Halló, itt Svédország beszél – hívj fel egy svédet, nagy élmény lesz
250 évvel ezelőtt Svédország elsőként törölte el a cenzúrát, most pedig ennek évfordulójára Svédország az első ország, akinek saját telefonszáma van, amit bárki felhívhat, hogy beszéljen egy random svéddel.
A svéd turisztikai hivatal kitalálta, hogy összehozzák a világ különböző részein élő embereket a svédekkel. Az ország kapott egy telefonszámot, amit ha felhívunk, bejelentkezik egy random svéd, akivel bármiről lehet beszélgetni. A svédek önként jelentkezhettek, és egy alkalmazás letöltésével csatlakozhattak a programhoz. Amikor felhívjuk a számot, mindig véletlenszerűen kapcsolnak valakit. Ez nem egy call center, hanem hétköznapi emberek fognak bejelentkezni, akik éppen vacsorát főznek, sétálnak vagy a barátaikkal ebédelnek. A programot reklámozó videóban azt írják, hogy kérdezz pl. az északi fényről, a húsgolyóról, a feminizmusról, a politikáról, íme:
Én bírom a svédeket, és érdekesnek találtam ezt a kezdeményezést, ezért egyértelmű volt, hogy élek a lehetőséggel.
Ezt a számot kell hívni: +46 771 793 336
Miről beszélgettünk?
Eddig három férfival és két nővel beszéltem, elsősorban könyvekről, feminizmusról és a “lagomról”, amiről eddig azt tudtam, hogy ez a svédeknél egy fogalom, ami azt jelenti, hogy valami “pont jó”, vagyis nem túl kevés, nem túl sok, nem túl hideg, nem túl meleg, hanem egyenletes, kiegyensúlyozott, nyugodt. Kérdésemre egy huszonéves férfi megerősítette, hogy ez valóban egy létező gondolkodás és életstílus náluk, és azt jelenti, amit eddig is tudtam róla. Megkérdeztem, hogy ez akkor valamiféle középút, mire azt a választ kaptam, hogy ez nem a középút, hanem a boldog út. A középút nem feltétlenül és nem mindig jelenti azt, hogy jó neked, a lagom viszont egy olyan állapot, amikor nagyon jó érzed magad. Megkérdeztem azt is, hogy ez tanulható-e pl. nekem, aki nem éppen egy lagom környezetben nőttem fel, mire azt a választ kaptam, hogy nem tudja, hogy tanulható-e, mert ő nem tanulta, neki ez a természetes. Ha valaki, pl. most én rávilágít arra, hogy ez nem mindenhol természetes, akkor ezt érti és tudja is, de magától ezen nem szokott gondolkodni, mert neki ez a norma. Nem tanulta, nem törekszik erre, hanem egyszerűen csak így csinálja.
Hasonlókat tudtam meg a feminizmusról is, a témával kapcsolatos beszélgetésemet azzal a felvetéssel kezdtem, hogy azt szokták mondani, hogy Svédországban mindenki feminista, ez igaz? – kérdeztem. Fent említett huszonéves férfi erre azt válaszolta, hogy ha megkérdeznénk az ismerőseit, lehet, nem mindenki mondaná azt, hogy feminista, mert pl. vannak, akik a feministákat a mérges nőkkel azonosítják. Szóval, nem vallaná magát mindenki feministának ilyen-olyan okokból, de ennek ellenére mindenki feministaként viselkedik, ha nem is nevezi magát annak. Ezt erősítette meg egy tanárnő is, akivel hosszan és részletesen beszélgettünk a témáról. Ő is azt mondta, hogy nem biztos, hogy mindenki feministának mondja magát, de attól még úgy viselkedik, és ők talán már ott tartanak, hogy nem kell magukat megnevezni, mert ez a feminista szemlélet a norma, a természetes, vagyis nem kell deklarálni, hogy mi a helyzet, hogyan gondolkodnak. Valahogy úgy lehetne értelmezni a szavait, hogy amikor a többség már ezt csinálja, így gondolkodik, akkor ez lesz az átlagos, nem jelent elkülönülést, így nem fontos megnevezni magukat. Elmondta, hogy feminista szemlélettel létezve Svédország nagyon jó hely, majd magától elkezdett a privilégiumokról beszélni nekem. Azt mondta, hogy az a legnagyobb privilégium, ha egyáltalán nem kell már gondolkodnod semmiről, pl. az egyenjogúságodról. Miután elmesélte, náluk mi a helyzet, visszakérdezett, hogy állunk mi nőjogok, egyenjogúság terén. Megpróbáltam összefoglalni neki… ti mit válaszolnátok a kérdésre?
Én azt mondtam, hogy sokkal jobb a helyzet, mint öt vagy tíz éve, a feminista szemlélet kezd a közbeszéd része lenni, egyre többen írnak és beszélnek a témáról, pl. sok blog témája a nemiegyenjogúság vagy a nők helyzete. Ellenben ha elmegyek pl. a szülőfalumba, ott nem biztos, hogy foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Az elmúlt egy-két év eseményeiből is ki akartam ragadni egyet, hogy szemléltessem, hogy van, ami még megtörténik nálunk. Végül Szél Bernadett és Illés Zoltán esetét emeltem ki, amikor is a vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár azt mondta a képviselő(nő)nek, hogy “attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos.”
Érdekes tapasztalat volt, hogy beszélgetőpartnerem nem reagált sem csodálkozva, sem semmilyen minősítéssel a beszámolómra, hanem csak nyitottan végighallgatta. Illetve annyit mondott, hogy szerinte érdemes ezt úgy nézni, hogy magunkhoz képest hol tartunk, és hogy ma már több csatorna létezik arra, hogy elmondjuk a véleményünket (internet), és jó, ha ezzel tudunk élni. Ő tanárként is szokott beszélgetni a diákjaival a témáról.
Nekem ezek a beszélgetések érdekes tapasztalatot jelentettek, bár az első hívások kicsit szorongósak voltak, leginkább miattam. Én magamat extrovertált, nyitott embernek tartom, aki általában nem szokott zavarba jönni, ha ismeretlen emberekkel kell beszélgetnie, és az sem jelent nagyobb problémát, ha mindezt telefonon, külföldiül kell kiviteleznem. Ennek ellenére először irtó zavarban voltam, és nem nagyon tudtam, mit mondjak. Úgy éreztem, hogy magamról is mondanom kellene valamit, de ha ezt túllövöm, akkor az nem túl udvarias dolog, ha pedig kérdezek tőlük, akkor meg belegyalogolok az életükbe. Aztán ráéreztem, hogy nem kell senkinek megfelelnem, hanem csak nyitottan kell közelítenem, és attól függően, hogy mennyire vagyunk egy hullámhosszon a vonal másik végén lévővel, majd alakul a beszélgetés. Egy férfi volt, aki skypon is szeretett volna beszélni velem, de vele vélhetően félreértettük egymást.
Ami biztos, az az, hogy mindenki nagyon nyitott, kedves és barátságos volt, érezhetően örültek nekem, illetve az élménynek. A huszonéves férfi elmondta, hogy aznap már rengeteg emberrel beszélt. Megkérdeztem, hogy honnan hívták eddig, mire felsorolt vagy tizenöt országot, többek között Kolumbiát, Japánt, Romániát, Szlovéniát és Indiát. Kérdésemre elmondta, hogy azért csatlakozott a programhoz, mert ezt egy remek lehetőségnek tartja, hogy sokféle emberrel beszélgessen, és így tapasztalatot szerezzen más kulturális környezetben élőkkel. Azt mondta, hogy ő ma már beszélt a fél világgal, és ez fantasztikus és motiváló élmény.
Miért érdemes felhívni a svéd számot?
Tény, hogy az internet és az olcsó repülőjegyek korában bármikor tapasztalatot és információt szerezhetünk a világ bármely pontján élő kultúrákról, emberekről, de ez a svédes telefonálás eléggé speciális történet. Amellett, hogy feltehetjük a minket leginkább érdeklő témákkal kapcsolatban a kérdéseinket, amikre autentikus választ kapunk, jópofa dolog beszélgetni egy teljesen idegen emberrel. Van abban valami szórakoztató, hogy az az ember éli ott az életét, én élem itt, nem tudunk egymásról semmit, nincs semmi közünk egymáshoz, aztán meg végül mégis lesz. Élmény nekem, és remélhetőleg élmény neki is. És ez egy lehetőség arra is, hogy kicsit átlépjük a komfortzónánkat, legalábbis nekem határlépés volt valamennyire.
Eszter barátnőm kérdezte, mégis hogyan lehet elindítani egy ilyen beszélgetést. Nos, először én sem tudtam, mit csináljak, hogyan kezdjek bele. A harmadik hívásnál megpróbáltam lazulni kicsit, így miután svéd barátunk felvette a telefont, én először is röviden, két mondatban bemutatkoztam, majd elmondtam, hogy örülök a lehetőségnek, és megkérdeztem, hogy ő ott a vonal végén kicsoda. Aztán belevágtam, hogy engem érdekelne, hogy… innen indultunk; volt, akivel inkább kérdés-felelet formává alakult a diskurzus, az utolsó két hívásnál, amikor már bátrabb és rutinosabb voltam, pedig lazán beszélgetni kezdtünk úgy, ahogyan bármely kedves ismerősömmel szoktam. A végén megköszöntem a beszélgetést, ők is nekem, majd elköszöntünk. Két hívásnál viszont beszélgetés közben kikapcsolt a telefonom, remélem, nem vették ezt túl rossz néven odaát. Fontos tudni, hogy a hívás nem ingyenes, azt hiszem, normál díjas, nemzetközi hívásnak minősül. A nyelvtudást illetően azt tudom elmondani, hogy odaát mindenki profin beszélt angolul, én megpróbáltam pár mondatot svédül is elmondani (volt néhány nyelvórám korábban), aminek nagyon örültek. Mivel van nyelvtanítási tapasztalatom, tudom, hogy sokan szoronganak attól, ha külföldiül kell megszólalni, de egy ilyen beszélgetés remek lehetőség arra is, hogy kilépjük a komfortzónánkból, és kicsit megküzdjünk a félelmünkkel. A projekt hivatalos oldalán vannak statisztikák is, eddig 85670 hívást fogadtak, 170 országból.
És hogy mi volt számomra a legdöbbenetesebb élmény?
Az, hogy van egy ország, aki lazán megbízik annyira az ott élő emberekben, hogy rájuk bízza az ország ilyen formájú népszerűsítését. Hogy tudják, hogy bárki, aki csatlakozik, nyitottan, intelligensen fogadja majd a hívásokat, függetlenül attól, hogy azok a világ mely részéről futnak be és hogy kik lesznek a vonal másik végén. Azt hiszem, hogy a nyitottság és a bizalom ilyen mértéke egészen lenyűgöző jelenség. A bezzeg a svédek blogról egyébként megtudtam, hogy Svédországnak olyan twitter accountja van, amit minden héten egy másik állampolgár kezel az ország nevében.
Szóval, hívjátok fel Svédországot, ha van erre lehetőségetek, és osszátok meg kommentben a tapasztalataitokat.
További hasznos infók, programok és nyelvtanulási lehetőség itt:
