h i r d e t é s
Nem teljesen tiszta, hogy Bencsik András mennyiben tartja szem előtt hangoztatott hivatását, amikor lényegében annak alapelveit elárulva próbálja jó szemben feltűntetni a kormány érdekeltségeit. Mint újságírónak éppen az igazságot kéne felfednie és nem elfednie.
Legalábbis, amíg azok kellően kényelmesek számára. Persze vannak kivételek, ahogy mindig, amiket a Fidesz szeret rugalmasan kezelni – különösen, ha imádott szektavezérükről van szó. A miniszterelnök Garancsi-féle „reptetése” továbbra is téma a Parlament előtt.
Meglehetősen fonák kijelentés egy olyan kormányzat felelős pozícióban tevékenykedő politikusától, akinek főnöke a pszichózis egyértelmű és félreismerhetetlen jeleit produkálja. Sőt ez sem elég, fiatal pályakezdő politikusként Orbán interjúban viccesnek szánt megjegyzésként állította, hogy van némi skizofrén hajlama.
Ami nem is csoda, ha azt vesszük, hogy a gyér külügyér minden elképzelhetőt elkövet annak érdekében, hogy keményfiú képét keltse. Persze csak magyarul ekkora a szája, mert elég volna csak egyetlen szembesítés és emberünk fülét farkát behúzva sompolyogna el.
Hiába, a jól megtömött zsebeket meg kell szolgálni. Zsíros pozíciójában Gulyás Gergely kényelmesen elterpeszkedve sem feledheti, hogy csak addig élvezheti luxusát, amíg miniszterelnöke kedvéért mindent elkövet. Ebbe beletartozik az is, hogy a legkínosabb lebukásait is úgy kommunikálja le, mintha az a legnagyobb rendben lenne.
És ilyenkor nehéz félremagyarázni, az elhangzottakat. Persze ez sosem jelentett akadályozta meg kormányunkat abban, hogy valami sosem látott ellenség, ezúttal nyilván Soros György ármánykodásáról hablatyoljon, amit egyre fogyatkozó – de így jelentős számú – híveik készséggel elhisznek.
Amivel némileg szembemegy a bevett retorikával, hiszen tudjuk jól, hogy Brüsszel minden gonoszság forrása. Legalábbis Orbán szerint. És ha már itt tartunk, Kövér László is többször adott hangot annak a véleményének, miszerint Magyarországot „ki kellene vezetni az Európai Unióból”.
Ennyit a rettegett kétharmadról. Adja hát magát a kérdés, hogy amennyiben a Fidesz szavazótáborának józanabbik fele is tisztában van azzal, hogy pártjuk úgy hazudik, ahogy Arthur Rubinstein zongorázik, ugyan miért tartanak ki hiteltelenné vált pártjuk mellett?
A nemzet – de inkább Orbán Viktor – hőn szeretett pénztárosa új oldaláról mutatkozott be. Igaz, nem teljesen önszántából. Az egyébkent nem ritkán éles társadalomkritikát megfogalmazó kiállításon bújt(atták) Superman szűk harisnyájába a gázszerelő géniuszt, akinek neve mostantól nyíltan is: Stróman.
Ezzel lényegében megmutatta, mennyit ér pártja szemében a többség akarata. És ha belegondolunk, hogy volt valaha – nem is olyan rég – egy érvénytelen népszavazás, amire hivatkozva a kormány megtagadta néhány háború elől menekülő ember fogadását, rögtön megértjük, mennyire nincsenek kormánypárti politikusaink a helyzet magaslatán.
Van még olyan, aki kimaradt?
Nehéz elképzelni, hogy az általában sem korrekt kormányunk mire ne lenne képes, csakhogy ne kelljen szembenéznie azzal a ténnyel, hogy még a magyarokat sem sikerült teljesen meggyőznie kényszerű jelenléte jogos voltáról. Azzal, hogy az Európai Parlament arra vetemedett, hogy megszavazza a Sargentini-jelentést, a Fidesz meglehetősen bosszantó következményekkel kénytelen szembenézni.
Szerinte ugyanis nem szavazta meg az EP a Sargentini-jelentést
Frank Engel, luxemburgi kereszténydemokrata politikus, felszólalt az Európai Parlament ülésén a hírhedt Sargentini-jelentés elfogadását megelőző napon, tegnapelőtt. Igaz, kissé megkésve ugyan, de változtatás nélkül és egészében adjuk közre, mert úgy gondoljuk, hogy érdemes elolvasni.
Orbán panaszkodhat
Egyre nyíltabban vállalja az egykori antikommunista miniszterelnök szimpátiáját a tekintélyuralmi vezetőkkel. És bár Orbán évekkel ezelőtt maga figyelmeztetett arra, hogy ne azt figyeljük, mit mond, hanem, hogy mit csinál, ez mégiscsak túlzásnak hat.
