Heves megyében Hatvanban, Hóka Mihály nyugdíjas agrármérnök, gazdálkodó-ahogy ismerősei hívják Miska gazda-mióta járni megtanult, az élete során a lovak hozzátartoztak az életéhez, immár 60 éve.

A Galga-vidéken nőt fel, ahol a ló fontos szerepet játszott a családok életében, az itt élők munkáját segítette. Megbecsült, szeretett állat volt a falusi emberek számára, mely megélhetésükhöz járult hozzá, a földműveléssel foglalkozóknál. Fiatal agrárszakemberként is itt kezdte pályáját, ezen a vidéken a 70-es években, ahol a határbejárásoknál a „szolgálati jármű” a ló volt.

Családot alapítva, Hatvanba kerülve a város széli portáján így természetes volt, hogy mindig volt és ló lesz is míg él. Ma már a nyereg helyett, inkább a kocsit választja. A váltás oka az, hogy öt unokája van, s ha eljönnek, egyszerre nem lehet őket egy ló nyergébe tenni. Ezért inkább Jászárokszálláson Tóth Alajos mesterrel készített egy hat személyes túrahintót, így mindenki felfér és nincs veszekedés, a nagypapával mennek kocsikázni a Zagyva-part mentén. Gyakorta megjelenik Miska gazda fogatával a környék a lovas rendezvényein, hintajával melyet ma, egy magyar félvér, enyhén sodrott, négy éves „Sárga” névre keresztelt ló húzza.

Mint látogató és ló barát „szemlézi” ilyenkor a „felhozatalt”, hogy hol tart ma lovas hagyományok ápolása. Legutóbb a Hatvani Csata történelmi hadijátékokra ment el, ahol a „ laboncok” kérték meg, vigye el őket egy kis séta kocsikázásra. „Sárga” és huncutságra hajlamos hajtója, úgy huszárosan megkocsikáztatta az „ellenséget”.