A JESS nevű román teherhajó még január 17-én futott zátonyra, a legénység egyetlen fedélzeten maradt matróza pedig először a Meglepetés magazinnak mesélt a történtekről.

A matróz mostanáig senkit nem engedett fel a fedélzetre, de a lap munkatársaival kivételt tett.

Mint mondta, a baleset napján a vaksötétben egy uszály közeledett feléjük. Ilyenkor az a szokás, hogy a kapitányok rádión egyeztetnek, ki-melyik irányba kerüljön, nehogy összeütközzenek.

Így történt aznap is, de amíg az egyikük csak angolul, addig a másik – a miénk – csak németül beszélt, így egy nyelvi félreértésből mi végül jobbra fordultunk – egyenest a zátonynak

– mesélte Sando.

Arra a felvetésre, hogy lepörgött-e előtte élete filmje, a férfi úgy felelt, nem zavarodik fel olyan könnyen a tengerész lelke.

Január 16-án Gönyűről indultunk, a cél pedig Baja lett volna, hogy miután ott felpakolják a rakodóteret takarmánnyal, meg se álljunk Németországig. Eddig a Hollandia–Németország –Belgium útvonalon jártunk; a mostani volt az első alkalom, hogy Magyarországon át vezetett az utunk. A kapitány sem ismerte a terepet, így ez is közrejátszhatott, hogy ez lett a vége

– magyarázta a matróz.

Két napig még le lehetett volna vontatni őket, sőt, erre ígértet is kaptunk otthonról, de végül senki nem jött, közben pedig a Duna egyre apadt.

Az esély tehát elúszott, így nem maradt más, mint várni. Bár azóta ugyan újra magasabb a vízszint, még körülbelül másfél-két métert kell emelkednie ahhoz, hogy a JESS biztonságosan elhagyhassa a homokzátonyt.

A hajózási szabályzat szerint addig egy embernek a fedélzeten kell maradni, hogy őrködjön. Ez lennék én. A kapitány hazament a családjához, én pedig egy hónapnyi kényszerszabadságot kaptam – igaz, panorámával.

Sando napi 2-3 órát bíbelődik a motorral, azt szereli és tisztogatja, majd felmegy, és kimerülésig nézi a román adást a tévében.

A matróz mindennapjairól további érdekességeket tudhat meg a Meglepetés legfrissebb, csütörtökön megjelent számában. (24.hu)