Megállít egy egész metrószerelvényt, utasokkal, vezetővel, blokkolja fél Budapest forgalmát, késéseket okoz a munkában, egyes sorsdöntő lépések miatta maradnak el – kizárt dolog, hogy ez magától került oda.

De hova?

A metrószerelvény ajtajába. De miről van szó? Tegnap reggel fél nyolckor ismét kiszállították az utasokat egy Újpest felé tartó felújított orosz szerelvényből a Pöttyös utcai állomáson, majd a vonatot a telephelyre vitték, mivel nem működött az ajtóvisszajelző lámpa.

Nem is működhetett, mert az csak akkor jelez vissza, mint neve is mutatja, ha az ajtó rendesen be van zárva, passzentosan, ki ne eshessen senki a szerelvényből menet közben. Ámde és ez egy hatalmas, világnagy, mi több, orbitális, nemzeti ámde, korunk alapkérdése: ott volt a fakocka, az ajtórésben.

Így nem záródott az ajtó, nem jelzett a lámpa, nem indult a szerelvény, elkésett a katona és megázott a lova, nem is beszélve számtalan egyéb világméretű esemény elmaradásáról.

Az az átkozott fakocka, az… Ha az nincs, most fehérebb a vaj, puhább a kenyér és Orbán Viktor épp Alföldi Róbertet kérné fel, hogy vállalja újból a Nemzeti Színház igazgatását, utána átszaladna egy kávéra a CEU-ba. De volt, kérem, a magyar történelemben mindig van egy fakocka, és így az egész fontos ajtó kifordul medriből, s elveszti nyílászáró nevét.

De hát miféle volt az a fakocka?

Forrás: huppa.hu

Idézzük a HVG-ből Bolla Tibor BKV-vezérigazgató szavait:

„Az ajtó alatt egy fakocka volt beszorulva, és ez gátolta meg az ajtók normális becsukódását ezen a helyen.

Ez a fakocka ez nem odaillő alkatrész volt, tehát ezt valaki vagy véletlenül, vagy szándékosan került oda ez a fakocka, ezt nem tudjuk kizárni, vizsgáljuk jelen pillanatban is, hogy hogy kerülhetett oda ez az alkatrész.

Amióta ezt eltávolították a mérnökök, az ajtó az működik.

Ezt úgy tudják elképzelni, hogy egy pár centis, kocka alakú, tehát teljesen szabályos, egy pár centis, egy gyufásskatulyánál valamekkoránál kisebb kocka alakú fa dolog, ami az ember mutatóujjának az utolsó percével nagyságú kocka alakú készítmény, ami inkább hasonlít valami furnérlemezes valamire, összepéselt valamire, nem tudom, hogy ez miből származhat.”

Borzalmas.

Mutatójjunk percénél nem nagyobb fakockák támadják a bimbózó orosz-magyar barátságot és nemkülönben külgazdasági kapcsolatainkat.

Ez, kérem, szabotázs.

Mennydörögve kérdi a nép hangja, százezer torok bömböli, nem én kiáltok, a föld dübörög: hogyan került oda az a fakocka?

Nem zárom ki annak a lehetőségét és a kollégák sem zárják ki annak a lehetőségét,

hogy idegenkezűleg kerülhetett oda ez a fakocka, tehát hogy nem véletlenül dehát bebizonyítani ezt nem tudjuk.

Idegenkezűleg.

Ezzel szemben áll az az elmélet, hogy a romkocsmákban merengő fakocka elvesztvén munkahelyét, összeveszvén kedvesével ivásnak adta a fejét, majd végső elkeseredésében metróajtóba vetette magát, hogy utolsó erejével még árthasson a Nemzetnek és Hazának.

De ha nem is állt kamikazénak az a fakocka, kizárható, hogy baleset útján került a metrószerelvény ajtajának hasadékába?

Kizárható.

Ennek roppant csekély a valószínűsége. Tekintettel a kiemelten fontos politikai pillanatra és a folyamatosan fokozódó nemzetközi helyzetre, a véletlenszerűséget kizárhatjuk, mint olyan, ez pont most (!), pont egy felújított(!!), pont egy orosz(!!!) szerelvénnyel történne?

Lássuk be: ez abszurd. Ez egy szabotőr fakocka volt.

Soros ügynökei faragták, trópusi vasfából, éjfélkor, a temetőben, bíbor és setét köpönyegekbe öltözve, obszidián késsel, vudu szertartást is bemutattak: Shango és Oya kimondhatatlan rítusai közepette kenték be szűzlányok vérével, közben pedig harsányan kántálták az idevágó fekete mágiás varázsigéket a loák.

Mindezt a Kerepesi temetőben tették, a legmélyebb titokban.

Onnét tudjuk, hogy ott lakom mellette, egész éjjel egy mukk nem sok, annyi sem hallatszott. Ilyen ügyesen tudnak titkolózni ezek a sorosista ügynökök. Ez, mármint hogy egész éjjel csend volt, már önmagában bizonyíték!

Mert mitől lett volna csend, ha nem fakockát bűvölnek, bájolnak?

Radikálisan elutasítjuk az úgynevezett „független” sajtóban és a pesti pletykákban terjedő magyarázatot, mely szerint egészen egyszerűen egy gyerek elejtett egy kisebb építőkockát, és ez gurult be abba a résbe.

Nincs gyerek, nincs építőkocka. Világméretű harc van, ragnarök, ázok és vánok csatáznak, Soros és Orbán feszül egymásnak az égen, villámok cikáznak és jégóriások rázzák a földet a fakockával, nincs gyerek, nincs játék!

Ragnarök van, mi nem fakockával gurigázunk.

És fakockás ügynökök járnak már mindenfelé. Fakockát találtak a felcsúti kisvasút közelében is, az állomáson játszadozó K. Pistike (5 éves) kiskorú elkövetőnél. Az illetékes szervek nem fogadták el a helyszínen ártalmatlanná tett terrorista védekezését, miszerint az a sarokbástya része és kell a kastélyba. Pistike most is sír, de ez senkit sem hat meg.

Ne is hasson: Pistike kém. Senki se zavarjon, hogy ilyen zsenge korú, az ilyen kém a legveszélyesebb.

Kicsikém!

Georg Spöttle, a tapasztalt mindenértő Nógárdi Györggyel karöltve felhívta a figyelmet arra, hogy van még ennél is veszélyesebb dolog a fortélyos ellen arzenáljában, van valami, amire egyáltalán nem vagyunk felkészülve: az üveggolyó! Keményebb anyagból készült, mint a fakocka, és mit teszünk, ha békés metrószerelvényeink ajtóit elárasztják a vérszomjas üveggolyók?

Itt csak az einstand segít.

Javaslom, hogy nemzetbiztonsági okokból azonnal tiltsák be a magát függetlennek nevező sajtó működését.

A fakocka miatt.

Mielőtt még elő nem kerülnek az üveggolyók.

Szele Tamás/huppa.hu