Középkori feljegyzések segítségével jósolhatnánk meg a jövő nagy napviaharait
Szakértők szerint a középkori japán és kínai irodalomban olyan űridőjárási jelenségeket írnak le, melyek segíthetik a jövő veszélyes napviharainak előrejelzését. - írja a 24.hu.
Forrás: 24.hu
Bár a napkitörések komoly zavarokat okozhatnak a Földön, fizikai nyomokat nem nagyon hagynak. Éppen ezért a történelmi feljegyzések fontos eszközök lehetnek a jelenségek megértéséhez.
A középkori Ázsia szerzői olyan eseteket írtak le, melyeket napjaink tudósai közvetlenül nem tudnak tanulmányozni. A 10-14. században két munka is született, a Meigecuki, azaz A tiszta Hold feljegyzése, illetve a Szong Si, vagyis Szong története, melyeket a japán szakemberek most alaposan megvizsgáltak.
Iszobe Hiroaki, a Kiotói Egyetem munkatársa és a kutatócsapat tagja szerint az irodalom és a fák évgyűrűinek elemzésével, illetve az űr tanulmányozásával sikerült tiszta mintát megfigyelniük a naptevékenységben és a csillagászati jelenségekben.
Mivel manapság az elektromos infrastruktúra már igen fejlett, egy nagyobb napkitörés globális problémát is okozhat. Éppen ezért az események előrejelzése kiemelten fontossá vált az utóbbi időben.
A Meigecukiban a szerző, Fudzsivara no Teika arról számol be, hogy
vörös és fehér párát látott az ég északi és északkeleti részén 1204. február 21-én és 23-án éjszaka.
A szakértők úgy vélik, ez egy Földet elérő mágneses vihar jele volt.
Ezzel nagyjából egy időben a Szong Siban egy hatalmas napfolt megfigyelését is rögzítették. Ebben a korszakban a szakértők legalább 10 olyan leírást találtak, amelyek meghosszabbodott sarki fényről számoltak be.
A kutatók később fákban vizsgálták meg a dátumokhoz tartozó évgyűrűket, és sikerült is kimutatniuk a szén 14-es izotópjának csökkenését – ez pedig a megnövekedett napi aktivitás jele.
A dokumentumoknak köszönhetően a szakértők képesek voltak kialakítani egy kronológiát az űridőjáráshoz.
Egy hatalmas napvihar ma megzavarhatná a műholdak, a GPS-ek, az internetet és egyéb kommunikációs rendszerek működését. Az utolsó jelentősebb eset még 1859-ben történt, ez volt az úgynevezett Carrington-esemény. Bár a 19. század közepén még nem volt jelentős elektromos infrastruktúra, a napkitörés így is komoly problémákat okozott, a távirati hálózat több helyen is megsérült.
Mivel a tudósok egyelőre nem tudják pontosan megjósolni, mikor is jön a következő jelentősebb napvihar, minden lehetséges eszközt segítségül hívnak. A japán kutatók következő célja az, hogy egyéb történelmi dokumentumokat is megvizsgáljanak, hátha sikerül újabb érdekes leírásokat találniuk.
A módszernek köszönhetően a jövőben talán könnyebbé válik majd a Nap veszélyes aktivitásának előrejelzése.
(Science Alert)
