Nem kevésbé nehéz továbbá eldönteni azt sem, hogy egy-egy ominózus jelenetet látva káromkodjon az ember, vagy a helyzet abszurditásán nevessen.

A tegnapi ünnepség – amennyiben beszélhetünk ilyenről – nem volt több a történések tükrében, mint a kormány erőszakos voltának önigazolása. Másfelől ismételten bebizonyosodott, hogy milyen hamis kép alakult ki a hírközlésről hazánkban. Valamiért sokan úgy vélik, kötelességük birokra kelni azokkal, akik nem „a Viktor” istenítésére szerződtek.

Megbízható forrásokból kiindulva 3-4 ezer ember volt kíváncsi Orbán Viktor a Terror Házánál tartott beszédére.

Bármilyen hihetetlenül is hangozzék, két idős ember érezte magát az egyébként erősen vitatott erkölcs magas oszlopának és nekirongyolt a 24.hu munkatársának. Félreértés ne essék, nem súlyos atrocitásról beszélünk, sokkal inkább egy túlbuzgó lelkesedés riasztó, ámde hatástalan megnyilvánulásáról.

Sokkal riasztóbb az üzenet, amit a gesztus közöl. Azt tudtuk eddig is, hogy az ország lényegében ketté szakadt. Az ennél is riasztóbb hír az, hogy a realitás szikrájával megvert oldal nyögi az elmebaj uralmát.

Szerencsére a Fidesznek egyelőre komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy tíz millió ember sorsa felől dönthessen. Így az ilyen atrocitások számának növekedése várható a következőkben.

Adja magát a kérdés, hogy ilyen embereket honnan szalajt a kormány?

Részben erre a költői kérdésre felelve érdemes megnézni, milyen buszok jelentek meg a városban. Mit kereshettek a felcsúti Puskás Akadémia és más sportklubok buszai Budapesten? Sportesemény lenne, amiről nem tudunk? Aligha.

Persze nem állítjuk, hogy túl messziről kellett volna a két renitenst toborozni.