Zsúfolásig megtelt teremben, tényleg hatalmas érdeklődés mellett tartott fórumot a szegénységről a Stádium 28 Kör csütörtök délután. - írja a MagyarNarancs

A kezdeményezést egyébként a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktorai és tudósai hozták létre, mert szerették volna, hogy legyen egy fórum, ahol olyan kérdésekről lehet tudományos igényességgel beszélni, amelyek égetőek, de nem biztos, hogy a közvélemény eleget tud róluk. Jól jellemzi a mai helyzetet, hogy Sarkadi Balázs biokémikus, a mostani rendezvény levezető elnöke finoman utalt rá, hogy kiderült,

ma már egyáltalán nem olyan könnyű termet találni, ahol lehetőség van arra, hogy megrendezzék a Stádium 28 fórumait.

Szelényi Iván szociológus arról beszélt az első előadásban, hogy Magyarországon az elmúlt 30 évben kezdett el igazán nőni a szegénység, de az elmúlt évtizedekben szinte az egész világon az a tendencia, hogy

nőnek a jövedelmi különbségek, nő az egyenlőtlenség.

A évtizedeken keresztül Amerikában dolgozó Szelényi szerint jól látszik, hogy melyek azok a jelenségek, amelyek miatt növekszik az egyenlőtlenség: aki jó helyre születik, vélhetőleg sokkal jobban fog keresni, aki jobb egyetemre jut be, valószínűleg jobban fog keresni, és így tovább.

„Ha az embernek sikerül beleszületni a felső 10 százalékba, elég jól indul az élete”

– magyarázta a szociológus.

Az előadás legérdekesebb része az volt, amikor Havasi Éva elmesélte, hogy bár a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) két éve megszüntette a létminimum mérését, ő kutatóként úgy döntött, az elérhető adatok alapján mégis kiszámolja, mi lenne ma a helyzet: szerinte

a magyarok 37,3 százaléka élhet a létminimum alatt.

Ide tartozik, hogy a KSH helyett tavasszal a Policy Agenda is kiszámolta a létminimum alatt élők arányát, és az ő számuk (36 százalék) is csak egy picivel mutat jobb helyzetet annál, mint amit Havasi ismertetett.

Utolsóként Ferge Zsuzsa jött, aki mielőtt a hazai szegénységről kezdett volna beszélni, kitért arra, hogy azért nehéz a jövedelmi különbségeket mérni, mert egyrészt a magas jövedelmek egy részéről gyakran nem is tudunk, másrészt pedig sokan vannak – leginkább a legszegényebbek, vagy éppen a hajléktalanok  – olyanok, akiket nem lehet elérni, ezért nem lehet tőlük adatokat felvenni.

Ferge szerint az egyenlőtlenséget befolyásolják olyan tényezők is, mint például a lakókörnyezet, vagy a lakás, amiben élünk, de számít az is, milyen iskolába járunk, hol dolgozunk, vagy éppen kivel házasodunk össze – a szociológus szerint egyre inkább látszik, hogy a gazdagabbak a velük „egy szinten” lévők közül választanak maguknak párt. Mindez azért fontos, mert az egyenlőtlenségek meghatározzák, ki milyen hosszú ideig, és milyen egészségben tud élni. Ma pedig az látszik, hogy

a szegények, a mélyszegénységben élők várható élettartama csökken.

Szerinte ma nincsen semmiféle kormányzati program az egyenlőtlenségek kezelésére, bár úgy látja, ez nem meglepő, hiszen

a kormány kimondta, hogy mi nem akarunk jóléti állam lenni, helyette inkább „munkaalapúak” leszünk.

Ferge egy kérdéssel zárta le előadását, mert arra kíváncsi, hogyan és mikor fogja a kormány megfogalmazni, mivel akarja csökkenteni a szegénységet, és hogyan lehetne növelni a boldogságot ebben az országban.

A Stádium 28 Kör egy vitával zárta a délutánt, amelyet Ónody-Molnár Dóra újságíró vezetett. Ide meghívták a kormány képviselőjét, Czibere Károlyt is, de a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár

nem jött el, mert „nem ért rá”.

Szerző: Gera Márton / magyarnarancs.hu