h i r d e t é s
Nem telt el két év és követte feleségét az ember, akinek kilenc éven át barátja lehettem. Nehéz elhinni, hogy már egyikük sincs itt. A sors furcsa fintora, hogy Kisgyörgy Bélát azután gyűrte le daganat, hogy a rettegett koronavírus okozta betegséget a jelek szerint legyőzte. December 18-án érkezett a hír, hogy elhunyt.
Csak nehezen értelmezhető az a vallási buzgalom, ami az úgy nevezett nemzetvezetőinket övezi. A személyi kultusz ismeretesen a diktátorok sajátja. Ennek része az eleve elrendelt abszolútuma. A legenda táplálására pedig mindig lehet találni megfelelő személyzetet. Ma a Fidesz nevű szekta Orbánnal az élen élvezi a magyar keresztény egyházak osztatlan támogatását.
Vannak helyzetek, amikben nem lehet jó választ adni egy bizonyos kérdésre. Ezt Kósa Lajos, kormány hivatalból tartott hülyéje igazolhatja. Jelen írásunk persze nem, vagy inkább nem teljes egészében Kósa viselt dolgairól szól, arra ugyanis – képességei ismeretében – képtelennek tartjuk, bárminemű propaganda kigondolására. Nem, ezúttal a kormány bevándorlásellenes politikájának sajátosságai szúrtak szemet a Wall Street Journalnak.
Zsebünkben kinyílik a bicska,
Lehet egy nép ekkora csicska?
A szolgaláncot is felveszi,
Ha azt írják rá, hogy nemzeti.
Tíz millióan egy tyúkólban
S veszett gondolatok Miklósban,
Majd Tízparancsolattal gyógyít
Hálapénzen nem kapott gógyit.
Megvan az előnye annak, ha az ember jól megy férjhez. Tudhatja ezt Polt-Palásthy Marianna is, aki a legfőbb ügyészünk (nevezzük inkább a Fideszhez köthető bűncselekmények elsikálásáért felelős munkatársnak) harmadik feleségeként szép karriert tudhat magáénak. Senki nem irigyli el tőle a Magyar Nemzeti Banknál betöltött ügyvezető igazgatói pozíciót, melynek felmondási idejét töltötte júliusban. Számunkra öt millió forint meglehetősen nehezen elszámolható gázsi, különösen, ha Matolcsy György bankjáról van szó.
A kormánypárt kezd kifogyni az adukból. Kétszer egymás után Sorost mégse húzhatják ki a cilinderből, mert közönség, mármint a magyar nép tűréshatára is – bár ez nem megerősített állítás – véges. És ki tudja, mikor jön el a pillanat, amikor valakinek végképp tele lesz a kalucsnija a Fidesz süketelésével.
Akik vették fáradságot – és nem farokméregetésre használják a politikát – és odafigyeltek a Fidesz és első sorban Orbán Viktor pályafutására a kezdetektől, még emlékezhetnek rá, amikor 1998-ban az ellenzék azóta példátlan egységet alkotva kivonult a Parlamentből. „Úgy látszik, a Ház ellenzék nélkül is működik, talán nem lesznek olyan élvezetesek a viták, és elvesztünk néhány megfontolásra érdemes érvet is.”
Újabban súlyos neuronpusztulás fenyegeti azon funkcionális idiótákat, akik a politikai hatalom kedvéért adták el gerincük mellett józan eszüket is. Már ha volt nekik olyan valaha. A pénz bűvöletében kevés dolog marad fontos és az előrelátás, a puszta racionális szemlélet véletlenül sem tartoznak ezek közé.
A médiamanipuláció nem újdonság. Különösen Magyarországon nem az. Mindenki, akinek egy aranyhal képességeit meghaladó intelligencia jutott osztályrészül pontosan tudja, mennyire szerettek élni ezzel az eszközzel a szocializmus és a kommunizmus idején is.
Durva túlárazásnak tűnik ahhoz képest, hogy a Fidesz nevében korábban az a Kocsis Máté ígért tized ekkora költségvetést, aki nem mellesleg a kézilabda szövetség elnöke is. Nem tiszta ugyan, hogy milyen kvalitások alapján kapta meg a kényelmes pozícióját, de ez is egy olyan rejtély, aminek megfejtésére más tollak már épp elég kísérletet tettek.
Mindenkinek volt az életében valaki, aki híres volt túlzó handabandázásáról. E sorok írójának abban a balszerencsében volt része, hogy a lakótelepen, ahol felnőtt a jelek szerint állandó klubhelysége létesült Münchausen báró örököseinek. Így aztán különös készség birtokába jutva nagyon könnyen felismerem a durva túlzásokat. Nevezzük „süketelésszenzornak”.
Abból, ahogy a Parlament bajszos fantomja – és a legcsekélyebb következmény nélkül – pofátlanul belehazudhat a világba, világosan látszik, mennyire alacsonyan van a magyar nép általános műveltsége a 21. században. Mondjuk olyan oktatás mellett, amit anno Mária Terézia is úgy volt kénytelen ráparancsolni az országra, ez aligha lehet meglepő. És valóban, oktatásunk a 18. század óta annyit sem mozdult előre, mint a szorulásos menyét piszka télen.
Erre azért még azok sem feltétlenül számíthattak, akik nem osztják a Fidesz hazugságait. A EP választásokon a hetvenes évek óta meglehetősen érdektelen volt a szavazás a választók körében. Ehhez képest is durva, hogy csak Magyarországon 14 %-al ugrott meg ez az érték.
Pedig el kell ismernünk, hogy szinte minden elképzelhetőt elkövetett a kormány, hogy levitézlett és a Mengyi-ügyben is érintett Simonka Györgyöt kimossák a szennyből, amit ő maga halmozott feje fölé, és nemrég a nyakába szakadt. Márpedig Simonkánál kevesen tudtak feltűnőbben sikkasztani. Ha majd az illetékes hatóságok rájönnek végre, hogy őket is rútul felültették, szemléletes esettanulmány lesz a Fidesz bűnszervezetben elkövetett gazemberségeinek felderítéséhez.
A magyar eredettörténet manapság nem indokolt reneszánszát éli. Különösen a szélsőjobboldali önjelöltek körében divatos ma a hunoktól származtatni magunkat. Hogy erre kézzelfogható bizonyítékot senki nem tud felmutatni, az látszólag mellékes. Ami azt illeti, az illetékeseknek bőven elég annyi, hogy „történészek bebizonyították”. Ám sem a történész neve, sem a hivatkozott bizonyítékok nem kerülnek bemutatásra. Meg kell elégednünk azzal, hogy van.
Nem könnyű kimagyarázni a találkozó mögött megbúvó szándékot. Angela Merkel, német kancellár jelenléte hazánkban egyszerre jelent figyelmeztetést és fenyegetést is. Magyarán mindazt, amit Orbán semmiképp sem akar beismerni. Külön érdekes volt végignézni, ahogy a magyar miniszterelnök feszengve igyekezett terelni a témát.
Paul Lendvai átváltozónak, vagyis Transformer-nek nevezte Orbánt a róla írt cikkében. Ez annál is inkább találó jelző, mert bár sokan az új korszak hírnökének akarták látni, Orbán Viktor csak a demokrácia kliséit tudta felvenni, azt is egy viszonylagos szónoki képességet kiegészítve. Ilyenformán aligha lehet meglepő, hogy csak a hatalomért játszotta meg a nagy demokratát Orbán.
Legalábbis erre utal érdektelen magatartásuk, ahogy a tranzitzónában embertelen körülmények közt tartott menekültek helyzetének vizsgálatát non chalance-szal lesöpörték az asztalról. Miért is kéne foglalkozni azzal, hogy emberként bánjunk azokkal, akiknek egyetlen bűnük, hogy nincs hová menniük.
Amire addig valamiért nem volt hajlandó, amíg Hadházy Ákos nem kérdezett erre rá. És ha ez nem lenne elég, a hivatal úgy állítja be, mintha Hadházy feljelentést tett volna. Mindez azt jelenti, hogy az ügyészség nem érezte egész addig szükségét vizsgálódni, amíg valaki szóvá nem tette azt.
