A minap érdekes újsághírdetés ragadta meg a figyelmemet: a világ legfontosabb és egyben legnehezebb állására írták ki.

Egy amerikai cég több újságban és internetfórumon is elhelyezte álláshírdetését, a világon minden létező médiában hírdettek: biztosra akartak mennni, hogy megtalálják a legmegfelelőbb jelentkezőt.

Mivel Amerikában óriási távolságok léteznek (nem lehet 1-2 óra alatt csakúgy "felmenni a fővárosba"), ezért nem személyesen, hanem skype-on keresztül végezték el az állásinterjúkat. Mondanom sem kell, rengetegen jelentkeztek (köztudottan Amerikában is válság van, nem csak kis hazánkban). A hírdetés feladóinak hirtelen sok dolga akadt, nem győzték végezni az interjúkat. 

Ami viszont fölöttébb érdekessé tette a dolgot az a nagy titoktartás volt. Ugyanis az álláshírdetésben elég pikáns dolgokkal írták le a munkakört, de konkrétan egy jelentkező sem tudta, milyen állásra is jelentkezett ő valójában:

Az állás megnevezése: operációs menedzser

A munkakör magában foglalja a következőket:
Nagy fokú strapabírást, nagy mértékű fizikai igénybevételt követel meg a kiírt állás. (pl. nem lehet leülni munkavégzés közben, egész nap talpon kell lenni, sokszor még éjszaka is, sokat kell hajlongani, nehéz terheket cipelni, stb.)

A munkakör 24 órás szolgálatot igényel, a hét minden napján.
Nincs szabadság. (Igen, jól hallottad, még egy szabad napot sem lehet kivenni!)

Nincs betegbiztosítás. Nyugdíjjárulékot sem tudnak biztosítani.

A munkaadónak nem áll módjában fizetést folyósítania. (Magyarán: még éhbért sem kapsz, nem hogy szabadságot meg rendes fizetést!)

Na már most, el lehet képzelni, milyen arcot vágtak a szorgos kisérőlevélírók, tehát az állásra jelentkező interjúalanyok. Többségük ugyanazokat a kérdéseket tette fel: 

- Dehát ez egyáltalán legális? - Az meg hogy lehet?-  Ki az a hülye, aki a feltételeket ismerve még mindig vállalja az állást? - Dehát milyen állás ez valójaban?

Az interjút végző fejvadászok csak egy mondattal válaszoltak: 
- De hiszen ezt az állást naponta emberek milliói, mit milliói, milliárdjai végzik (szó szerint éjt nappallá téve)!!!

Az interjúalanyok még mindig csak bámultak a laptopjuk kamerájába, hogy minél előnyösebb benyomást keltsenek a fejvadászra (sosem lehet tudni, még mire lehet jó egy ilyen interjú – alapon). De egyikőjük sem jött rá arra, amit a fejvadász már csak mosolyogva és már kevésbé fejvadászosan ismert be:

Az édesanyákról van szó. Ők azok, akik a világ legnehezebb állását vállalták, és végzik is nap mint nap.

Csend. Nagyon nagy csend. Az  a pár másodperc többet mondott ezer szónál, szinte hallani lehetett, ahogy leesett a tantusz.
Igen, hát persze! 24 órás szolgálat, a hét minden napján! 
Ja, hát ezért nem lehet még enni sem leülni!

Aha, már értem! Ha belegondolok, mennyit voltam beteg, és anyukám mennyit cipelt engem a kórházba! Hogy hány álmatlan éjszakája volt miattam!

Wow! Még sosem gondoltam bele, mit jelent, anyának lenni!

Igen, ha mindannyiam belegondolunk, mit tett értünk édesanyánk, akkor még nem késő felköszönteni. Hamarosan anyák napja lesz. 

És most jön a bla-bla-bla, hogy siessünk gyorsan a boltba: vegyünk édesanyánknak üdvözlőlapot!

Valójában nem ide akartam kilyukadni, dehát így végződik a felvétel, amit bárki megtekinthet az interneten.

Bevallom őszintén, én már megint elsírtam magam a felvétel végén. Mit csináljak, én már csak ilyen nem-megyek-sehová- a-zsebkendőm-nélkül típus vagyok. Igen, sírtam, mert én már nem küldhetek üdvözlőlapot édesanyámnak, bármennyire is szeretném. Már csak virágot vihetek neki a temetőbe. De ti, akiknek talán még nem késő, talán elgondolkodtok azon egy kicsit, hogy az az operációs menedzser, aki a ti életeteket menedzselte egy jó pár évig annak idején talán nem is végzett olyan rossz munkát. Na ugye?!

kiskegyed.hu