Ford úr - valahányszor valaki Magyarországon nem étterem-, vagy biciklibolt-tulajdonosként találkozik vele az utcán, a kedves közeledésre, autogram-, vagy szelfi-kérésre azt válaszolja: "I can't do it", azaz "nem tehetem". Ez nem újkeletű dolog nála, az interneten rábukkantunk egy 2010 januárjában adott interjúra, melyben maga fejti ki kérdésre válaszolva, hogy csak azért ment oda autogramot adni az adott rendezvény előtt rá váró emberekhez, mert  a kamerák kereszttüzében volt és ha azt látnák, hogy nem megy oda aláírást osztani, "mit gondolnának róla". Majd megerősíti, hogy "ha nem lenne ott a kamera, nem adna autogramot." Elmondja, hogy szerinte "ezek nem rajongók, ezek autogram kereskedők, akik fényes életet élnek abból, hogy téged vagy engem lehúznak folyton és pénzért eladják az autogramokat" - mondja a show házigazdája, David Letterman felé fordulva. (A videón az ominózus beszélgetés 3:00 és 4:15 között látható.)

Harrison Ford tehát meg van róla győződve, hogy aki aláírást kér tőle, csak autogram-kereskedő lehet. Tény, hogy Amerikában és Nyugat-Európában nagy hagyománya és kultúrája van az autogram kereskedésnek, s vannak sztárok, akik ezt zokon veszik. Viszont van ellenpélda is bőven. A Harrison Fordnál nem kevésbé nagyobb sztár Jack Nicholson pl. legendásan kedves autogramosztó hírében áll, amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy nem bánja-e, hogy az adott autogramokat el szokták adni, azt felelte: "De hát ezek a srácok megdolgoznak ezért a pénzért, órákat várnak rám. Támogatnom kell, aki dolgozik." A másik, szintén Harrison Ford méretű csillag, Sylvester Stallone nyilatkozta egyszer: "Persze, hogy örülök neki, ha felismernek és megállítanak. Azt hiszem, tragédia lenne, ha egyszer úgy tudnék végigmenni egy chicagoi hotel hallján, hogy senki nem ismer fel." Az tehát, hogy az ekkora sztárok hogyan viszonyulnak a népszerűséghez, eltérő, s ehhez joguk is van. Ha nem akarnak személyesen eleget tenni a kéréseknek az utcán, szívük joga. Ami bosszantó, ha a médiában tudatosan elkezdik ennek az ellenkezőjét sugallni, s ez történik most Harrison Ford magyarországi felbukkanásai kapcsán.

A másik kérdés, hogy Harrison Ford valóban gyűlöl-e autogramot adni, s gyűlöli-e, hogy valakik abból élnek, hogy eladják az aláírt fényképeit. A helyes válasz az, hogy igen, de csak akkor, ha ő nem részesül a bevételből. Ugyanis szintén rábukkantunk arra, hogy hivatalos, dedikált képeket áruló cégnél többször tartott már autogram-órát, s az így aláírt posztereket, képeket a cég honlapja szerint 800 amerikai dollár körüli áron lehet megrendelni. Bár nem tudjuk, de vélelmezzük, hogy Ford úr valami olyan kizárólagos szerződésben állhat az adott cégekkel, amelyek kizárják számára, hogy az utcán, kamerák nélkül autogramot adjon.

http://www.officialpix.com/estore/products.asp?cat=61

http://www.officialpix.com/news/Harrison_Ford_Autograph_Signing_117116.asp

Mindez érthető. Ami ebben fájó, hogy Harrison Ford valószínűleg először és utoljára jár Magyarországon (mint sok más, hazánkba látogató sztár), a magyar rajongók többet nem találkozhatnak vele személyesen (mint ahogyan az sok más sztár esetében is igaz), Magyarországon valószínűleg nincs ember, aki 800 dollárt tudna vagy akarna fizetni az aláírásáért (ezt valaki megmondhatná neki, kiegészítve azzal, hogy hazánkban mennyi az átlagkereset), s a hozzá hasonló kaliberű és hozzáállású sztárok, akik Londonban vagy Berlinben az autogram-kereskedők miatt hasonlóan elutasítanak egy ideje minden autogramkérést, Magyarországon rendre kivételt szoktak tenni a saját maguk, vagy promóciós ügynökségük által alkotott szabály alól. Nem tudjuk meddig marad, s hogy változik-e a helyzet, de egyelőre ez az igazság, még ha fájó is, különösen a magyar bulvármédia által sugallt kép tükrében: ha nem vagy étteremtulajdonos, csak egy mezei rajongó, akkor nem számíthatsz egyébre a Harrison Forddal való találkozás esetén, minthogy azt mondja neked: "I can't do it".