Fónagy többek között azt is kiemelte: "A pályázó városok közül Magyarországnak a legkisebb a költségvetése, miközben a világ híres nagyvárosaival – Los Angeles-szel, Párizzsal és Rómával – versengünk, és győzni szeretnénk. Önmagában a pályázásnak is számos pozitív hozadéka van: két éven keresztül a világon hetente több milliárd ember olvas, hall Budapestről, lát hazánkról tudósításokat, ismeri meg a várost. Mindez egyben felbecsülhetetlen érték országreklám fővárosunk és Magyarország számára egyaránt."

Hosszasan lehetne azon elmélkedni, hogy kell-e nekünk olimpia vagy sem. Természetesen óriási élmény lenne nekünk, magyaroknak helyben az olimpia. Ugyanakkor annyi más élményre vágyunk még. Összefoglalva: a túlélés élményére. Arra, hogy milliónyian ne azon gondolkodjanak ma: holnap miből tudok majd kaját venni a családnak. Mert milliónyi szegény ember él egyik napról a másikra. Őket nem vígasztalja, hogy mi lesz 2024-ben. Demagógia, hogy költsünk inkább az egészségügyre, az oktatásra, meg a szegény emberek megsegítésére. Azok számára bizonyosan, akiknek semmi gondjuk, csupán azon kell egy kicsit tökölni, hogy télen melyik egzotikus országba menjenek pihenni meg napozni egy kicsit.

De, ne is menjünk bele mélyebben, annyi érv van pro és kontra. Talán ebben fáradhatott el Fónagy államtitkár is, aki szerint még 3 várossal vagyunk versenyben. A szeptember 26.-ai levélben írja ezt, a kézjegye feletti sorokban. A teljes válasz itt olvasható: http://www.parlament.hu/irom40/12009/12009-0001.pdf. Lassan egy hete jelentették be, hogy Róma visszalépett, nem akar olimpiát rendezni. Fónagy egy kicsit le van maradva a világvárosokból érkező hírek tekintetében. Jelenleg a mezőny végén kullog, bár 2024-ig még van ideje felzárkózni.