Azt meg semmiképpen ne felejtsük el, hogy ott volt még mellette az óriási kockázat, hogy elkapják és örökre börtönbe zárják, mert nem dolgozott nála a Habsburgok főügyészének felesége, és többek között ezért nem ígért neki senki büntetlenséget.

Az is igaz, hogy így nem fizetett védelmi pénzt sem fizetésnek nevezve. Rózsa Sándorunk, ha megérhette volna a mát, bizonyára tekintélyes és tisztességes ember lenne és minden nap bele ülne a Nemzeti Bank hatalmas fekete autójába, és azon törné utazás közben a fejét, vajon hol találhatna még egy havert, rokont vagy barátot, egy eladó épületet, amivel a retyerutyáján segíthetne.

Rózsa Sándort börtönbe csukatta a császár, mert akkor még volt valamilyen rend vagy rendszer, a tolvaj nem a televízióba ment, vagy az ügyészségre feljelenteni azt, aki azt meri rá mondani, hogy ő hűtlenül gazdálkodott a köz pénzével!

Felelőtlen rabló vezetés egyik ugatós tagja került most a kirakatba, a többi meg ott kuncog a fal mögött rajta és várja, hogy a mindenkinek védelmet ígérő főnök, hogy menti ki az irháját, mert ez a feltétele annak, hogy ez a kis magyar tolvaj banda, meg a csatlósai, ugyanazzal a cinizmussal folytathassák a kis rabló történetét, amelynek árát még unokáink is fizetni fogják!