Könnyedén támadhat olyan érzése a bódulattól figyelmetlenné vált utasoknak, mintha a hajó hasítaná a habokat. De mindez sem érhet fel azzal a döbbenettel, amit az arra cirkáló mélytengeri szonda vezérlői érezhetnek a frissiben elsüllyedt roncsot letapogatva.

Amikor a kormány egykori prominensei érezvén, hogy levitézlett pártjuk jószerével tudomást sem kíván venni róluk, előmerészkednek kényelmes „nyugdíjas-állásaik” árnyékából és – nem durván – kritikát fogalmaznak meg.

Emlékeztetőül az első ilyen kegyvesztett gazember Navracsics Tibor volt, aki biztosítandó EP képviselői pozícióját hevesen tagadta a Soros-terv létezését.

Most Martonyi János érezte szükségét kifejezni ellenérzéseinek hangot adni a kormány és hívei körében egyre nagyobb népszerűséget élvező etnikai homogenitás tévképzetének. Szavait a 444 idézte cikkében.

„Ezzel az álláspontommal nem leszek túlságosan sikeres. Úgy érzem, hogy természetesen ha a nemzetek Európájáról van szó, akkor azzal egyetértek. Nem igazán értek egyet a homogén nemzetállamok kategóriájával, döntően azért, mert ebbe a homogén nemzetállami szupremácia koncepciójába nem igazán tudom elhelyezni a három-négymillió magyar honfitársamat, a magyar nemzetnek a részeit.”

Kár, hogy csak akkor merte felemelni szavát, amikor hatása annak biztosan nem lesz. Másfelől a nemzet dogmája nagyon divatos volt a 1848-49 tájékán, a 21. században még Európában is komoly krízis forrása, ha arra gondolunk, hogy a kontinenst sújtó legvéresebb háborúk tüzelőanyaga éppen az elvakult nemzeti érzelmek voltak.

De ne ragadjunk le az egykori külügyminiszternél, van még valaki, aki szentül eldöntötte, hogy eső után kanyarít magára köpönyeget. Mielőtt megneveznénk, lássunk mit is mondott:

„Szerintem ma már egyre kevésbé indokolt az, hogy a magyar alkotmányosság testén legyen egy ilyen nyílt seb, amit a gazdasági alkotmányossági kompetenciák felfüggesztése vagy korlátozása jelent. Ugye a magyar Alkotmánybíróság a központi költségvetés végrehajtása, központi adónemek, helyi adók központi feltételei, illetékek, járulékok, vámok tekintetében csak meghatározott feltételek esetén indíthat el vizsgálódást. Szerintem az alkotmányosság teljes spektrumának a helyreállítása ma már, öt évvel az új alaptörvény életbe lépése után indokolt lehet.”

Azt, hogy Stumpf István akkor beszél az Alkotmány fontosságáról, amikor annak visszaállítására az esély a zéróval konvergál, lehet nemes gesztusnak tekinteni, sokkal inkább egy süllyedő hajóról menekülő – annak szabotázsában bűnrészes – védelmi reflexe.

Másfelől igen komoly zűr lehet, ha Orbán már csak a legkevésbé képzett és önálló gondolkodásra véletlenül sem képes embereit meri megtűrni maga körül.