Hát ezt is megértük, bizonyítást nyer a régen ismert bölcsesség

Hogy két dolog határtalan, a világegyetem és az emberi hülyeség

Vidáman futjuk, azaz hogy futnánk a szellemi romlás sűrűn járt pusztáit.

De arra senki nem számított, hogy tétlenség lepi el a józanság utcáit.

Ismert mantrák: „Gyerekem van”, „Nem érek rá ezzel foglalkozni”, „Én dolgozom”

Nem számít ha összeomlik a jövő, de magad feloldozod.

S miközben szabadnapodon – már ha szabad – kutyád sétáltatod.

Egy nap azt látod, hogy a fegyveres erő egész csoportokat sétáltat ott.

Te csak ne nézz arra, te csak szegd le a fejed,

Mert szükség idején tétlenül a pokol legmélyebb bugyrában a helyed.

Hogy gyerekeddel mi lesz, ki tudja?

Munkája nem biztos, de tán lesz egy Iphone-ja.

S mint aki jól végezte dolgát

Öntudatlan kinevelsz egy újabb öntudatlan szolgát.

Vagy ha nem lesz senki engedelmes bábja,

A kiközösítés, a társadalom perifériája várja.

De amikor ez a hemzsegő tömeg, ez a „járt úton” képződő forgalmi dugó hozzáfog,

Hogy a falnak szorítva agyon nyomja, akkor talán ő meglátja: nincsenek korlátok.

És a kérdés csupán annyi lesz,

Hogy felfedezésével mihez kezd.