A Fidesz szerint megszűnt az éhezés, csökkent a szegénység, talán már itt van a Kánaán is. Ők nem ezt tapasztalják. A sor folyamatosan növekszik, egy-egy alkalommal legalább 200 vendégnek tudnak némi segítséget adni. Valamikor szinte csak hajléktalanok álltak a sorban, ma már ők vannak kevesebben. Nagyon sok kisnyugdíjas, lecsúszott egzisztenciájú, egykor szebb napokat látott munkanélküli, egyedülálló, gyermekes anya várja, hogy sorra kerüljön.

Így volt ez most is. Zuhogott az eső, hat fok volt a városban. Ebben a cudar időben, aki tehette, otthon ült a jó meleg szobában, a családjával. Akik a sorban álltak, azok számára mindez csak álom. Az ő vágyaik földhöz ragadottak: naponta legalább egyszer szeretnének jóllakni. Ez a korrupt rendszer, ahol „mindenki annyit ér, amennyije van”, még az esélyt sem adja meg számukra ahhoz, hogy emberhez méltó módon éljenek.

A  sorban állókat tájékoztatták a töltöttkáposzta-adó bevezetéséről, arról, hogy  fizetni kell a közterület használatáéért. Közel 200 ember egyszerre kezdett el fújolni, szidni a fideszes urakat. Elmondták őket mindennek, csak éppen rendes embernek nem. Egyikőjük, nevezzük Sándornak, dühösen így fogalmazott:

„Piti, kisstílű, percemberkék uralják a várost. Szociális érzékenységük nulla, villogni, vigyorogni imádnak a többnyire EU-s pénzből épült beruházások átadásán.”

Társa, József ehhez hozzátette:

„Van bőr a képükön azoktól pénzt kérni, akik rajtunk, kisembereken segítenek”.

Az egyik nyugdíjas néni sírva mondta:

„67 ezer forint a nyugdíjam, mire mindent kifizetek, alig marad pénzem. Hónap végén már csirke farhátra sem telik. Remélem, a Jóisten megbünteti ezeket  az érzéketlen embereket.”

Kíváncsi voltam, hogyan vélekednek a városvezetés sarcáról azok, akik évek óta teszik amit emberségük követel. Nem várják el, hogy képük bárhol szerepeljen, netán a tévében mutogassák őket. Így teljes az életük, ahogyan szokták mondani: ” Szerencsénkre úgy alakult a sorsunk—ha kevéssel is–segíthetünk. Örömmel tesszük, nem várunk ezért senkitől sem köszönetet.”

Pallás György, akire az általa jegyzet közlemény miatt dühös volt a debreceni polgármester, hangsúlyozta:

„A polgármester szerint, aki ezt a pitiáner rendeletet szóvá teszi, az a város rossz hírét kelti. Tehát nem az kelti a város rossz hírét, aki az embertelen rendeletet hozza, hanem aki szóvá teszi!  Az adó nemcsak ízléstelen, hanem szakmaiatlan is. Mert például a befejezetlen Latinovits Színház állagmegőrzésére havonta százszor annyit költ a város, mint amennyit akár mindennapos éhségadó révén egy év alatt beszedhet!”

Az egyik legrégebbi segítő, Pappné Katika, aki nem tagja egyetlen pártnak sem, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy támogassa azokat, akiknek élete zsákutcába jutott. Dühösen mondta:

„A helypénzről az a véleményem , hogy ezek csak fillérek lesznek az önkormányzatnak és csak lejáratják magukat ezzel .  Ha ilyen sz….. ságon rágódnak  akkor az elég nagy szegénységi bizonyítvány. A sok-sok milliót, milliárdokat csak úgy számolatlanul költik el és most ezen akarnak spórolni .”

Az ételosztások állandó résztvevője, a merőkanál kezelője Vargáné Katika, aki minden engedéllyel rendelkezik az osztáshoz, de ennél fontosabb: nagy szíve van. Kérdésemre elmondta: “Az ételosztás a hajléktalanoknak indult, ma már nagyon sok nyugdíjas is sorban áll azért az egy tál ételért. Sokkal jobb volna, ha ezen gondolkoznának el a fideszes urak. Akár ők is oszthatnának ebédet és akkor látnák csak igazán, hogy erre milyen nagy szükség van. Papp László polgármester úr és bagázsa nagyon büszke lehet magára, mert ekkora összegből nem tudom felfogni hogy mekkora bevételre számít.”

A Hajdú-Bihar megyei szoci karitatív akciók egyik motorja Juhászné Lévai Katalin, aki a megyei nőtagozat vezetője. Az emberi sorsok, gondok iránt érzékeny, akkor teljes a napja, ha valakinek segíthet. A töltöttkáposzta-adót álságosnak, gyalázatosnak tartja:

„Szégyen a  debreceni közgyűlésben lezajlott vita, amelyik arról döntött, hogy a szociális alapú ételosztást is megadóztatja a városban. A fideszes többség egyesre vizsgázott emberségből, szolidaritásból. Attól, hogy homokba dugják a fejüket, a szegénység, a nyomor jelen van. Mind több a rászoruló, támogatásra vágyó ember, akiknek a sorsa a hivatalt nem érdekli. Szégyen, hogy azokat rendszabályozzák, akik saját pénzükből  teszik, amire „tehetségükből” telik. Van hely mellettünk, a Fidesz helyi hatalmasságai ne csak a karácsonyi jótékonysági akciókon villogjanak a kamerák előtt”.

Az egyik ételre vágyó hölgy javasolta, a sorban állók is járuljanak hozzá pár forinttal az adóhoz. Ha már ilyen nagy szarban van a város – igaz, többségüknek még kenyérre sem telik – szeretnének egy keveset segíteni. A mérges kutya perselybe ki-ki bedobta a maga néhány forintját, hozzátette „jókívánságait” Orbánnak és cimboráinak. A közel 200 vendég és a szervezők adományaiból összejött az elfoglalt 10 négyzetméter után járó 350 forint. Az összeget hétfőn postán feladják a polgármester címére. Az adakozók azonban elvárják, hogy a városi elöljárók a jó gazda gondosságával járjanak el. Kérik, a zárszámadásban külön rovaton szerepeltessék az ingyenebéd-adót s természetesen a tisztesség azt kívánja, hogy tegyék nyilvánossá, milyen közérdekű fejlesztésre fordították azt! A lényeg, hogy Debrecen már Magyarországnál is jobban teljesít! Hogy miben? Azt mindenki gondolja hozzá! (gepnarancs.hu)