Gondolta volna, hogy vannak hajléktalanok, akik korábban indulnak munkába, mint ön?

Laci és László barátok és kollégák – hajnalban már az utcán vannak, hogy némi aprópénzért dolgozzanak ahol hagyják őket: parkolót keresnek, cipekednek, futárkodnak. Kellett hozzá egy kis idő, de a környéken élők mára megszokták és megszerették a jelenlétüket, mivel a két Laci megkönnyíti a mindennapjaikat. A munkaidőnek csak az szab határt, hogy délután 5-ig vissza kell érni a szállóba, különben éjszakára is marad az utca.

Laci 56 éves, hajléktalan. Van családja, de oda nem mehet. Hogy miért, azt nem áruja el, csak annyit, hogy valami rosszat tett. Minden reggel 5 órakor indul el a hajléktalan szállóról – kezdődik a műszak

Négy éve mindennap a 11. kerületi sárgaköves utcában dolgozik, ez az ő területe. Péntekenként 6 órakor kezdi a munkát: helyet kell keresni a parkoló autók között

Szerencsére találtunk helyet, és az első „ügyfél" is megérkezik. A vásárcsarnokból kell a hölgy csomagjait átvinni a kocsijához

Mivel hideg van, a nap első bevétele el is megy „védőitalra”

Még korán van, nem siet sehova

Laci már két órája dolgozik, mikor társa és barátja, László megérkezik. László 52 éves, 16 éves koráig intézetben élt, utána került az utcára. Van egy lánya Veszprémben, aki néha meglátogatja

Amíg László tartja a frontot az utcán, addig Laci elvégzi a munkát, amit a vásárcsarnokban kapott

A Villányi úpa megyünk, ahol egy kismama rendelt zöldséget és gyümölcsöt. A borravaló Laci markát üti

Mire visszaér a Fehérvári úpa, indulni is kell tovább – egy kínai étterem vár, hogy Laci kiszállítsa a megrendelt krumplit

13 órára Lacinak összejött annyi pénz, hogy ebédet tudjon magának venni. „Nem messze van egy gíroszos, én 600 forintért kapom, mert néha besegítek”

Laci négy éve a szomszédos utcában próbálkozott először, azonban ott nem voltak vele kedvesek a lakók. Itt azonban elfogadták őket, sőt szeretik, hogy Laciék itt vannak és számíthatnak rájuk

Sokan vannak, akik nemhogy pár forinttal, de még egy köszönömmel sem hálálják meg a segítséget

László a hegyekben lakik egy sátorban. Tüzet nem rakhat, mert a környéken lakó emberek rászólnak, ezért vásárolt magának takarófóliát, ami egész jól megtartja a meleget

Vannak az utcában olyan házak, ahol rendszeresen megbízzák őket ezzel-azzal. László előző nap megcsinált egy munkát, azt ígérték, ma kifizetik, csak csengessen fel kaputelefonon

Felváltva járnak a piacra kávét venni, nehogy lemaradjanak egy nagy fogásról

Van, mikor egész nap nincs megállás – olyankor akár 8500 forint is befolyik. „Szerencse, ha nincs teltház az utcában”

A két Laci nem mindig dolgozott együtt – Laci előző kollégája László bátyja volt, aki egy éve meghalt, így László örökölte meg a munkát

Laci minden héten vásárol egy lottószelvényt. Ha megüti a főnyereményt, egy másfélszobás lakást vesz magának. A fennmaradó összeget a szegény emberek segítésére költené.

Délután fél 5 van, és sietni kell, mert Lacinak 5 óráig be kell érnie a szállóra, különben nem engedik be. „Holnap jövök!” – így búcsúznak. László még a városban marad, hátha talál még egy kis munkát, amelyből összejön néhány forint

vs.hu (Fotók: Vs.hu / Kozma Zsuzsi)