A szigetelés előtt meg kell vizsgálni, hogy milyen felületeknél szökik el a megtermelt hőenergia. Itt a legcélszerűbb egy hőkamerás vizsgálatot rendelni. Amennyiben födémet, tetőt kell szigetelni, fel kell mérni, hogy volt-e korábban szigetelés, a rossz állapotú szigetelőanyagot el kell távolítani, vagy javítani. Amennyiben nem is volt szigetelés, nézzük meg, hogy milyen anyagból van a födém. Monolit vasbeton-födém esetében akár mi magunk is elvégezhetjük a szigetelést üveggyapot vagy kőzetgyapot paplan kiterítésével. Ám fafödémnél, komplexebb betonfödémnél (sok gépészet fut a padláson, kémények, flikk-flakkok árnyalják a képet stb.) sokkal jobban járunk a fújható szigeteléssel. Ugyanez a helyzet a tetőtér szigetelésével, vagyis a tetőszigetléssel. Ebben az esetben is a fújható szigetelés fog a segítségünkre sietni. Előnye, hogy minden rést kitölt, nem keletkezik hulladék, gyorsan és hatékonyan tudják szigetelni vele a szakemberek az épület kényes, nehezen elérhető részeit is.

A tető és a födém mellett fontos a homlokzat szigetelése, ezt a legokosabban polisztirol táblákkal tudjuk megvalósítani. A homlokzati szigetelés is elég összetett feladat, csak akkor fogjunk hozzá mi magunk, ha van szakképesítésünk, különben hőhidakat, vizesedést, penészedést kaphatunk cserébe a lelkes amatőrmunkáért.

Cseréljük le a nyílászárókat!

Persze csak akkor, ha szükség van rá. A megfelelő hőszigetelés mellett elengedhetetlen ellenőrizni a nyílászárók állapotát. Ha az ajtók, ablakok elkorhadtak, rosszul záródnak és nem lehet egy egyszerűbb javítással segíteni rajtuk, cseréljük le modern, jól záródó, háromrétegű üvegszerkezettel épített ablakokra, ajtókra. Fából, műanyagból és alumíniumból is találunk tetszetős profilt, ár-értékarányban talán a modern műanyag nyílászáróval járunk a legjobban. A lényeg, hogy minőségi vasalattal, üvegszerkezettel és profillal felszerelt nyílászárókkal tudjuk elérni az energetikailag üdvös hatást.

Korszerűsítsük a fűtéstechnikát!

A hőszigetelés és a nyílászárók mellett a fűtéstechnikát is korszerűsíteni kell ahhoz, hogy kevesebb káros anyagot küldjünk a természetbe míg az épületet felfűtjük, melegen tartjuk. A meglévő gázkonvektorokat érdemes lecserélni és gázcirkóval fűteni a házat, az elavult gázcirkót is lecserélhetjük kondenzációs gázkazánra. Mind a két esetben csökkentjük a károsanyag-kibocsátást (persze ha ez a korszerűsítés összhangban van a szigeteléssel és a szükséges nyílászáró-cserével). A gázáremelkedés miatt a biomasszával, vegyes tüzeléssel történő fűtés is lehet megoldás, ám ez nem számít a legkörnyezettudatosabb megoldásnak, hiszen a fatüzeléssel, széntüzeléssel szintén jelentős mennyiségű károsanyag kerül a levegőbe. A napelem telepítés aranykorában (értsd. 2022. október 31. előtt) a korszerű elektromos fűtés egyszerre számított környezettudatos és megtérülő beruházásnak, ma már ebből a környezettudatosság maradt.

Komposztáljuk a szerves hulladékot, használjuk tudatosan az ivóvizet, esővizet, szürkevizet

Elképesztő mennyiségű hulladék keletkezik egy háztartásban, viszont a jó hír, hogy ennek jelentős részét mi magunk újrahasznosíthatjuk. Ez pedig a szerves anyagok komposztálása. A komposztálás egy ősi módszer, de a jelenkor emberének is érdemes élnie vele, ha saját kertünk van, akkor kihasználhatod a komposztálás további előnyeit: egy jól karbantartott komposzttal javíthatjuk a talaj minőségét, és kiváló tápanyagot biztosíthatunk növényeinknek. Ha nincs saját kertünk, akkor is komposztálhatunk, a kis komposztálóból lecsapolható folyadékot egyszerűen felhígítjuk vízzel, és máris tápanyagban gazdag öntözővízzel locsolhatjuk szobanövényeinket.

A modern megoldások mellett érdemes néhány energiatakarékossági tippért visszanyúlni nagyanyáink, dédapáink módszereihez. Ha kertünk van, ne a csapvízzel locsoljunk, hanem kútvízzel, esővízzel. Az esővíz gyűjtéséhez csak néhány víztárolót kell beszereznünk. A klímaváltozás miatt szélsőséges a csapadék eloszlása. A száraz heteket, hónapokat nehezen kiszámítható módon váltják a bőséges esők, záporok, zivatarok. A hirtelen, nagy mennyiségben lehulló csapadékot nincs módja a kiszikkadt vagy leviakolorozott, leaszfaltozott talajnak felszívnia, ezért a korábbi csapadékviszonyokra kialakított vízelvezető rendszerek túlterhelődnek, telítődnek a víztározók, a víz kimossa, rongálja a talajt, az épített terepeket. Ez ellen az egyik leghatékonyabb védekezés, ha a tetőről lefolyó esővizet összegyűjtjük és a szárazabb időszakban elöntözzük. De nem csak az esővizet hasznosíthatjuk, hanem a háztartásban keletkező szürkevizet is. A szürkevíz az a víz, amit már egyszer használtunk (pl. kézmosásra, fürdésre), nem lehet meginni vagy főzni vele, de mivel nem tartalmaz ürüléket (utóbbit fekete víznek nevezik), nem számít szennyvíznek sem. A használt vizet vagy szürkevizet sok területen lehet hasznosítani. Az elnevezés nem a színére utal, hanem a víz minőségét jelöli. A szürkevizet lehet használni takarításhoz, vécéöblítéshez, megfelelő szűrés után pedig akár öntözéshez is. Nem mindegy azonban, hogy melyik szürkevízről van szó. A mosakodás, kézmosás után keletkező szürkevizet akár szűrés nélkül is lehet használni például dísznövények öntözésére. Azonban a mosogatás során a zsírok, egyéb szennyeződések miatt már komolyabban meg kell szűrni a vizet, mielőtt megöntöznénk vele a növényeinket.

Legyünk tudatos autóhasználók!

A legtöbb ember ma az idő és a pénz szorításában úgy próbál evickélni, hogy lehetőleg mindenhová autóval megy. Nem kell várni a tömegközlekedésre, gyorsan és hatékonyan el lehet érni a célunkat, ráadásul összes is lehet kötni a különböző tevékenységeket. Amint beáll a dugó és csak araszolgatunk a benzingőzben, rájövünk, hogy nem feltétlenül járunk jól az autóval. Próbáljuk meg tudatosan csak akkor használni az autónkat, ha valóban szükségünk van rá, egyéb esetben pedig gyalogoljunk, tömegközlekedjünk, biciklizzünk. Jelentősen fog csökkenni az ökológiai lábnyomunk, ráadásul szociálisan több élményben lesz részünk, mintha minden egyes ügyünket autóval intéznénk.

A tudatos autóhasználat mellett fontos, hogy tudatosak legyünk a vásárlásban is. A kapitalizmus a mindennapjaink részévé vált, minden arra predesztinál bennünket, hogy vásároljunk, költsünk, legyen szükségünk dolgokra, amelyeket, miután megvásároltunk, nem is biztos, hogy használni fogunk. A felesleges holmikkal aztán valamit tenni kell: tárolni, eladni, kidobni, továbbajándékozni. Egy csomó energia és hulladék keletkezik ezeknek a folyamatoknak a menedzselése közben. Az életminőségünk akkor javul, ha az energiáink jelentős részét olyan tevékenységekre fordítjuk, amiből aztán töltekezni tudunk vagy ami valóban hasznos a számunkra.