Az orosz karácsony eltérő időpontja miatt egyikünknek sem kell feláldoznia a családi karácsonyt, szándékosan írtam orosz és nem ortodox karácsonyt, azért mert például a román ortodox karácsony egybe esik a mienkkel.

Az ünnepek folyamatos programokkal telnek, melynek során 26-n mindig felfedezünk egy várost. Így jutottunk el idén Vácra. A várost rendszeresen látogatom, mert egy igazi Duna menti gyöngyszemnek tartom. 

Azt természetesen tudomásul vette ötfős csapatunk, hogy ebben az időszakban nehéz kávéhoz  vagy étterembe jutni, azonban kárpótolt a jégpálya körüli borkimérések, kürtöskalácsosok és a jurta körüli miliő. Kellemes jó hangulat volt a téren, emberek egymással beszélgettek, a kutyások természetesen külön csapatban figyelték az állatok játékát. A mi Golden retrieverünk is hatalmas játékban volt egy pitbull szerű egy éves kutyával. A bor a kávé és a kürtöskalács elfogyasztása után úgy döntöttünk, hogy megnézzük a nevezetes Váci Dómot.

Oroszul beszélgetve haladtunk, amikor mellénk ért egy jól öltözött ötfős, vélhetően család, egy a nyolcvanas éveiben járó hölgy egy hatvanas éveiben járó férfi, egy fiatal pár és egy tíz év körüli gyermek. Mikor mellénk értek az idősebb férfi jól hallhatóan és kellő határozottsággal odaszólt, „beszélj a nyelvünkön, te migráns”. Szabályosan sokkolódtam, először találkoztam ezzel a végtelen primitív, sehova sem vezető, undorító megnyilvánulással. Barátom és a felesége észrevette, hogy valami kellemetlen történt, de én megnyugtattam őket, hogy valamit félre értenek.

Talán két hete hallottam egy történetet, arról, hogy négy barát a nyáron elment és bejárta a nagy kéktúra útvonalát és a falvakban, valamint azok környékén folyamatosan rájuk hívták rendőrséget, mert migránsnak vélték őket. Akkor azt gondoltam, hogy túloz a mesélő, ilyen ebben az országban nem történhet meg, azonban most már tudom, hogy ez az idegeneket gyűlölő bunkó kultúra a nép egy részének sajátja lett.

Végtelenül sajnálom, hogy az est éppen Vác városában történt, ahol él és dolgozik az általam nagyra tartott Beer Miklós püspök úr, aki kivételes egyéniség és a keresztény hit értő tudója és tudósa, valamint az egyetemes keresztényi szeretet határozott képviselője. December 26-án délután négy körül megértettem, hogy a püspök úr mekkora fába vágta a fejszéjét és a butaság milyen mérhetetlen méretével áll szembe, úgy, hogy a püspök társai élén az Esztergomi Érsekkel a jelenlegi kormány politikai Erzsébet- utalványaiért, sunnyogva, csendben mantrázzák az aktuális politikai üzeneteket!

Egyszer talán normális ország lesz Magyarország!