Ez nem mi vagyunk
Meghallgattam egy beszédet.
Az amerikai First Lady, Michelle Obama mondta múlt pénteken, a New York-i City College-ban, abból az alkalomból, hogy a most végzettek átvették diplomájukat.
Huszonhárom percig beszélt – papír nélkül, hibátlanul. Szenvedélyes volt, beszédének volt ereje, iránya, kétlem, hogy sokan lennének képesek ilyen szónoki teljesítményre, de ez nem is érdekes, egyébként sem dicsérni jöttem, hanem temetni.
Míg beszélt, az volt bennem, hogy bárcsak nálunk is sokan hallhatták volna ezt a beszédet, tudnák, milyen érzések, gondolatok kavarognak az amerikai elnök feleségének fejében. És hogy milyen jó lenne, ha a mi First Ladynk is hajlandó volna ilyen beszédre. Vagy a köztársasági elnök felesége.
Valaki.
Mert ez a beszéd még élesebb fénybe emelte a mocskot, amiben mi, magyarok élünk.
Elképzelni nem tudjuk, milyen romlottak lettünk a mérgezett levegőtől, amit ebben az országban hat éve mindennap belélegzünk. És hogy mit tesz az országgal a miniszterelnök, amikor péntek reggelenként leül a Kossuth rádió mikrofonja elé, és nekikezd lázítani, uszítani, hazudni, a magyarokat újabb és újabb árkok mentén szétválasztani, megosztani.
Bár egyszer sem ejtette ki a nevét, Mrs. Obama beszédének fővonala Donald Trump ellen irányult. A First Lady szerint a republikánus elnökjelölt nem esélyt lát Amerika sokszínűségében, hanem veszélyt, az ellen mozgósít, félelmet és gyűlöletet terjeszt. „De ez nem mi vagyunk, a mi országunk nem erről szól” – mondta az elnök felesége, és az ő szavainak van súlyuk, sokakhoz elérnek.
Emigránsok nevét említette, akik itt, a New York-i City College-ban tanultak, és segítettek naggyá tenni Amerikát. Mint például a zeneszerző Gershwin, akinek zsidó származását is fontosnak tartotta jelezni.
És magyarként nevezte meg az 56’-os menekült Andrew Grove-ot (Gróf András Istvánt), aki 1960-ban vegyészmérnökként végzett itt, és a világ legnagyobb félvezető gyártójának, az Intelnek volt társalapítója, majd a cég elnöke és vezérigazgatója lett.
Dörgött a taps – egy magyarnak akkor ott több oka lett volna a büszkeségre, mint itt.
És a beszéd üzenet is volt: a Fehér Ház eltökéltségét jelezte, amellyel kész szembeszállni a Trump által terjesztett megosztó őrülettel. Nem mintha Trumpnak nem lennének igazságai, és nem ritkán nem valódi sérelmeket hangosítana meg, de ahol a cél bármilyen eszközt szentesít, ott kísérőként előbb-utóbb elkerülhetetlenül megjelenik a rohadás.
Mi vagyunk erre a legfrissebb tragikus példa.
A fertőzött beszédek romboló hatására, arra, hogy az ember dehumanizálása, legyen az idegen vagy magyar, az ország leépülésével jár.
Mi vagyunk rá a példa, hogy a beteg nyelv beteg cselekvéshez vezet.
A First Lady megmutatta, hogy a szavakon múlik egy ország sorsa.