– Koncertre készül, rég szerepelt ennyit a sajtóban. Minek tulajdonítja az érdeklődést?

– Nem is értem. Talán hogy vannak a történetemben irracionális, unikális elemek. Neológ zsidó gyerekből anarchista punk, ebből pedig evangéliumi prédikátor.

– Fékezhetetlen undergroundzenészből jámbor hívővé szelídült.

– Méghozzá Xantus János Rocktérítő című filmjének forgatása alatt, kamerák előtt. Ez benne a különleges.

– Régen volt, rengetegszer elmesélte. Mitől érdekes ez még most is?

– Talán mostanra nőtte ki magát olyan történéssé, ami visszamenőleg igazolja ennek a pálfordulásnak a hitelességét.

– A hittől sem lett optimista, legalábbis ami a közéleti témájú dalszövegeit illeti.

– Optimista vagyok, de eléggé untat a napi politika és taszít a politikai kommunikációból napi szinten ömlő, végtelenül átlátszó, tömény hazugság. Ettől persze még vannak politikai és világnézeti elveim.

– A migránskérdésről mit gondol?

– Azt, hogy hibás megközelítés kizárólag humanitárius szempontból vizsgálni a kérdést. Nem csupán arról van szó, hogy kell-e segíteni ezeken az embereken. Ha csak ennyi lenne, én lennék az első, aki megy és támogatja őket. De én is ott voltam annak idején a Keletinél, nézze, itt a felvétel a telefonomon. Azt láttam, hogy ezek közül az emberek közül számosan az öklüket rázzák és borzasztó erőszakosak. Ha valaki nyomorgatott helyzetben segítséget kér egy idegen országban, nem túl elegáns így követelőzni.

– Mire szenvedés, tragédiák és több ezer kilométer gyaloglás után ideérnek, felfokozott idegállapotban vannak.

– Igen. Ugyanakkor a befogadó és a tranzitországokat is sokkolta a megjelenésük és az ezzel előkerülő erőszak-megnyilvánulások, hogy csak a szilveszteri molesztálást említsem. Többször jártam közel- keleti országokban, nem ismeretlen számomra ez a kultúra. Személyesen ismerek palesztinokat, arabokat és elég gyakran ott is így viselkednek. Ennek ellenére állíthatom: nekem egyáltalán nem ellenszenves az arab embertípus, de ezt a mentalitást nem tudom elválasztani a vallásuktól.

– A molesztálást?

– Általában az agresszív viselkedést. Természetesen nem kiterjesztve ezt minden muszlim hitű emberre, de azért nem gondolom, hogy tévedek, ha azt mondom: mindez összefügg a dzsihádról szóló tanításukkal. Már a sokadik terroristáról derül ki, hogy migránsként adott ujjlenyomatot valamelyik határon. Nem hiszem, hogy véletlen lenne.

– Mi következik ebből?

– Az, hogy az egész migránsügy a valós sorstragédiákon túl alapvetően a vallási hódításról szól. Ezt persze a politikusok nagy része fél kimondani. És persze a migránspárti oldal részéről ilyenkor egyből jön a sztereotip kérdés: „Mit is tett a kereszténység az inkvizíció idején a középkorban?” Pedig az inkvizíció áldozatai főleg a hozzám hasonló evangéliumi keresztények voltak. De hozzáteszem: a történelmi kereszténység – tanulva hibáiból – mára megtisztította magát az erőszaktól. Egyébként csak meg kell vizsgálni a két vallás alapszövegét ahhoz, hogy világosan lássuk, melyik tanít erőszakra.

– Muszlim hittudósok ítélték el nyilvánosan az öngyilkos merényleteket, gyilkosságokat és a molesztálást.

– Nagyszerű, ha ideáig eljutottak. De ez csak kisebb részükről mondható el, és ők is főleg azok közül kerülnek ki, akik nyugati országokban élnek. Ehhez viszont nekik is szembe kell menniük a Korán tanításával, hisz abban explicit kijelentések olvashatók, amelyek a hitetlenek leigázására, meggyilkolására szólítanak fel. Például ez: „Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket; és utána vagy [gyakoroljatok] nagylelkűséget, vagy [kérjetek] értük váltságdíjat ─ amíg a háborúság véget nem ér. (...) Akik Allah útján öletnek meg, azoknak ő nem hagyja, hogy tetteik célt ne érjenek.” Csak vessük ezt össze a názáreti Jézus tanításával. Ő azt vallotta, hogy szeresd ellenségedet. Akik viszont a Koránra hivatkozva ölnek, szó szerint idézik annak passzusait. Amúgy én ebben a krízisben, és általában is, a kisember, az áldozatok oldalán állok.

– Pont ezek a kisemberek sínylik meg leginkább a helyzetet.

– Így van. Számomra is fájdalmas azok sorsa, akik ennek a brutális helyzetnek tényleges áldozatai. De a gyilkos terroristákon túl én valami aljas machiavellista hatalmi játékot is sejtek mögötte.

– Ki tehetne érdemben az emberséges megoldásért?

– A nemzetállamok mozgástere szűk és egyre szűkül, miközben a gazdasági alapú birodalmaké nő. Ezért inkább euroszkeptikus vagyok. Természetesen nem az európai értékek, a klasszikus szabadságjogok, a vallás, a sajtó, a gyülekezés, a szólásszabadság szempontjából, mert ebben az értelemben nagyon is szeretem ezt a kontinenst. De azt nem szeretném, ha Európa birodalommá válna, mert azok soha semmi jót nem adtak a kisembernek.

– Ahogy a nemzetállamok sem mindig.

– Ez igaz. De egy nemzetállamban – csak az arányokat tekintve – még mindig nagyobb a lehetősége egy kisembernek a változtatásra, a valóság formálása, mint egy birodalomban. Hisz ott a kisember még kisebb, porszemember lesz. Bár nem vagyok kifejezetten nemzeti gondolkodású, legitimnek tartom egy nemzet védekezését egy nagyhatalom nyomulásával szemben.

– A nemzeti politika el- és kiutasítja a menekülthelyzet tényleges áldozatait, akiket amúgy ön is sajnál.

– Pont az ő érdekükben kellett volna a nagyhatalmaknak és a világméretű szervezeteknek összefogni, hogy a közel-keleti térségben emberséges megoldást biztosítsanak.

– Az EU, Törökország és még számos érintett ország foglalkozik ezzel.

– Ahhoz képest elég nagy impotencia mutatkozik a kérdés megoldásában. És sem hiszem el, hogy a világ legfejlettebb, drón- és egyéb csúcstechnológiával rendelkező nagyhatalmai képtelenek lennének elbánni a terror gócpontjaival.

– A Hit Gyülekezetében mi az álláspont migránsügyben?

– Én most nem a Hit Gyülekezete szóvivőjeként nyilatkozom. De azt gondolom: átfedésben van az általam előbb elmondottakkal. Viszont van egy jó kezdősorom az új lemezen Európával kapcsolatban: „Túl későn hallottuk meg az órát schengeni...”

– Az egyik vidám vasárnapi igehirdetésen egy külföldi szónok arról beszélt, milyen a jó muszlim, hogyan kell hozzá viszonyulni.

– Nem tudom, konkrétan melyik igehirdetésre gondol. Ebben a kérdésben is megfogalmazódtak különböző vélemények. De úgy látom, nemcsak a Hit Gyülekezetében, hanem egyre inkább minden politikai táborban is kezdik belátni a migránsügyben rejlő veszélyeket. Egyébként meg nálunk a politika értelemszerűen nem tabutéma.

– Olyannyira, hogy ön nemrég a No Woman, No Cry dallamára írt No Vona, No Cry című dallal állt a nyilvánosság elé.

– Kétségtelen, hogy Vona Gábort azóta a kisállatszövetség mentoraként ismerhettük meg, de a háttérből most is szól a jobbikos nácik fenyegető pofázása, most épp a Saul fia ügyében. A rendező, Nemes Jeles László frappánsan azt mondta, olyan ez, mintha egy koncertből összevágnánk a nézőtéri köhögéseket, és csak azt hallgatnánk. Csak annyiban vitatkozom vele, hogy ezen a hangversenyen már annyi a köhögés, hogy bezavar a hegedűszólóba. Ezzel kapcsolatban is van egy sorom az új lemezen: „A magányos tömeg ma megint ölni kész...”

– Ilyenek lennénk?

– A többség nem ilyen, de az olyan destruktív, antiszemita figurák pattogását, mint például ez a Novák Előd, azért ne nézzük tétlenül. Én a magam részéről ezzel a dallal is tettem. De ha kell, szemtől szembe is elmondom neki, mennyire el van tévedve. Evangéliumi hívőként ugyanis – ad abszurdum – senkitől se vitathatom el a változás lehetőségét. Nem a kormánypropaganda szól belőlem, amikor azt mondom: ha Orbán nem úgy reagált volna a migránskérdésre, ahogy, akkor nem gyengültek, hanem erősödtek volna a nemzetiszocialisták. Sajnos voltak ugyan kísérletek a Horthy-kultusz felélesztésére, vannak jó megnyilvánulások is, amelyek nem véletlenül találkoznak az emberek igazságérzetével, és ezekre lehet népszerűséget építeni.

– Sikerült is. A Fidesz visszaszerezte korábban elveszített szavazóit.

– Inkább akkor a Fidesz, mint egy vérnáciba hajló szélsőjobbos párt. De, ismétlem, eléggé taszít a napi pártpolitika. Sokkal jobban érdekel, mi van belül az emberben, a kisemberben. Újabban a kispolgárság védelmezőjeként aposztrofálom magam, ami persze félig vicces és fricska is az egykori lázadó múltammal szemben. A lázadás elleni lázadás.

– Pedig a régi Neurotic-szövegek ma is érvényesek

– Sokan a mostani Amen-szövegekben is megtalálják a mély gondolatiságot, szókészletet és a kiérlelt formát, ami nálam szintén tartalmat hordoz. Jelentéssel bír, hogy épp milyen anagrammát, szójátékot használok.

– Korábban is így volt.

– A tehetség adott. A különbség abban áll, hogy ennek a járműnek mi a hajtóanyaga és mekkora a károsanyag-kibocsátása. A Neurotic esetében utóbbi jelentős volt. Szétzüllöttük az agyunkat, whiskyt loptunk a közértben, buliztunk, drogoztunk. Ma viszont a korábban bálványozott énekesek nyomasztó, destruktív szövegeit sem akarom hallgatni, ahogy a magamét sem. Amúgy sosem szerettem a sötét, borúlátó, baljóslatú zenét. Mostanában illik borzalmasan jókat mondani a nemrégiben elhunyt popikonról, pedig nekem éveket vett el az életemből, hogy komolyan vettem.

– David Bowie?

– Ő csak azoknak volt szórakoztató, akikben nem volt túl nagy affinitás az őrületre. Sajnos bennem volt, de Isten segített. Jó pár akkori barátom azonban már kint van a temetőben.

– A drogliberalizáció kapcsán egy interjúban úgy fogalmazott: „A közeljövőben ki fogom hívni egy lovagias vitára a liberális média publicistáit.” Lett ebből valami?

– Küldtem is egy ilyen kesztyűt akkor a 444-es fiúknak, de nem válaszoltak.

– Általában is zavarja a liberális sajtó?

– A szabadság nem zavar. Az igazi bibliai hit is csak szabadon választható és élhető meg. Ezért nem is hihetek abban, hogy az államnak lenne feladata erkölcsi irányelveket adni. Azt viszont fontosnak tartom, hogy lehessen kritizálni a liberális véleményt is.

– Egyik régi számának címe, TV-terror, erős beszólásokkal. Utálja a médiát?

– Ha így lenne, nem adnék interjút, nem lennék jelen a közösségi médiában. A tévé egyébként kicsit kifutó szériának tűnik, az internet sokkal veszélyesebb, mégis használom. Vannak folyamatok, amiket nem tudunk megállítani, még akkor sem, ha nem látjuk, hova vezetnek. A média emberekre gyakorolt hatása beláthatatlan jövőt borítékol. A Z, Zs, W generáció már a poszt-iPhone-ba nő bele, ami ijesztő távlatokat vet fel. De ez nem jelenti, hogy ne kellene és lehetne jól használni a kommunikációs eszközöket.

– Említette, hogy a kisember inspirálja. Mit lát benne?

– A hatvanas évek mozgalmainak negatív toposza a beszűkült kispolgár volt. Én a kispolgárt nem ebben az értelemben használom, hanem a mindennapok védtelen emberéről beszélek. Ezt a kis utolsó önálló entitást kell megvédeni ma számos szörnytől. Az sem zavarna, ha emiatt árulónak tartanának. Szeretem a népszerűséget, ahogy a népszerűtlenséget is. Legfőképpen pedig az igazságot. Ami sokszor népszerűtlen.

– Az Amen a kisembereknek szól?

– Mindenkinek. Teljesen platform- és korosztályfüggetlen. Persze a művészi kifejező eszköztáram azért determinálja a célközönséget. Az Irigy Hónaljmirigy és Fásy Ádám közönsége valószínűleg kevésbé vevő az üzeneteimre, bár sosem lehet tudni. Igaz, a szövegeimet teljesen hétköznapi elemekből igyekszem felépíteni: „Kinek reggelije két vég szalonna, hiába rohan el a szépségszalonba, hogy majd a derekát mérjék havonta...”

– Soha nem éri kísértés a hitében?

– A hitem alapkérdésekben – Isten léte, biblia igazsága és ezekhez hasonlók – soha nem ingott meg. Ez persze nem az én érdemem. És ez nem azt jelenti, hogy homogén boldogságérzet uralja a mindennapjaimat, mert átmegyek nehézségeken. De tudom: Isten létezik és szeret, meg lehet fogni a kezét, mert tényleg van keze. Ha ebből a tapasztalatból indulok ki, az mindent felülír.

– Mi hiányzik az életéből?

– Igazából elégedett vagyok. Persze több pénz és kevesebb gond kinek ne kéne, de nem mindenáron. Jó lenne még kevesebbet foglalkozni bürokratikus ügyintézéssel. Szívesen létrehoznék egy irodát, ami lehetővé teszi, hogy csak aláírjak és teljesen kiszervezzem az ügyintézést. Most épp azon gondolkodom, hogy írok egy kisregényt annak apropóján, hogy biztosítót kellett váltanom. Ugyanis sunyi módon felemelte a biztosítási tarifámat, én meg szépen fizettem, háromhavonta tízezer helyett hatvanezret. Már a harmadik napot kell hivatali ügyintézésre szánnom, és a dandárja még hátravan. A kisregény ezt dramatizálná. Arról szólna, hogy miközben a hős ezzel foglalkozik, lejár a parkolóórája, megbüntetik és ráteszik a kerékbilincset az autójára. Miközben pedig ezzel van elfoglalva, újabb büntetést kap valamiért. A végén börtönbe kerül. Abszurd, hogy ez önmagában is reális helyzet. Ráadásul azt a sok életidegen kifejezést megtanulni, ami mondjuk egy használatbavételi engedély intézéséhez szükséges, önmagában is horror. A posztmodern világ rengeteg olyan tevékenységet alakított ki, aminek az égvilágon semmi értelme, miközben arra kényszeríti az embereket, hogy ezekkel foglalkozzanak. Az állam és a nagy konglomerátumok a munkaidőn felüli intéznivalót ledelegálják a kisember szintjére. A maradék két-három szabad órájában is csak hadd rohangáljon, sorszámot húzzon. Annál kevésbé nyitja ki a száját és annál kevésbé mondja el, hogy ez egy igazságtalan világ.

168ora.hu