A világ más részein eközben gőzerővel építik és újítják fel az atomerőműveket, amelyek a súlyosbodó klímaválság és az orosz-ukrán háború miatt sokak szemében most épp pont egyre jobb megoldásnak tűnnek. A 2011-es fukusimai atomkatasztrófa után a németek 80 százaléka támogatta az atomstopot, de tavaly már 67 százalékuk inkább megtartotta volna az erőműveket. Most azok mégis leállnak.

2011. március 11-én délután Japán keleti partjai közelében földrengés rázta meg a Csendes-óceánt. A földrengésből cunami lett, amelynek hullámait először 6, majd 10 méteresre becsülték, de volt olyan partszakasz Japánban, amire több mint harminc méteres hullám zúdult. A cunamiban több mint tizenkétezren meghaltak, a fukusimai atomerőmű négy reaktorblokkja szerkezetileg károsodott, háromban teljes zónaolvadás történt.

A baleset megrázta az egész világot, mivel sokan azt gondolták, az 1986-os csernobili atomkatasztrófa után ilyenek már nem fordulhatnak elő, főleg nem a fejlett országokban. Az atomenergia használatát régóta ellenző zöldek pedig tökéletes bizonyítékot kaptak, hogy mindig is igazuk volt: ami nukleáris, az veszélyes.

Németországban a Zöldek a párt 1980-as megalapítása óta ellenzik az atomenergia használatát, és mikor 1998 és 2005 között először kormányra kerültek, el is fogadtattak egy törvényt, amely szerint egyszer a távoli jövőben ki kell majd szállni az atomból. 2011-ben viszont ellenzékben voltak, és Fukusima után egyre hangosabban követelték a kormánytól az atomerőművek leállítását, ami miatt a pártjuk népszerűsége azonnal kilőtt.

Egy 2011-es közvélemény-kutatás szerint a németek 80 százaléka támogatta az atomstopot, 8 százalék ellenezte azt, 12 százalék pedig semleges volt. Nem véletlen, hogy Angela Merkel kormánya néhány hónappal Fukusima után meg is hozta a rég követelt döntést, és elhatározták, hogy az atomerőműveket 2022 végéig fokozatosan leállítják. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a kapacitás körülbelül 40 százalékát még abban az évben leállították, 20 százalékát fokozatosan kapcsolták le, és a másik 40 százalék maradt az utolsó két évre, 2021-re és 2022-re.

Sokan kritizálták

A nagy terv az volt, hogy az atomerőműveket hosszú távon megújuló energiával, rövid távon elsősorban orosz gáz elégetésével pótolják. Az elmúlt tíz évben ennek megfelelően gőzerővel építették ki a megújulókapacitást, miközben folyamatosan csökkent a nukleáris energiatermelés. Ezzel párhuzamosan, és főleg 2015 óta, nagy mértékben csökkent a barnakőszén és a feketekőszén felhasználása, a földgázé viszont egyáltalán nem.

Az atomstop kivezetésének kritikusai szerint ez az átmenet mindenre jó, csak pont a klímaváltozás megállítására nem. A nap- és szélerőművek kiépítésével párhuzamosan ugyanis be lehetett volna zárni szén- és földgázerőműveket az atomerőművek helyett, amivel jelentősen csökkenteni lehetett volna a széndioxid-kibocsátást.

Az atomstop kritikája mégsem a kibocsátáscsökkentés miatt lett aktuális, hanem a fosszilis energiahordozók, és elsősorban a földgáz 2021-es megdrágulása miatt. A koronavírus-járvány utáni újraindulás idején ugyanis a földgáz világpiaci ára hirtelen a többszörösére nőtt, ami miatt a németek sokkal drágábban vásároltak áramot, mint ahogy a bezárt erőművekből elő tudtak volna állítani.

A háború áthúzta a számításokat

A 2011-es megállapodás értelmében az utolsó atomerőműveket 2022 végén kellett volna bezárni, tavaly februárban viszont a németeknek legtöbb földgázt szállító Oroszország lerohanta Ukrajnát. Azon kívül, hogy a földgáz világpiaci ára a következő hónapokban még egyszer megtöbbszöröződött, a két ország között gázt szállító Északi Áramlat 2 vezetékpárját a németek nem akarták üzembe venni, az elsőt pedig valakik felrobbantották.

A németek korábbi terve, hogy a megújulóra való teljes átállásig olcsó orosz gázzal fűtenek, és abból is állítanak elő áramot, a háborúval és a vezeték felrobbantásával kútba esett. Az országban a lakosságnak és a cégeknek is az egekbe lőttek ki a villanyszámlái, aminek a kezelésére a kormány egy 200 milliárd eurós (akkor 80 ezer milliárd forintos) rezsicsökkentési programmal válaszolt. És miközben azon ment a lamentálás, hogy az állam mennyit vállaljon a lakosság és a cégek kiadásaiból, sokakban felmerült a gondolat, hogy a már bezárt atomerőművekben ugyanazt az áramot mennyivel olcsóbban meg lehetett volna termelni.

Egyáltalán nem véletlen, hogy 2022 közepére a közhangulat megfordult és a többség ellenezni kezdte az atomstopot. Akkorra már csak három atomerőmű maradt nyitva, amelyek működésének ideiglenes meghosszabbítását a megkérdezettek 78 százaléka támogatta, hosszú távú meghosszabbítását pedig 67 százalék. Új atomerőművek építését eszerint 41 százalék támogatta, 52 százalék pedig ellenezte.

Következetesség vagy csökönyösség?

A 2021-es németországi választások után három párt alakított koalíciós kormányt. Az alkancellári címet, illetve a gazdaságért, klímaügyekért és energiáért felelős csúcsminisztériumot a koalíciós megegyezés szerint Robert Habeck, a Zöldek társelnöke kapta. Ezzel ő lett az, aki az ország energiapolitikáját a legnagyobb mértékben befolyásolni tudja, és ő pártja évtizedes irányvonalát követve kitartott a bezárások mellett.

Tavaly ősszel az ellenzéki kereszténydemokraták (CDU) és a legkisebb, liberális kormánypárt (FDP) felvetették, hogy az erőművek működését mégis hosszabbítsák meg, amivel komoly vitába kerültek a Zöldekkel. Több elképzelés keringett, amelyek közül végül Olaf Scholz hatalmi szóval döntött amellett, hogy az utolsó három erőmű idén április közepéig működhet, utána bezár.

Az atomstop gyors visszafordítása a kivezetéspártiak szerint viszont 2022-ben már amúgy sem volt megvalósítható vagy előnyös. A korábban elfogadott tervek értelmében ugyanis se urán, se személyzet, se alkatrész nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségben, ráadásul a három erőmű kapacitása olyan kicsi, hogy amúgy is alig tudja befolyásolni a földgázfogyasztást. (Az atompártiak az előbbieket tagadják, szerintük simán meg lehetett volna hosszabbítani az erőművek működési idejét, semmiből nem lett volna hiány.)

Mi is az a racionális?

Ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy a 2011-ben kezdődő kivezetési program önmagában elhibázott volt-e, vagy sem. Az egyik értelmezés az, amit itt felvetettünk, hogy az atomerőművek tovább üzemeltetése kényelmesebb, olcsóbb és környezetbarátabb megoldás lett volna. Ezt elfogadva könnyű azt a következtetést levonni, hogy a németek ezt a történetet nagyon eltolták, hiszen egy nagyon drága és nagyon sok szén-dioxid kibocsátásával járó átmenetet választottak. Vannak viszont szempontok, amelyek miatt ezt is meg lehet érvelni, így:

• rosszul hangzik, hogy drága az áram atomerőművek nélkül, de ez eltörpül egy lehetséges atomkatasztrófa okozta károk mellett;
• igaz, hogy az atomerőművek olcsón termelnek áramot, de ezt általában úgy teszik, hogy komoly állami támogatásokat és olcsó hiteleket kapnak;
• a sugárzó atomhulladék elhelyezésére máig nincs tökéletes megoldás;
• az atomerőművek működési idejének meghosszabbítása nagyon költséges, ezt a pénzt pedig megújulókba is lehetne fektetni.

A német Zöldek elképzelése szerint tehát az atomenergiát előbb-utóbb mindenképpen ki kellett vezetni, és sokkal jobb ezt előbb tenni, mint utóbb. A tervek szerint a megújuló energia aránya a német energiamixben a következő években hasonló tempóban nő majd, mint az előző évtizedben, és az atom mellett rövidesen a fosszilis energiahordozókat is kivezetik majd. Azt, hogy ezt technikailag hogy fogják kivitelezni alaperőművek nélkül, a következő években látjuk majd. (Telex)