Néma csend, a gyerekek zavartan néznek maguk elé. Pár perc múltán Imike jelentkezik: - Azt nem tudom megmondani, ki volt, de biztosra veheti, hogy én nem! Most ártatlan vagyok!

A szaktanácsadó felháborodva fordul a tanárhoz: - Ez felháborító! Maga mit szól ehhez?

A tanár mentegetőzve mondja: - Nézze, Imike nem túl jó gyerek, de őszinte. Ha azt mondja, nem ő volt, akkor én hiszek neki!

A szaktanácsadó dühösen kirohan a teremből, és megy az igazgatóhoz: - Már megbocsásson, de az Ön iskolájában a gyerekek nem tudják megmondani, ki rombolta le Jerikó falait, és ami még rosszabb, a tanár se!

Az igazgató felhorkan: - Nézze, a gyerekeket nem ismerem mind személy szerint, de a tanáraimban megbízok! Ha egyikük azt mondja, hogy nincs közük hozzá, akkor én hiszek nekik!

A tanácsadó kétségbeesésében felhívja Hoffmann Rózsát. Amikor elmondja a tapasztaltakat, az államtitkár asszony csitítani próbálja: - Nem ismerem az összes igazgatót, de ha ekkora a probléma, akkor azt gyorsan meg kell oldani! Kérjen három árajánlatot vagy írjon ki egy tendert, és hozassa rendbe azt a nyamvadt falat, ha ennyire fontos!