Hogy mi tette Lajosunkat vonzóvá kormányzó párt szemében, rejtély.

Kulturált viselkedéséhez már csak műveltsége mérhető, amivel nem dicsértük meg. Arról az emberről beszélünk, aki a ruandai mészárlás konfliktusát legfeljebb is a Hotel Ruanda című – egyébként nagyon is ajánlott filmből – ismeri. Így aztán a „huti-tuszu” sem annyira nyelvbotlás, mint teljes tájékozatlanság a témában.

Ez az ember eddig egy kifejezetten nyugdíjas állást tudhatott magáénak a párton belül. Frakcióvezetőként sok vizet – a sűrűn hangoztatott égbekiáltó baromságokon kívül – nem zavart. Eddig ugyanis a jelek szerint munkaköri feladata nem volt több, mint kényszerű hallgatóságának végletes lefárasztása.

A történet a hvg Kósának feltett, politikai terveit firtató kérdésével kezdődött, amit utóbbi a lap állítása szerint viccel próbált elütni, később azonban visszahívta munkatársukat és megerősítette, hogy nem marad tovább frakcióvezető.

Orbán Viktor valamely kifürkészhetetlen indíttatásból a Modern Városok Program felügyeletére kérte fel tárca nélküli miniszteri minőségben.

A hírt olvasva különösen nehéz nem arra gondolni, hogy e lépés lényege kívül helyezni Kósát a figyelem középpontjából. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy miniszteri minőségében semmilyen lényegi felelősséget nem bíznak hősünkre.

A 444 a kormányinfó nevű nívótlan operettjének bonvivánját, Lázár Jánost is idézte e kényes ügyben:

„Kósa Lajos kiváló frakcióvezető, ahogy kiváló polgármester is volt. Ha Orbán Viktor a választás előtt, vagy a választás után arra kéri Kósa Lajost, hogy legyen a kormány tagja, azt én jó döntésnek tartanám. Nagy tisztelője vagyok Kósa Lajosnak.”

És nem röhögte el magát. Igaz, mi sem.