Holnap vajon ki következik a jogsértésekben?
A jogállami normák nem arra vannak, hogy bosszantsák Orbán Viktor, hanem arra, hogy törvény előtt mindenki egyenlő lehessen, és hogy kirajzolódhasson egy jól felépített rendszerből: az egyenlő bánásmód és az egyenlő méltóság elvének érvényesülése alapvetés. Ezek azok a gondolatok, amelyekről a korai Fideszt figyelve, bármely választó azt hihette, kitörölhetetlenek a narancsos fiatalok fejéből. Csakhogy eltelt három évtized, és – minden jel szerint – a miniszterelnök éppen ugyanúgy nem érti a jogállam fontosságát, mint azok, akik ellen 1989-ben harcolt
A kép illusztráció! - Forrás: MTI
Orbán Viktor most már nyílt támadást intéz társadalmi csoportok ellen. Az év eleji sajtótájékoztatóját követően, roma polgárjogi harcosok azt kezdték el mondani – teljes joggal – „menekültek most nincsenek, most következünk mi, cigányok”. Eddig volt a kabinet kommunikációjában némi köntörfalazás, de a szegregáltan oktatott gyöngyöspatai diákok kártérítésével kapcsolatosan tett nyilatkozata teljesen egyértelművé teszi: ledőlt egy újabb fal. A miniszterelnök vagy nem érti, vagy nem akarja érteni a törvény előtti egyenlőség követelményének nem teljesülése esetén kiszabott büntetés mibenlétét. Utóbbi eset, súlyos politikai hiba, évekre betonozza be a társadalmi feszültségeket, amik keretében nincs fejlődés.
Október 13. óta a kormánypártok leginkább az ellenzéki politikusok elleni hangulatkeltéssel operáltak, nem találták meg a saját hangjukat abban a világban, amelyben számos településen ellenzékbe kényszerülve kell tovább dolgozniuk. Ezzel nincs baj: a vereség utáni újjá szerveződés sokáig eltarthat, csakhogy a Fidesz-KDNP nem azon dolgozik, hogy rájöjjön, mit rontott el, hanem éppen azokban a kérdéskörökben erősít rá az eddig is elhibázott politikára, amelyek összetörték ezt a társadalmat.
A gyöngyöspatai romák elleni, vagy a börtönkörülmények miatt kártérítést kapott elítéltek elleni hangulatkeltés annak előszele, hogy a kormány azokra a szavazatokra fog ráhajtani, amelyeket számos történelmi bűnt elkövető vezető is használt: a legelesettebb, legfeszültebb, legdühösebb rétegre. Nem arról kívánok most értekezni, hogy a kártérítést meg kell fizetni, mert ez alapvetés.
A Nemzeti Együttműködés rendszere milliók számára a nyomorral és az igazságtalansággal egyenértékű
Orbán Viktor, ahelyett, hogy szembenézne a torszülöttel, amit a NER keretein belül létrehozott, milliók mélyszegénységével, mély társadalmi szakadékkal, fulladozó közszférával és elszegényedő vagy elvándorló közalkalmazottakkal, most a rendszer kárvallottjainak szavazataira fordult rá. Nem csodálom: a választásra jogosultak, közülük is kitesznek legalább hárommillió embert, és – ezt már megtanultuk a Fidesztől – a szavazat, számukra, darab-darab. Nincsenek elvek, nincs szándék arra, hogy az ország igazodjon a globális trendekhez, nincs szándék arra, hogy megtaláljuk a helyünket a IV. ipari forradalomban… arra van szándék, hogy 2022 után is folytatódhasson a jelenlegi kormány hatalomgyakorlása. Hogy közben ebben hányan mennek tönkre az annyiszor becsapott magyarok, az a kormányfőt nem érdekli.
A világ szerencsésebb felén régen rájöttek már, hogy a hátrányos megkülönböztetés nem pusztán annak rossz, akit megkülönböztetnek, de a többségi társadalomhoz tartozóknak is. Egy töredezett közösségnek nincsenek közös céljaik, nincsenek közös kezdeményezéseik, mindenki a túlélésre hajt, a kirekesztettek a ki nem rekesztettekre dühösek, a kirekesztők pedig fordítva. Ezzel azonban már újra is termelték a turáni átkot, miközben hosszú ideje látszik, hogy ennek az országnak az a legnagyobb baja, hogy István és Koppány változatlanul marakodnak rajta, mert nem jönnek rá, hogy közösen már ezer évvel ezelőtt is többre juthattak volna.
Egy felelős kormányfő nem emeli fel a szavát akkor, ha az állam jogsértést követett el emberek ellen, és emiatt kártérítést kell fizetni a kárvallottaknak. Egy felelős kormányfő ilyen esetben vállalja a felelősséget, akkor is, ha ő maga még hírből sem hallott a jogsértésről, amikor az történt, csak azután, hogy megtörténtek a feljelentések, később pedig az ítélethirdetés. Egy felelős kormányfő arra teszi fel a napjait, hogy az általa vezetett kormány a társadalom mind több tagja számára biztosítani tudja az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elveit, nem pedig arra, hogy a százszor megtaposottakhoz forduljon szavazatért, amikor már sokan elfordultak a rendszerszintű igazságtalanságoktól.
Szorult és szánni való helyzet, amit a társadalom tagjai bánnak
A kormányfő most már abból kíván szavazatokat szerezni, hogy az elmúlt évtizedben olyan rendszert épített ki, amely nem képes garantálni a lehető legtöbbek boldogulását, és amely erre nem a társadalmi szolidaritást, hanem a különböző csoportok közti feszültség kiélezését kínálta megoldásként. Ebbe előbb-utóbb az is tönkremegy, aki korábban nyeregben érezte magát. És van ezzel még egy nagy probléma. A jogállami normák semmibevétele nem pusztán azt jelenti, hogy a legelesettebbektől el lehet vitatni bármit, hanem azt, hogy sosem tudhatjuk: a mi társadalmi csoportunk melyik napon kerül majd sorra, hogy bennünket is megtapossanak.
A tűzzel játszik, aki miniszterelnökként központi üzenetben mondja ki a jogállami normák semmibevételét. Ez a tűz pedig nem csak a jelent, de a jövőt is felperzseli. Mert Orbán Viktorral nem az a probléma, hogy alapvetően máshogyan képzeli el ennek az országnak a jövőjét, mint a nyugatos demokraták, hanem az, hogy a hatalom megtartásáért bármikor kész volt évtizedes rombolást véghezvinni a társadalomfejlődésben. A legrosszabb pedig az, hogy a kormányfő már rég nem lesz a helyén, amikor ez a társadalom még mindig ezekből a sérülésekből próbál majd felgyógyulni.
