Emlékezetes pillanat, 2002. április 13-án a Kossuth tér megtelik Orbán Viktor híveivel, aki ennek ellenére napokon belül elveszíti a választásokat. Később érti meg, hogy a jobboldal egységesítése nem segíti automatikusan győzelemre. A 168 órának adott interjújában Kolosi Tamás, a Tárki nevű társadalom- és gazdaságkutató cég elnöke azt mondja, a kétezres években Orbán arra törekedett, hogy minden jobboldalit maga mögé gyűjtsön. De „ez bizonytalan helyzetet teremt, mert a jobboldali szavazók önmagukban nem elengedők ahhoz, hogy a Fidesz több ciklusra, akár évtizedekre bebetonozza a hatalmát. Ezért elindult a centrum felé, sikerült is egyfelől a Jobbik, a MIÉP, másfelől az MSZP, az SZDSZ jóvoltából ezt a pozíciót elfoglalni.”

Vagyis politikájának nemcsak az a lényege, hogy a Fidesz maga is szerezzen szavazatokat a baloldalról, de mindkét oldalon legyen egy 20 százalék körüli támogatottságú ellenzéki párt, mert ezzel az ellenzék annyi szavazatot vesz el egymástól, hogy a Fidesz kényelmesen kormányon tud maradni.

Ez megmagyarázhatja, miért érzi magát kényelmetlenül a Fidesz törzsszavazó-gárdájának egy része pártjának politikájának egyes elemeitől (mivel az nem neki szól), és azt is, miért nem foglalkozik ezzel a Fidesz. Számára ugyanis nem az a legnagyobb veszély, ha néhány aktív Fidesz-szavazót inaktívvá tesz, hanem az, ha megerősödik vagy meggyengül valamelyik ellenzéki párt, mert ezzel „felnőhet” a Fidesz mellé egy komoly rivális.

Ez persze úgy is megvalósulhat, ha az ellenzéki pártok összefognak egymással. Emiatt kell Kolosi Tamás szerint a Fidesznek „a liberálisokat és a szocialistákat bőszítő, őket a Jobbiktól még inkább eltávolító témákat bedobni.”

Ezért kell már hónapok óta mindennek – immár a külpolitikában is – az egyébként teljesen értelmetlen CEU-történetről szólnia. A Fidesz ugyanis azt remélte, hogy a baloldali ellenzék vért hány majd a CEU ellen irányuló jogszabálytól, a Jobbik viszont lelkendezik majd. Tehát ezen a ponton elmosódik a különbség a Fidesz és a Jobbik között, így a kormánypárt támogatókat nyerhet a Jobbik köreiből. Ám a Jobbik másként viselkedett, mert sokkal jobban ismeri a saját táborát, mint a Fidesz, amely nem jól mérte fel, mennyire beágyazott és démonizált  Soros György a főként vidékiekből álló Jobbik-táborban.

Mivel nem túlzottan, így a finnyás értelmiségi ügynek tartott CEU-történetben Vona állásfoglalása nem veszélyeztetette a szavazótáborát. Másrészt a Jobbik vezetése a Tárki elnöke szerint „belátta, hogy csak úgy tud hatalomra kerülni, ha kiegyezik az Orbán-kormány minden ellenfelével, az MSZP-vel, a DK-val és a többiekkel, majd megpróbál koalícióra lépni velük.”

Kolosi szerint ez nem nyilvánosan, közös listaállítással történik, és nem is az a nagyobb kérdés, hogy a Jobbik-szavazóknak sikerül-e legyőzniük a baloldallal szembeni zsigeri gyűlöletet, hanem inkább az, a baloldalnak sikerül-e úrrá lennie a Jobbikkal szembeni zsigeri ellenálláson. 

Mert „kizárólag ebben az esetben van esély arra, hogy a választás meglepő eredményt hozzon” – mondja Kolosi. Orbán legyőzéséhez át kell lépni a Rubikonon, a kérdés csak az, egy ilyen összefogás csak veszélyt, vagy esélyt is teremt a Fidesz számára,  vagyis összefogja-e, mozgósítja-e a saját táborát. Az utóbbi hetek legizgalmasabb belpolitikai mozgása ugyanis az volt, hogy több közvéleménykutató a nagyvárosi és az értelmiségi választók lemorzsolódását jelezte.

Kolosi szerint azonban semmiféle morzsolódás nincs, a Fidesz szavazótábora nagyjából változatlan. A Tárki elnöke szerint az ezer fős közvélemény-kutatási minta alkalmatlan a szavazók belső összetételének vizsgálatára, mert néhány tucat megkérdezett alapján hibahatáron belüli értékek jönnek ki. 

valasz.hu