Forrás: 444.hu

Orbán alapgondolata, hogy tőkések nélkül nincs kapitalizmus, hibátlan. Azonban ami ezután következett, az csak és kizárólag hibával van tele!

Forrás: magyarnarancs.hu

Orbán személyiségéhez és a hatalommal kapcsolatos gondolatvilágához a Távol-Kelet feltörekvő vagy már feltört országainak törvényi és működési rendszere áll közel, fűszerezve egy kis latin-amerikai attitűddel. Ezeknek az országoknak, - mint Kína, Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia, Thaiföld, stb... – az eredményei vitathatatlanok és nemzetközileg is mérhetők, sok tekintetben már gazdasági folyamatokat meghatároznak. Az ott élő emberek létbiztonsága, szociális rendszere, oktatása, és egészségügyének színvonala folyamatosan emelkedik, igaz még messze elmarad az európai átlagától, kivéve az oktatást. Amennyiben Japán történet lett volna a példa, akkor ma ennek az írásnak nem volna alapja.

Forrás: balrad.com

Ezekben az országokban kijelölték a tőkéseket, majd szinte korlátlan állami forrásokat biztosítottak számukra, és durva , kemény, elvárásokat fogalmaztak meg piaci alapon. A 40 éves folyamat következménye lett a mai eredmény, a nyomor és kilátástalanság országaiból, hosszú kemény és kíméletlen munka és hatalomgyakorlás következményeként a mai távol-keleti „jóléti” államok.

rbán nem értette meg a térség család alapú (széles család) társadalmának rendszerét, ahol nincs szociális rendszer, idős gondozás, közösségi közlekedés a nagyvárosokon kívül, és az egyén tulajdona is a család tulajdonának része, a mai napig sok országban. Nem vette figyelembe a vallásból adódó viszonyt az élethez, a számunkra sajátos értékrendjüket, a tolerancia más rendszerét.

Orbán itthon kijelölte a tőkéseket, nem támasztott velük szemben piaci követelményeket, kiiktatta a tőle függők rendszerében a versenyt és elárasztotta őket „puha” pénzekkel, a törvényeket a szükségleteikhez és az érdekeikhez módosította, kiiktatta a kontrollokat.

A Munka Törvénykönyvének módosításával megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe hozta a munkavállalókat, elvéve tőlük a biztonság minimumát is, letaszítva őket a távol-keleti biztonsági színvonalra.

Nem képviseli a társadalom érdekeit a multinacionális vállalatokkal szemben, cserébe ezek nem mennek el, viszont olyan béreket fizetnek, amiből két munkavállaló sem képes normálisan egy családot eltartani.

Az adórendszert úgy módosította, hogy a terheket látszólagosan egységesen osztotta szét, de kimaradt belőle a teherviselő képesség, ezáltal a társadalom terhei létszámarányosan lettek szétosztva, amibe körülbelül 4 millió ember belerokkant, másik 4 millió küzd a létért, a maradék viszont nem képes fenntartani a szociális, oktatási, kulturális és egészségügyi rendszereket. A következmény a mindenki számára kezelhetetlen lezüllése ezeknek az ágazatoknak, pénzügyileg és részben moráliasan.

Az elkövetet hibák egy részét lefedik a kivándoroltak tömegi, (nincsenek jelen a munkaerőpiacon, valamint a hazautalásaik javítják az ország pénzügyi helyzetét) , másrészt megalázó módon a közmunka.

Hát így lettünk 4 millió koldus országa.