A számos díjjal kitüntetett szerző 1926-ban született Újpesten, katonatiszti családban. Nagyváradon, majd 1944-től a bajorországi Thaldorfban járt hadapródiskolába, 1948-ban Budapesten, esti iskolában érettségizett le. 1947-től bőrkereskedő-tanonc volt, azután műszaki rajzoló tanfolyamra járt, végül húsipari segédmunkás lett a Zeidl Húsgyárban.

1948-ban beiratkozott az ELTE magyar-német-orosz szakára, ahonnan elbocsátották, csakúgy, mint az ezt követően felvett filozófia és esztétika szakokról. A Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán tanult tovább, de aztán innen és az ország összes főiskolájáról is kitiltották. 1952-től a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalat (KOHUSZ) tervező csoportjának vezetője volt, közben közgazdasági tanulmányokat folytatott, 1956-ban a vállalat forradalmi munkástanácsának titkára lett. 1967-től 1986-os nyugdíjba vonulásáig az Új Ember és a Vigília szerkesztője, újságírója volt, 1968 és 1970 között elvégezte a MÚOSZ újságíró iskoláját.

Irodalmi pályakezdése a hetvenes évek elejére, a második világháború utáni magyar líratörténet fordulópontjára esik. Noha irodalmi érdeklődése gyerekkorától megvolt, a versírással csak későn kezdett foglalkozni. Első verseivel 1971-ben tűnt fel A magunk kenyerén című antológiában, első önálló kötete, a Jelentés Babylonból 1974-ben jelent meg. Transzcendens fogantatású költészete az irgalom, a szeretet, az emberség erélyeit kutatja. 

A versek mellett prózaírással is foglalkozott, első esszékötete 1978-ban Tűzjel címmel jelent meg. 1991-ben publikálta A szív szüntelen mormolása című levélregényét. Karcolatait, elbeszéléseit a Tettetés nélkül (1995) című kötetében adta közre, irodalomkritikái, irodalomtörténeti tanulmányait a Csoportkép - Látás, jelek, jelentés, valamint az Egy nap süt idebent (1999) című kötetekben publikálta. A 2014-es Sokan vagyok című kötetében esszéiből válogatott. Utolsó kötete 2016-ban Csönd születik címmel jelent meg. 

Vasadi Péter munkásságáért 1991-ben József Attila-díjat kapott, 2001-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült, 2004-ben Arany János-, 2007-ben Alföld-díjjal tüntették ki. Ugyancsak 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2012-ben Kossuth-díjat kapott a klasszicizáló világképű, etikai megalapozottságú, keresztény hagyományokat őrző költői-írói munkásságáért, irodalmi életpályája elismeréseként. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki.

Forrás: MTI Fotó: Czimbal Gyula

Szentmártoni János: transzcendens lírája a szabadságra nevel

Vasadi Péter transzcendens lírája szeretni, alázatra és irgalomra tanít, a szabadságra neveli az embert

- mondta az MTI-nek a Magyar Írószövetség elnöke a 91 éves korában, pénteken elhunyt költőre emlékezve.

Bár későn kezdett el verset írni, és pályája csupán az 1970-es években indult el sok hányattatás után, Vasadi Péter hatalmas életművet épített fel

- hangsúlyozta Szentmártoni János. 

Vasadi Péter nemzedékének egyik utolsó képviselője, a 20. század nagy tanúja volt, halála hatalmas veszteség az Írószövetség és a magyar irodalom egésze számára

- fogalmazott az elnök. Hozzáfűzte: leginkább talán Pilinszky Jánoséval rokonítható lírája mellett Vasadi Péter prózai és esszéírói teljesítménye is jelentős. 

Esszéiben verseihez hasonló költői tömörséggel, izzó nyelven fogalmazta meg örök emberi üzeneteit

- emelte ki. Szentmártoni János szerint Vasadi Péter önmagát közvetítőnek tekintette, aki "csupán" átengedi magán a felsőbb sugallatokat.

Végh Attila: költészetét mély metafizikai érdeklődés jellemzi

Vasadi Péter költészetét a mély metafizikai érdeklődés és a keresztény hit bizonytalan bizonyossága élteti. Írásai úgy világítják át életünket, hogy közben mentesek maradnak mindenféle moralizáló tendenciától

- mondta az MTI-nek Végh Attila József Attila-díjas költő, próza és esszéíró a pénteken elhunyt költőre emlékezve.

Hozzáfűzte: Vasadi Péter halálával a magyar irodalom olyan alkotót veszített, akit bár gyakran illettek a "katolikus költő" szókapcsolattal, ez mégsem illett rá. 

Aki kimondottan katolikus irodalomra vágyik, az általában nem is érti Vasadit, mert az ő verseiben semmi nincs, ami közhelyes volna.

Ő utálta a hit- és eszmekufárokat, a hitet és/vagy a szellemet pusztán kényelmi berendezkedésként megélőket

 - hangsúlyozta Végh Attila, akinek 2005-ben közös dialóguskötete jelent meg Vasadi Péterrel A kígyó bőre címmel.

Vasadi Péter versei, prózai művei és esszéi szerves egységben állnak. Egymást építik, ássák, magyarázzák. Vasadi Péter keresztény volt és költő. Kereszténynek nem költő, költőnek nem keresztény. Egyik Vasadi sosem kenegette hájjal a másik Vasadit.

Nem is volt sosem két Vasadi, csak egy. És most, hogy már egy sincs, nagyon fog fájni

 - fogalmazott.

(MTI)