Orbán a demokrácia ellensége?
Paul Lendvai átváltozónak, vagyis Transformer-nek nevezte Orbánt a róla írt cikkében. Ez annál is inkább találó jelző, mert bár sokan az új korszak hírnökének akarták látni, Orbán Viktor csak a demokrácia kliséit tudta felvenni, azt is egy viszonylagos szónoki képességet kiegészítve. Ilyenformán aligha lehet meglepő, hogy csak a hatalomért játszotta meg a nagy demokratát Orbán.
Minden tekintetben helytállónak tűnik az a megállapítás is, hogy Orbán sikere Magyarország végét is jelenti egyben. Igaz, ez már névleg akkor megtörtént, akkor, amikor a Magyarország „elvesztette köztársaság jellegét”. Ami azóta Magyarországból lett, az se nem demokratikus, se nem államforma. Ahogy annak éppen Orbán Viktor nevezte korábban, közönséges laboratóriummá aljasultunk, ahol tízmilló emberen végez egy kontár (és hű talpnyalói) bizarr kísérleteket.
Majd sorra jönnek a cikkek a fent sorolt állami vezetőkről, a magyar kormányfőről a Bécsben élő magyar származású újságíró, Pual Lendvai írt hosszan. Írásának címe:
Az átváltozó – Orbán evolúciója és Magyarország kimúlása
Lendvai a cikkét a rendszerváltás ikonikus pillanatával, Nagy Imre újratemetésével kezdi, úgy írva le az akkori Orbánt, aki előtt fényes jövő áll, demokratikus felfogásban. „Azóta eltelt harminc év, megdöbbentő fordulatnak lehettünk tanúi. Orbán a magyar demokrácia legígéretesebb védelmezőjéből a halálának fő szerzője lett” – írja egy ponton Paul Lendvai.
Állítja, az elmúlt években a magyar miniszterelnök szisztematikusan lebontotta az ország demokratikus intézményeit, aláásta a jogállamiságot, felszámolta a fékeket és ellensúlyokat, gúzsba kötötte a független médiát és kleptokratikus rendszert épített ki.
Szerinte Orbán rendszere nem az elnyomáson alapszik, hanem a hatalmi pozíciók osztogatásán, ezzel pedig egy olyan kör veszi körül a kormányfőt, akik a lekötelezettjei, ezt nevezi a miniszterelnök illiberális demokráciának.
Fontosnak tartjuk ugyanakkor megjegyezni, hogy vitatjuk az állítást, miszerint a Nagy Imre újratemetésén felszólaló Orbán Viktor annyira különbözött volna a maitól. Ő már akkor sem riadt vissza az uszítás eszközeitől. Pontosan lehetett látni, hogy nem olyan demokrata, mintsem egy szélsőséges gazember bújik meg a zilált demokrata álarca mögött.
Ezt látszik alátámasztani az is, hogy amint Soros álláspontja kényelmetlenné vált, Orbán ellene fordult. Így harapva kenyéradója kezébe.
Tudni kell, hogy nem egy nagy volumenű politikusról van szó, húzásai egytől egyig átlátszóak. Hogy mégis sikeres lehetett, az az őt nyakán megtűrő nép eget rengető hülyeségének köszönhető. És Európa Orbán pusztításától megroppant helyzete is e végtelenül tanulatlan mag felelőssége.