Mindez akár érthető is lenne, ha az LMP valóban az lenne, aminek mondja magát.

Mára azonban megtanultuk, hogy bár Lehet Más a Politika, ez a párt nem érzi szükségét megmutatni mi is az.

Az, hogy Németh Szilárd hazudik közismert és általánosságban elfogadott tény. Egészen pontosan megjósolható, hogy mi történik akkor, ha Németh kinyitja a száját. Amennyiben ugyanis nem ezt tenné, nem volna semmi hasznára pártjának, és eltűnne ama bizonyos süllyesztőben.

A hazugságok legnagyobb komplikációi – ellentétben az őszinteséggel –, hogy túl sok mindent kell fejben tartani. A legtöbb és legjobb minőségű hazugságok 80%-a igaz. Ennek megfelelően pontosan meg kell jegyezni, hogy mi az, amit véletlenül sem mondhatunk el. Ahogy azonban egyik hazugság épül a másikra, ezek a rések előbb mintsem utóbb a kártyavár szerkezeti stabilitását veszélyeztetik.

Példának okáért az úgy nevezett Soros-terv. Való igaz, hogy a milliárdos és filantróp több publikációjában foglalkozott azzal, hogy Európának fogadnia kellene a hozzánk segítségért forduló menekülteket.

De – és itt a hangsúly – hogy bármilyen paktum álljon fenn az elképzeléssel egyébként maximálisan szimpatizáló Európai Parlament és Soros György közt, azt nem ártana bizonyítani. Erre az ügy kirobbanása óta nem volt hajlandó sem Orbán Viktor, sem más populista politikus.

Így felmerül a kérdés, hogy ezt vajon honnan vették? A válasz pedig egyszerű, a magyar kormány, így Németh Szilárd nem nézi jó szemmel, hogy adott esetben a szolidaritás, az emberbaráti értékek képviselete miatt olyan szervezeteket kelljen elismerésben részesítenie, amelyeket a korábbiakban nem egyszer próbált lejáratni. Úgy az Amnesty International-t, mint a TASZ-t.

Továbbmenve az LMP akciója lényegét tekintve annyira felesleges volt, mint amennyire hatástalan. Ahogy a 444 beszámolt az esetről, csak annyit értek el, hogy még őket utasították rendre.