Latin-Amerika hat irodalmi Nobel-díjasa
Ha valakitől azt kérik, hogy mondjon egy Nobel-díjas latin-amerikai írót, akkor vajon kit fog mondani?
Valószínűleg Gabriel García Márquezt. A 2014-ben elnetnyt kolumbiai író egy irodalmi őstehetség volt, és leghíresebb regényei, a Száz év magány és a Szerelem kolera idején az egész világon rabul ejtették az olvasókat.
Latin-Amerika azonban tele van nagy irodalmi tehetségekkel, úgyhogy összeszedtük azokat az írókat a térségből, akik megkapták a tekintélyes díjat, és nyomot hagytak az irodalomban.
Gabriela Mistral, Chile (1945)
Az 1889-ben, Chilében született Lucila Godoy y Alcayaga tanárnő volt, aki egy tragikus szerelmi kapcsolata után kezdett verseket írni. Első kötete, A halál szonettjei 1914-ben jelent meg.
Ő volt az első latin-amerikai, aki elnyerte a díjat. A Gabriela Mistral szerzői nevet használta, így tisztelegve két kedvenc költője, Gabriele D'Annunzio és Frederic Mistral (aki 1904-ben kapta meg a Nobel-díjat) előtt.
Miguel Ángel Asturias, Guatemala (1967)
A költő, író és diplomata Asturias 1966-ban megkapta a Szovjetunió Lenin-békedíját. Egy évvel később odaítélték neki az irodalmi Nobel-díjat is.
Regényeiben az őslakos kultúrát mutatta be, elsősorban a hazájában, Guatemalában élő majákét, és ezek a művek egyúttal társadalmi tiltakozások is voltak. Az egyik leghíresebb regénye, az Elnök úr egy kegyetlen diktátor korát ábrázolja.
Pablo Neruda, Chile (1971)
García Márquez egyszer "minden nyelven a 20. század legnagyobb költőjének" nevezte. A chilei költő, akinek igazi neve Neftalí Ricardo Reyes Basoalto volt, állítólag zöld tintával írt, mert ez a szín reménnyel töltötte el.
Írásai között találunk erotikától fűtött szerelmes verseket, szürrealista darabokat, hosszú történelmi témájú költeményeket és politikai kiáltványokat is.
Gabriel García Márquez, Kolumbia (1982)
A misztikum és a realizmus álomszerű ötvözéséről híres García Márquez termékeny írói karrierjét újságíróként kezdte.
Mesterművével, a Száz év magánnyal nemzetközi irodalmi sztárrá vált, és 1982-ben megkapta a Nobel-díjat. A regény a Buendía család történetét meséli el egy kitalált faluban, Macondóban, ami Kolumbia karibi partvidékén van, ahol García Márquez született és nevelkedett.
Octavio Paz, Mexikó (1990)
Az 1914-ben Mexikóvárosban spanyol és őslakos mexikói családban született Paz pályafutása tizenéves korában kezdődött, és első verseskötete 1933-ban jelent meg. Hatással voltak rá a modernista és szürrealista mozgalmak. Művei között találjuk A magány labirintusát (1950) és a Napkövet (1957), amelyek Mexikó azték örökségét tárják fel, valamint azt, hogy mit jelent magányosnak lenni.
Mario Vargas Llosa, Peru (2010)
A 2010-es díjazott sokszor a perui politikát emeli be a regényeibe, és 1990-ben sikertelenül még az ország elnöki posztjáért is indult.
Amellett, hogy regényeket ír, az idén 80 éves Vargas Llosa több évtizede újságíró, esszéíró és drámaíró is. Legfrissebb regénye, a márciusban megjelent Öt sarok az 1990-es évek perui politikájáról és újságírásáról mond kritikát.
Forrás: World Economic Forum
Fordította: Latin-Amerika Társaság