Az Európai Unió Bírósága két, a közelmúltban közzétett döntésében rámutatott arra, hogy a NAV adólevonási jog megtagadásával kapcsolatos gyakorlata több ponton is a közösségi jogba ütközik. Ez az adóhatóságot az eddigi gyakorlatának megváltoztatására is kényszerítheti - írja a Deloitte közleményében, mivel az áfalevonásnál és az adóellenőrzéseknél is rossz a magyar gyakorlat.

A jelenlegi magyar adóhatósági gyakorlat értelmében egy vállalkozás abban az esetben élhet áfalevonási jogával, ha rendelkezik az áfatörvény és a számviteli törvény előírásainak megfelelő hiteles számlával.

A NAV a számla hitelességével kapcsolatosan rendre vizsgálja, hogy a számlakibocsátók az ügylet teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkeztek-e, illetve gazdaságilag indokolt volt-e alvállalkozók igénybevétele. Amennyiben ez nem állapítható meg, úgy az adóhatóság megtagadja az adólevonási jogot, mert szerinte a számla a számviteli szabályok értelmében hiteltelennek minősül - kezdi a probléma ismertetését a tanácsadó és könyvvizsgáló cég.

Nem most kezdődött

A probléma ráadásul nem is új, mert már 2012-ben az Európai Unió Bírósága több, magyar vonatkozású ügyben is kimondta, hogy az adóhatóság ellenőrzési gyakorlata a közösségi joggal ellentétes. Mindezt hiába tették, mert a vizsgálatok a kritizált szempontok szerint történnek sokszor, eszerint tagadják meg az áfalevonási jogot olyan vállalkozások esetében is, amelyek jóhiszemű eljárásuk ellenére sem tudtak arról, hogy a beszerzéseikkel kapcsolatosan valamelyik beszállító vonatkozásában adókijátszásra utaló tény, körülmény merült fel.

"Még a magyar számviteli szabályokra hivatkozással sem lehet az áfát levonni kívánó vállalkozásokkal szemben több kötelezettséget elvárni, mint amennyit az áfára vonatkozó közösségi szabályozás előír" - idézik a bíróság új döntésekben közölt kommunikációját az adóhatósági gyakorlattal kapcsolatban.

"Az adóhatóság négyből három esetben arra hivatkozással tagadja meg az áfa levonását a vállalkozásoktól, hogy nem igazolható a számviteli szabályoknak megfelelően, hogy az ügyletet a számlát kibocsátó vállalkozás teljesítette. Az Európai Unió Bíróságának döntéseiből az következik, hogy az adóhatóságnak változtatnia kell a gyakorlatán és a jövőben induló adóellenőrzések során más irányú bizonyítást kell majd lefolytatnia" - figyelmeztet a közleményben Harcos Mihály, a Deloitte Legal adóperes csoportjának vezetője.

Mit kell bizonyítani?

A másik hiba, amely fennakadt az Európai Unió Bíróságán, hogy nem hivatkozhat a hatóság adókijátszásra a vállalkozás áfalevonási jogának elvonásakor, hogy a számlakibocsátó az ügylet teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkezett. Miként az sem megfelelő érv, hogy az ügyletek teljesítéséhez gazdaságilag egyáltalán nem volt indokolt további alvállalkozók igénybevétele. Az Európai Bíróság szerint ugyanis ezen tények önmagukban még nem eredményeznek adókijátszást. Bizonyítania is kell a hatóságnak, hogy ezek nem véletlen, hanem szándékosan fennálló körülmények.

Miként azt is kétséget kizáróan bizonyítania kell, ha a vállalkozásnak tudnia kellett volna, hogy a vitatott ügyletekkel a számlakibocsátó által elkövetett adókijátszás részesévé válik. Mindezen bizonyítékok hiányában az adóhatóság nem jogosult a számlabefogadó áfalevonási jogát megtagadni.

"Az adóhatóság jelenlegi gyakorlatával szemben a jövőben várhatóan sokkal nagyobb hangsúlyt fog kapni egy-egy adóellenőrzés során a vállalkozások tudattartalmának a vizsgálata. Enélkül ugyanis az Európai Unió Bíróságának döntései értelmében az adóhatóság nem lesz jogosult a vállalkozások áfalevonási jogának a megtagadására" - összegezte Bereznai Henrik, a Deloitte Legal adóperes csoportjának szenior szakértője. (napi.hu)