De mert nincsenek ilyen eljárások, a mulasztást elkövetőkről nem szabad megfeledkezni.

Természetesen – laikusként –, csupán mormogok, morfondírozom, míg égi és ninivei hatalmak el nem veszik tőlem, tőlünk a morfondírt; szakkifejezéseket sem használok – még akkor sem, ha némelyeket ismerek, vagy legalábbis hallottam róluk.

Hatalommal való visszaélés…

Például az a „törvényalkotási” gyakorlat, amely egyrészt statáriálisnak nevezhető, másrészt rendszeresen – minden bizonnyal aljas indítékból – elmulasztja az érintettekkel való egyeztetést (ráadásul azt hazudja, hogy volt „egyeztetés”), a „kormány” szándékait kifejező előterjesztéseket egyéni képviselői indítványként benyújtva; vagy például sumák „nemzeti konzultációval” eleve meggyilkol minden értelmes, demokratikus vitát.

Joggal, hatalommal való visszaélés az is, ha bizonyos, a „kormánynak” nem tetsző személyek, szervezetek, intézmények megbélyegzése, ellehetetlenítése céljából alkot a hatalom „törvényeket” – de hát az önkényuralom természete ilyen, és nincs a világon önkényuralom, amelynek főkolomposait bíróság elé lehetne állítani az önkény megbuktatása előtt…

Na, már megint… Már megint annyi mindent kellene fölsorolnom, hogy sosem érnék a végére. De már sokszor és sokat soroltam föl, és szerencsére sokan mások, nálam hivatottabbak is.

Szerencsére, de egyelőre érdemi hatás nélkül.

Tehát akkor most nem kezdek fölsorolásba, csak arról szólok, amivel napjainkban okádja le az önkény szerencsétlen, lezüllesztett-lezüllött országunkat.

Erről az ocsmányságról beszélek.

A témáról Vásárhelyi Mária írt egy érdekeset, íme:

Bár nem vagyok jogász, és nem is akarnék jogászkodni, de biztos vagyok benne, hogy amit Soros György arcképével művel a kormány az nemcsak a jó ízlés minden elképzelhető határán van messze túl, hanem jogsértő is.

Ha létezik, márpedig létezik olyan tényállás, hogy visszaélés valakinek a képmásával, akkor azok a hányingerkeltő plakátok, amelyekkel most kitapétázták Magyarországot, bizonyosan ennek iskolapéldájaként szolgálnak. Ezt senki nem köteles eltűrni!

A hatályos jogszabály szerint “visszaélésnek minősül az engedéllyel készült felvétel rendeltetésétől eltérő célú felhasználása vagy adott esetben a nyilvánosságra hozatal módja is, amennyiben például az ábrázolt személy azáltal nevetségessé válik (BH1997. 578.).”

Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány 6.8 milliárd forintot költ el az adófizetők pénzéből arra, hogy belegázoljon egy ember méltóságába, gyűlöletet szítson ellene és nem mellesleg megsértse a hatályos törvényeket.

A bűnöző állam, amely hét éve nem tesz egyebet, mint következmények nélkül kijátssza és megsérti a működésére vonatkozó törvényeket.

Itt olvasható.

Mondtam, laikus vagyok; laikusként föltételezem, hogy képmással való visszaélésért csak az érintett kezdeményezésére indítható eljárás.

• Más a helyzet azonban – gondolom –, ha a képmással való visszaélés alapos okkal gyaníthatóan – nem akarom azt állítani, hogy nyilvánvalóan… – más, súlyosabb, hivatalból üldözendő bűncselekmény része.

Mert az, hogy a hatalom hosszú évek óta gyűlöletkeltő, uszító hecckampányokkal igyekszik félrevezetni, kényszerképzetekkel befonni, hiszterizálni a társadalmat; hogy mindezt közpénzek rendeltetésellenes fölhasználásával teszi;

hogy folyamatos, őrültnek látszó, valójában piszkosul jól kiszámított mocskolódással bélyegez meg – joggal visszaélve „alkotott” „törvényekkel” is! – személyeket, szervezeteket, intézményeket; szóval, ha a hatalom gengszter üzemmódban működik, az jogállamban mégiscsak büntetendő, az eljárás megindítása mégiscsak hivatali kötelessége a rendőrségnek, ügyészségnek, igaz..?

Vagy nem?

De.

Jogállamban.

Ugyan elképzelhető olyan „illiberális jogállam”, amelyben nem. Sőt: „illiberális jogállamban” csak az képzelhető el, hogy nem…

Tehát csak demokratikus jogállamról beszélek. Arról, ami jelenleg hazánkban nincs, de amelyre mint levegőre, annyira szükségünk volna.

Mert hiszen demokratikus jogállamban a hatalom – legalábbis tartósan – nem is viselkedhetnék úgy, mint manapság nálunk.

Ha mondjuk én használnám Orbán képmását arra – rengeteg közpénz elsajátításával –, hogy lejárassam, kinevettessem, meggyűlöltessem, és ezt ő zokon venné, följelentene, az bizony sokba kerülne nekem…

De ha pénteken benyújt valaki egy ellenem irányuló „felségsértési törvényt”, kedden elfogadják – akár visszamenőleg –, akkor még csak följelentenie sem kellene.

• Érdekes: hiszen a Jobbikot is följelenthette volna, de kényelmesebbnek tartotta, ha „törvényt” alkottat…

Hát ha a hatalom teszi ezt akárkinek a képmásával, rengeteg közpénz illetéktelen fölhasználásával (hűtlen kezelésével, netán..?) – az semmi?

Magam laikusként azt gondolom, hogy azon jogsértések dolgában, amelyek miatt magánszemélyek ellen csak följelentésre indulhat eljárás, ha hatalom követi el, ráadásul folytatólagosan, szándékosan, szervezetten (bűnszervezetben..?), hivatalból kellene vizsgálódni. Olyan jogsértésekre gondolok itt, amelyek alkalmasak a társadalom dezinformálására, dezintegrálására: hisztériakeltésre, gyűlölködés szítására, például antiszemita indulatok fölerősítésére…

Távol álljon tőlem annak föltételezése is – máskor már megtettem, de most nem akarok ilyesmire vetemedni –, hogy a „kormány” szándékosan korbácsolja föl a rasszista indulatokat. De hogy fölkorbácsolja, az kétségtelen: elegendő belenézni a kormánypárti „terrormédia” anyagaihoz fűzött, általában „kormánypárti” kommentekbe. De közterületen is látszik már:

Forrás: gepnarancs.hu

• Szóval: nem kellene eljárást indítani a hatalom bizonyos ismeretlenjei ellen – legalábbis gondatlanságból elkövetett közösség elleni uszítás miatt..? És közösségen ez ügyben nem csak zsidókat kell ám érteni: minden magyart, aki demokrata.

Ja, hogy ilyen tényállás nincs is? Nagy kár…

Mert az, hogy körberagasztották az országot Sorost rágalmazó, őt lejáratni, megbélyegezni, meggyűlöltetni szándékozó plakátokkal; meg az, hogy egy kurva meccset nem nézhetek a televízióban úgy, hogy közben ne „tájékoztassanak”

a „kormány honvédő tevékenységéről” és Soros meg bandái ártánykodásáról; és az, hogy évek óta megy ez a műsor – szóval mindez nyilván nem veti föl – legalábbis megalapozottan nem – annak gyanúját, hogy a hatalom szándékos bűncselekmények sorozatát követi el…

Nem igaz?

De.

Mindaddig „igaz”, ameddig ez a hatalom meg nem bukik. Mert ahogy föntebb roppant találóan megjegyeztem: nincs a világon önkényuralom, amelynek főkolomposait bíróság elé lehetne állítani az önkény megbuktatása előtt…

gepnarancs.hu