Európa társadalmi-ökológiai átalakulásához egészen más ipari terv szükséges
A mai valóság egyre inkább polikrízisként írható le: a Covid-19 világjárvány és az azt követő globális ellátási láncok megszakadása; az ukrajnai háború és az ebből eredő fosszilis tüzelőanyagár-válság; az országok közötti és az országokon belüli növekvő egyenlőtlenségek, amelyeket az infláció súlyosbít; és természetesen az éghajlatváltozás.
Át kell alakítanunk gazdaságunkat, hogy az ellenállóvá váljon a sokkokkal szemben, és tiszteletben tartsa a bolygó határait, valamint csökkentenünk kell az egyenlőtlenségeket. A Green Deal ipari terv (GDIP) ennek a társadalmi-ökológiai átalakulásnak a része, és nem pedig egy olyan önálló terv, amely, főként és vakon, az ipar finanszírozására szolgál.
A GDIP-et 2023 februárjában fogadták el, hogy reagáljon az amerikai inflációcsökkentő törvényre (IRA – Inflation Reduction Act). Ez egy nagyszabású beruházási terv az energia- és éghajlat-politikai intézkedések terén, amelyet úgy fogalmaztak meg, mint egy kísérletet arra, hogy Európa tiszta technológiák és zöld ipara versenyképessé váljon. Javaslatot tett a kritikus nyersanyagokra és a nettó nulla százalékos [környezet-tehelésű] iparra vonatkozó, közelgő jogszabályokra, valamint a zöld iparágak pénzügyi támogatására.
Fontos azonban egy lépést hátrébb lépni, és megkérdőjelezni néhány, e javaslatok mögött meghúzódó feltételezést. Fontos, hogy fellendítsük a tiszta technológiák európai termelését, amelyek nélkülözhetetlenek a gazdaságunk szén-dioxid-mentesítéséhez és átalakításához. Ez segíteni fog csökkenteni az importtól való függőségünket, amely ki van téve az üzemzavaroknak (mint ahogy az a világjárvány idején is történt), valamint a geopolitikai zavaroknak - az ukrajnai háborútól kezdve a kínai-amerikai kereskedelmi háborúig. Az is világos, hogy Európának fel kell gyorsítania az ipar átalakítását, hogy jelentősen csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, valamint az anyagi erőforrások (nyersanyagok, víz, energia) iránti igényét. Ez utóbbi - amit mi "szufficienciamenetrendnek " nevezünk - sajnos teljesen hiányzik a GDIP-ből.
Iparunk átalakításához a szabályozás és a finanszírozás intelligens kombinációjára lesz szükség - és nem csak az iparágaknak nyújtott állami pénzeszközökre és támogatásokra
A szabályozás megváltoztatása kulcsfontosságú az ipari gyakorlatok megváltoztatásához. Szabályozásra van például szükség ahhoz, hogy a magánfinanszírozást a valóban zöld tevékenységek felé tereljük, ami viszont csökkenti a kiterjedt állami támogatások iránti igényt. A környezetbarát tervezésre vonatkozó szabályozásra van szükség annak biztosításához, hogy a termékek tervezésénél szem előtt tartsák az újrahasznosítást, az újrafelhasználást és a termékek élettartamának meghosszabbítását. A körforgásos gazdaság számára kedvező környezet biztosítása célzott adóintézkedések, újrahasznosítási kötelezettségek vagy a programozott elavulás tilalmának kombinációját igényli. Szabályozásra van szükség továbbá az anyagi erőforrások felhasználására vonatkozó kötelező csökkentési célok elfogadásához; az olyan erősen szennyező és társadalmilag káros luxuscikkek, mint a terepjárók vagy a magánrepülők használatának betiltásához; valamint a befektetők és a vállalatok elszámoltathatóságához az éghajlatra gyakorolt hatásukért. Végezetül a fosszilis tüzelőanyag-támogatások régóta esedékes fokozatos megszüntetésére van szükség a tiszta gazdaság ágazatainak relatív versenyképességének növelése érdekében, kezdve a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerében a szennyezési tanúsítványok egyes iparágaknak történő ingyenes kiosztásának betiltásával.
A társadalmi-ökológiai átmenet, és különösen a gazdaság és az energiarendszer átalakításának finanszírozásához további közpénzekre is szükség lesz. Ezért a Bizottság a GDIP részeként három dolgot javasol: a meglévő uniós finanszírozási források átcsoportosítását, az állami támogatási szabályok enyhítését és egy új uniós alapot (szuverenitási alap). A finanszírozási hiányosságok nagy részét magánfinanszírozásból kell majd fedezni. Az állami finanszírozás azonban döntő szerepet játszik akkor, amikor a magánfinanszírozás nem áll rendelkezésre, azaz amikor a tevékenység túl lassú vagy túl alacsony hozamot hoz, vagy amikor túl kockázatosnak ítélik. Szerepe van továbbá a társadalmi igazságosság fenntartásában az átmenet során, annak biztosításában, hogy az átmenet költségei igazságosan oszoljanak meg a társadalomban, és hogy mindenki elindulhasson az úton. A kérdés azonban az, hogy az állami finanszírozást hogyan és hol használják fel.
A nyereséget - néha rekord- vagy váratlan nyereséget - termelő és nagy osztalékot fizető nagyvállalatok e nyereség egy részét ehelyett újra befektethetik működésük környezetbaráttá tételébe és az innovációba, és a tőkepiacon finanszírozáshoz juthatnak (nincs piaci kudarc). Az állami finanszírozásnak nem erre kellene irányulnia. Ezzel szemben a piaci hiányosságok és az elégtelen magánfinanszírozással rendelkező ágazatok kezelésével az állami finanszírozás hatékony támogatást nyújthat és kell is nyújtson a tiszta technológiák iparának különböző szegmensei, különösen a kkv-k számára.
A GDIP javaslatot tartalmaz az állami támogatási szabályok átmeneti enyhítésére (hogy a tagállamok könnyebben támogathassák iparágaikat). A cél a megújuló energiaforrások elterjedésének és iparuk szén-dioxid-mentesítésének felgyorsítása. Egy ilyen reform megváltoztathatta volna a jelenlegi gyakorlatot, miszerint a szén-dioxid-intenzív iparágaknak hatalmas támogatásokat nyújtanak anélkül, hogy biztosítanák a társadalmi és környezetvédelmi célkitűzések teljesülését. Ennek érdekében a Bizottságnak az állami támogatások jóváhagyását minden állami támogatási program esetében általános környezetvédelmi követelményekhez kellene kötnie. Ez azonban nem szerepel a jelenlegi GDIP-javaslatban, ami azt jelenti, hogy ez a reform végül is inkább árthat az éghajlatnak és a környezetnek, ahelyett, hogy megvédené azokat.
A GDIP egy új európai szuverenitási alap létrehozását is fontolóra veszi. Ez forrásokat biztosítana azoknak a tagállamoknak, amelyeknek nincs elég költségvetési mozgástere ahhoz, hogy állami támogatással támogassák a zöld és tiszta technológiák iparágait, és ezáltal egyenlő versenyfeltételeket biztosítana az uniós országok között. Miközben szükségünk van egy hosszú távú uniós beruházási tervre az éghajlatváltozás és az igazságos átalakulás érdekében egy új kötvénykibocsátási programmal, a szuverenitási alap a javasolt formában nem az, amire szükségünk van és amit akarunk. A hatálya szűk és egyoldalú: csak az ipart finanszírozná (kínálati oldal), a háztartásokat (keresleti oldal) nem. Úgy tűnik, hogy a közszféra infrastruktúrájába, például a tömegközlekedésbe, az elektromos hálózatba és az olyan közszolgáltatásokba, mint az oktatás, történő beruházások támogatására nem fordítanának forrásokat, pedig ez lenne az egyetlen módja annak, hogy az átmenetet társadalmilag igazságossá és befogadóvá tegyük. Végül, de nem utolsósorban, az iparágaknak juttatott további közpénzek esetében szigorú szociális és környezetvédelmi feltételrendszerre van szükség. Az adófizetőknek társadalmi és környezeti megtérülést kell elérniük a támogatásban részesülő vállalatoktól.
A környezetvédelmi feltételeknek kompromisszumok nélküli, tudományosan megalapozott kritériumokat kell tartalmazniuk az éghajlat és a környezet károsodásának megelőzésére (az úgynevezett "ne okozzunk jelentős kárt" kritériumokat, vagy DNSH). És semmilyen körülmények között nem szabadna további finanszírozást biztosítani a fosszilis gáz, az atomenergia vagy a hidrogén számára, amelyet nem megújuló energiaforrásokból állítanak elő. A feltételeknek tartalmazniuk kell továbbá a nemek közötti egyenlőséget a kedvezményezettek működésében, a kollektív tárgyalások tiszteletben tartását, a munkavállalók részvényesként való részvételét az alternatív üzleti modellek felé való elmozdulás érdekében, az osztalékfizetés tilalmát, amíg a vállalat állami támogatásban részesül, valamint azt a követelményt, hogy a nyereség egy részét a munkavállalók között kell szétosztani és a vállalat működésének környezetbarátabbá tételébe kell befektetni.
A Covid-19 világjárvány és a fosszilis tüzelőanyagok árválsága megmutatta, hogy a gazdaság irányításához és a társadalom védelméhez erős állami politikára és befektetésekre van szükség, amelyek középpontjában az újraelosztási program áll. A GDIP lehetőséget kínál e menetrend előmozdítására, de jól kell csinálnunk.
