1. Szövetségünk egyértelmű álláspontja szerint a Mazsihisznek a jelen helyzetben nincs dolga sem Köves Slomóval, sem Schmidt Máriával. Ebben a kérdésben a Mazsihisz egyetlen partnere a magyar kormány lehet. A holokauszt emlékezete nem a zsidó hitközségek belvitájának, hanem a teljes magyar társadalomnak az ügye.
2. Köves teljes titokban ment bele egy olyan paktumba, amelyet a holokauszt történelem feldolgozásával foglalkozó legjelentősebb nemzetközi intézmények elutasítottak. Köves Slomó átvette a tervezett intézményt és bejelentették átadásának időpontját. Ez a koncepcióval vitatkozó zsidó szervezetek félretolását, érveik lesöprését jelentő kísérlet - mondván, ha ő rabbiként a nevére veszi a Sorsok Házát, a többiek tiltakozása már úgysem számít. Köves Slomó abból a célból érkezett a Sorsok Házába, hogy a valódi társadalmi és szakmai vitát végleg kikerülhetővé tegye. Ilyen előzményeket követően az őszinte párbeszéd erejében hinni önámítás lenne. 
3. Köves Slomó soha kísérletet sem tett arra, hogy a holokausztra történő emlékezés ügyében egyeztessen a Mazsihisz-szel. Tudományos igénnyel sem ő, sem szervezete ebben a kérdésben soha meg nem nyilvánult. A Sorsok Háza projekt birtokosaként bármiféle párbeszéd szándéka őszintétlennek és álságosnak tűnik. 
4. „…a magyar történelem őszinte és tényszerű feldolgozása, az arra épülő pozitív nemzeti önkép kialakítása nem a zsidó közösség, hanem az egész magyar társadalom feladata. Ezért magának az érdemi kibeszélésnek a szempontjából nagyon káros, ha ez a kérdés a zsidó közösség és a kormány „alkudozásává” silányul. Káros, hogy ha úgy tűnik a Kormány és a zsidók megegyezésén múlik a dolog” – írta néhány esztendeje Köves. Korábbi álláspontját annulálva szembe megy saját korábbi nézeteivel. A felbukkant hatalmi pozíció és a rengeteg pénz elegendőnek bizonyult véleményének megváltoztatásához. 
5. A Mazsihisz független zsidó szervezetként a társadalmi emlékezés fontos szereplője. A magyar történelemben, a magyar zsidó tradíciókban gyökértelen, közösségi bázissal nem rendelkező szervezet ámokfutását nem lehet legalizálni egy virtuális párbeszéd mímelésével.
6. A Bálint Ház korábban már szervezett egy beszélgetést, aminek mindketten résztvevői lettünk volna. A beszélgetést a program indulását megelőző percekben Köves Slomó lemondta, kínos és lehetetlen helyzetbe hozva partnereit, semmibe véve a telt házas közönség (közösség) tagjait. Mégegyszer ilyen helyzetbe nem szeretnénk kerülni.

Az EMIH-hel és Kövessel való foglalkozást a magam részéről szeretném lezárni. Véleményünk a történtekről egyértelmű, azt a jövőben sem fogjuk elhallgatni. Feladataink és felelősségünk fontosabbak a magyar zsidó közösség irányába, mint ebben a méltatlan vitában részt venni. 

A MAZSIHISZ egyház, nem szándéka, hogy a kormány ellenzéke legyen. Nem ellenzék, de nem is alattvaló. A mindenkori hatalom természetes és egyenrangú partnere kíván lenni, ahogy minden más kapcsolatát is az egyenrangúságra építi. A MAZSIHISZ képes és hajlandó a magyar kormánynak segítséget nyújtani minden emlékezetpolitikai kérdésben. Szellemi műhelyeink és nemzetközi kapcsolataink lehetővé teszik, hogy hasonlóan a magyar kormány IHRA elnökségének évéhez, konkrét és hiteles szakmai hátteret biztosítsunk. 

Felelősségünk messze túlterjed saját közösségünk határain. Magyarország jövője a közös zsidó-keresztény értékrend által összetartott, sokszínű és független közösségek együttműködésén, az egymás iránti nyitottságunkon múlik.

A mai helyzetben egy Köves Slomó-Heisler András vita elmaradása tűnik a helyes és legbátrabb döntésnek, akkor is ha az EMIH-et támogató média ennek ellenkezőjét fogja kommunikálni. Érveinket elmondtuk. Érdemi vitára akkor tudunk vállalkozni, ha előtte megkapjuk a kiállítás részletes forgatókönyvét. Azt, amit négy éve kérünk, s amit Schmidt Mária soha nem volt hajlandó átadni.